Szerencsés bűnbeesés 6. rész

26. fejezet 

Teltek múltak a hetek, és én elég jól megvoltam Kátyenka szolgálatával. Persze ez nem azt jelenti, hogy a nagymamámat elfelejtettem volna, de én most egy másik világban voltam.
Egy nap azonban Sátorfai őrnagy magához rendelt és közölte velem, hogy Klári mama meglátogat engem. Mivel titkos bázison vagyok azért a találkozás a legközelebbi városkában lehet, nagyjából a vasútállomás környékén. Én ez időre kimenőt kapok, de időben vissza kell érkeznem az állomáshelyemre, a Katyerina Kozlova által lakott erdei kunyhóba. Szigoran tilos volt bármilyen katonai titoknak minősítő ismeretet átadni nagymamámnak, annak a személynek, akitől első szerelmi élményeimet szereztem.
Azt talán mondanom sem kell, hogy sejtelme sem volt arról, hogy Sátorfai azért szervezte meg ezt a találkozást, hogy tesztelje a viselkedésemet. Vagyis azt, hogy képes vagyok-e egyszerre több hölgyet is szeretni, van-e ez ellen bármiféle erkölcsi ellenvetésem, lelkiismereti aggályom.
Az az igazág, hogy ebben én sem voltam még teljesen biztos. Igazából féltem a nagymamámmal való találkozástól. Féltem, hogy elszólom magam, és totálisan begyalogolok a lelkébe.
*
Na, szóval eljött a nap. Felvettem a kimenő ruhát, s mint az korábban már többször is megtörtént, a szolgálati Volgával leszállítottak a legközelebbi településre, és a vasútállomáson kiraktak.  

Befutott a vonat, és leszállt Kláricska. Ápolt volt, a frizurája is követte a legújabb divatot. Mivel több leszálló is volt, megpróbáltunk minden feltűnés nélkül viselkedni. Szokásos nagymama-unoka puszival köszöntöttük egymást. Mivel jobb ötletünk nem volt, beültünk a pályaudvari restibe. Szó se róla, nem volt egy Vörösmarty cukrászdai minőség (akkoriban így hívták a Zserbót).  
Egy unott arcú pincér tessék-lássék módra letörölte az asztalt, és megkérdezte, mivel szolgálhat. Nagy választék nem volt: kérhettünk virslit vagy debrecenit, zsemlével, mustárral, vagy akár tormával is. Volt továbbá egy kis töpörtyűs pogácsájuk, az nagyon finom – mondta – különösen, ha iszunk hozzá egy kis csapolt , vagy ha az úri kedvünk úgy hozza, akkor vagy is.