Anna kalandjai a világ körül 2. rész - Afrikai kaland

Otthon mindenki nagyon örült a lány megkerülésének. Ő alig mesélt nekik. Nagyon szótlan volt és magába fordult. Mivel egészségügyi végzettsége volt, elkezdett dolgozni egy és minden energiáját a munkájára fordította. Sokszor jutottak eszébe a jemeni gyerekek, akiket annyira megkedvelt. Tervezte, hogy valamit változtatni fog az életén, de még nem tudta hogyan kezdje.  
Aztán egy nap a híreket nézve meglátta az afrikai , ahol az a rengeteg ember élt összezsúfolódva, éhezve, sokan betegen. Anna érezte, hogy neki oda kell mennie, ott talán tud segíteni, tud valami hasznosat tenni. Megjegyezte a segélyszervezet nevét, akinek az autóját látta a híradós felvételeken és másnap az interneten rákeresve telefonszámokat is talált és nekiállt a kapcsolatfelvételnek. A felajánlkozását szívesen fogadták és találkozót beszéltek meg a szervezőkkel. Mire indulnia kellett az ismerőseitől hatalmas segélyszállítmányt gyűjtött össze, amit a szervezet hálásan fogadott. Néhány hét múlva kiszállt a repülőgépből a forró afrikai földrészen, egy poros repülőtéren.  
Szörnyű dolgokra számított, de ami ott várta az minden várakozását fölülmúlta. Azt hitte sokat tud az emberi szenvedésről, de most rá kellett jönnie, hogy elképzelni sem tudta, ami létezik. A emberek, a reményt vesztett felnőttek, a kiégett . Itt a csecsemők is annyi éltek már át, ami Annának hihetetlen volt. Egészségügyi szakközépiskolát végzett és most nagyon jól tudta hasznosítani a végzettségét. Ápolt, ételt osztott, gyerekekkel foglalkozott, oltásokat adott, sebeket kötözött. Egy percre sem pihent meg az első napokban, mert úgy érezte neki kell mindenkin segítenie. A társai látták, hogy már alig áll a lábán és akkor a vezetőjük behívatta magához.

– Holnap nem csinálhatsz semmit – adta ki a parancsot.
– Nem értem – ámult el a lány.
– Ezt így nem lehet csinálni. Nem kell megijedned, mindenki így kezdi, mindenki, aki itt van, átéli ezt, hogy nem tud leállni az első napokban. Most itt az ideje, hogy lassíts. Ha te kikészülsz, akkor nem tudsz segíteni, ezért be kell osztanod az erődet, és időnként föl is kell töltődnöd, ezzel védekezve a teljes kiégéstől.