Magányos este a Kék Papagáj Kávézóban

Dávid ujjai fürgén doboltak a félhomályos sarki kávézó mahagóni asztalának vastagon lakkozott lapján. Az elegáns bár díszes, antik, papagájt ábrázoló cégére alatt az utcáról beáradó eső illatával keveredett a a frissen őrölt kávészemek aromája. Dávidnak nem volt sok ideje elmélázni a helyzeten, mert Zoltán megérkezett, megpillantotta régi kollégáját, és már át is szelte a bár belsejét és megállt az üres széknél, levette a kabátját.
– Végre – állt fel Dávid a kézfogásra. – Köszönöm, hogy eljöttél.
– Ugyan, ne viccelj – vágta rá Zoltán, és könnyedén lehuppant szemben, a kényelmes, párnázott karosszékbe. Finoman bólintással jelzett a baristának, és fekete eszpresszót rendelt, cukor nélkül. – Olyan rég beszéltünk már, örülök, hogy felhívtál! Meg is lepődtem! Hány éve is volt? Négy?
– Igen, ott körül – gondolta át Dávid.
– És minden rendben? – kérdezte Zoltán átható tekintettel. – Új meló, család...
– Figyelj – kezdett bele kertelés nélkül Dávid, széles vállaival kissé előre görnyedve, miközben odahajolt –, van valami, amit meg akarok beszélni veled. Lilláról van szó.
– Igen, persze, emlékszem rá – mondta tűnődve Zoltán, és lesöpört egy kósza kávébabot az asztalról, ami halk pattanással érkezett a fényes padlóra. – Még együtt vagytok, minden rendben?
– Igen, persze – vágta rá Dávid. – Azóta is jól megvagyunk, tervezgetünk, szépen haladunk előre.
– Hát ez szuper – mondta Zoltán. – Emlékszem, akkor jöttetek össze, amikor még együtt dolgoztunk, hány éve is?
– Igen, és éppen erről lenne szó. Te már azóta ismered...
– Ugye nem valami egészségügyi dologról van szó? Ahhoz nem nagyon értek...
Dávid szeme az előttük gőzölgő kávé intenzitásával szegeződött Zoltánra.
– Azt szeretném kérni, hogy feküdj le vele.
A szavak füstként lógtak a levegőben, és Zoltán szemöldöke érdeklődve rándult fel.
– Te tele vagy meglepetésekkel! – mondta döbbenten, és megrándult a szája széle. – Ez most komoly?
– Nagyon is komoly – dőlt hátra Dávid, megkönnyebbülve, hogy kimondta, amire már hetek óta készült, és amit oly régóta tervezett. – Az ágyban minden rendben van, nem impotenciáról van szó, nyugi. Egyszerűen csak szeretnénk egy kicsit nyitni, és kipróbálni, milyen az, amikor valaki más elégíti ki.
– Jól hangzik – bólintott Zoltán. Letette vékony keretes szemüvegét az asztalra, és megdörzsölte a halántékát. – És pontosan hogyan képzeltétek ezt?