A Brookland-i tanárok szexklubja 1. rész

– David? David Johnson? Te vagy az?  
Megfordultam, hogy megkeressem a nevemen kiáltó nőt a zsúfolt nézőtéren keresztül. Egy magas, vonzó fekete nő közeledett felém a bal oldali folyosó felől. Először nem ismertem fel, de távolról kicsit Angela Bassettre hasonlított. Körülbelül 170 magas lehetett, középbarna bőrű, vékony csípővel és nagyon nagy mellekkel. Szürke csíkos haja kontyba volt felkötve. Megállt néhány lépéssel arrébb, és felvont szemöldökkel nézett rám a szemüvege fölött. Ettől a tekintettől hirtelen felismertem egykori matektanáromat. Az osztályában jó pár alkalommal voltam ennek a  pillantásnak a fogadó oldalán.  
– Mrs. Braxton? – Elmosolyodtam amikor egy puha, meleg ölelésbe vont a méretes melleihez.  
– Hadd nézzelek csak – mondta csodáló mosollyal fel-le végigmérve. – Megférfiasodtál.  
– „Mrs. B mustrálgat engem? ” – gondoltam magamban.  
Leültünk, és a következő harminc percet azzal töltöttem, hogy röviden összefoglaljam az életemet a középiskola óta eltelt tizenkét év során: közösségi főiskola, légierő, házasság, állás, válás, vissza az iskolába, tanári bizonyítvány és hazatérés. A múlt hónapban felvettek új pályaorientációs tanácsadónak a volt középiskolámban. Ezért voltam itt az első Pedagógus Szakszervezeti találkozómon.  
– De mi van önnel? – kérdeztem. – Azt hittem, nyugdíjba ment.  
– A tanításból, igen. Ezt követően kezdtem el az Uniónál dolgozni.
Még beszélgettünk egy kicsit, míg rájöttünk, hogy csak mi maradtunk a nézőtéren. Elindultunk a parkolóba, ahol elkísértem a kocsijához.  
– Örülök, hogy újra láttam, Mrs. Braxton remélem, még találkozunk egymással.  
– Barbara..! – mondta, ujját intve felém.
Mrs. Braxton volt a középiskolai matematika tanárom, de azóta megváltoztak a körülmények. Benyúlt a táskájába, elővette a telefonját, és ismét „Braxton pillantást” vetett rám, amikor nem reagáltam azonnal.  
– Ó! Telefonszámok – mondtam elővettem a telefonom és számot cseréltünk.
– Ugyanaz az a jó öreg David – nevetett. – Először kicsit lassú, de végül eljut oda ahova kell.
– Ez lennék én – mosolyodtam el.  
Egy újabb csodálatos, puha ölelésbe vont, majd gyorsan arcon csípett, mielőtt beszállt a kocsijába. Hazamentem a parfümjének enyhe illatával, és még aznap este magamhoz nyúltam, és elképzeltem, milyen lenne szopni a nagy, puha ciciket. A gimnázium óta nem rejszoltam Mrs. B-re gondolva. Mindig is „mell-imádó” voltam, és ő volt az egyik kedvenc fantáziám.  
Körülbelül egy héttel később elkezdtünk szöveges üzeneteket váltani. Eleinte csak „üzleti alapon”. Küldte nekem a szakszervezeti információkat, vagy megkérdezte, milyen érzés visszatérni a Brookland High Schoolba.  
Nemsokára emojikat kezdett küldeni nekem. Ártatlanok, humorosak – boldog arc, feltartott hüvelykujj, ökölpacsi. Végül „szuggesztívebbek” lettek – arcokat, szíveket és ölelést, csókokat. Határozottan kacér hangulatot keltett. Felbátorodva küldtem neki egy szelfit. Az én verziómat a „Braxton-tekintetről”: olvasószemüveggel és felhúzott szemöldökkel. Ezen félmeztelen voltam, szabaddá tettem a vállam és egy csipetnyi mellkast.  
Saját szelfivel válaszolt a „Braxton tekintettel”, és szintén csupasz vállával és bőséges dekoltázsával, valamint a következő üzenettel:
– Megmutatom, milyen az eredeti!
Azonnal válaszoltam:  
– Nagyon, nagyon szép! Egy kicsit lejjebb kérem 
– Ha jó fiú leszel, talán később – egy kacsintó emojival együtt.
Akkor már kőkemény voltam. Tárcsáztam a számát.
– Igen – felelte fülledt hangon, egy csipetnyi mosollyal.
– Mielőtt túl messzire mennénk, azt hiszem, el kellene hívnom vacsorázni.
Ő nevetett.
– Még mindig egy kicsit lassan jutsz el az alapvonalig, Mr. Johnson. Kíváncsi voltam, mennyi ideig tart – Barbara felkacagott. – Pénteken szabad vagyok.
Felajánlotta, hogy főz, és vacsorát javasolt nála. Megegyeztünk:
– Hét előtt ott leszek egy üveg Chablis-szal és az étvágyammal.
– „És egy masszív farokkal” – vigyorogtam, miközben leraktam.

Pénteken nehéz volt másra gondolni. Szerencsére nem volt semmilyen teendő a naptáramban. Nem tűnt jó ötletnek egy kis irodában üldögélni egy diákkal és egy merev farokkal.
Amint hazaértem, rejszoltam egyet, hogy elvegyem a vágyam élét.
Negyed hét körül érkeztem hozzá. Barbara kinyitotta az ajtót, és azonnal szíven ütött a Braxton pillantásával. Szürke, csíkos szoknyát, fehér blúzt és fekete flip-flop szandált viselt. A blúza elég nyitott volt ahhoz, hogy a legtöbb dekoltázst felfedje, amit valaha láttam tőle, aminek különösen örültem.
Behúzott az ajtón, és hosszú, mély ölelésbe vont. Becsuktam az ajtót, és egy hosszú, kemény, nedves és mély csókkal ellensúlyoztam az ölelését. Kicsit meglepettnek tűnt, de nem ellenkezett. Megkóstolhattam a , amit már érkezésem előtt ivott.
– Mm mm. Hmmm. Nagyon jó, David – zihálta, amikor elváltunk. – Egy ideje gondolkodott már ezen?
– Talán. – Mosolyogtam. – Nincs több „lassú kapura futás”. Az volt az érzésem, hogy azt mindketten el akarjuk kerülni.
Viszonozta a mosolyomat, és a konyhába vezetett. Az ételek illata hihetetlen volt, és ráébredtem, mennyire éhes vagyok. Kinyitottam és kitöltöttem a , és letelepedtünk, hogy elfogyasszuk a legjobb garnélarákot és köretet amit valaha ettem. A flört és a célozgatás az étkezés során folytatódott.
Amikor végeztünk, összeszedtem a tányérjainkat, megálltam, hogy újra megcsókoljam.
– Finom – suttogtam. – És az étel is csodás volt.
Játékosan megpaskolta a fenekemet miközben a mosogatóhoz sétáltam. Amikor végeztem a tányérokkal, körbejártuk a lakását. Két hálószobás lakása tágas volt és szépen berendezte.
– Fogadjunk, hogy sok minden történik itt – vicceltem, miközben megmutatta a hálószobáját.
– Nekem nem elég – vallotta be.
– Talán segíthetnék ebben – hozzáléptem. A még mindig félkemény farkam extrán rándult a rövidnadrágomban.
– Talán – mosolygott.
Követtem vissza a konyhába, újratöltöttük a poharainkat és kimentünk a zárt teraszra. A nap éppen lemenőben volt.
A korlátnak dőlve kortyolgattunk, dumáltunk, flörtöltünk. Tekintetem egyfolytában a mellére tévedt.
– Itt, kicsit feljebb van a szemem – vigyorgott.
– Tudom. Jól tudom, hogy milyen a szemed, de ezeket mindig is csodáltam.
– Mr. Johnson! – zihálta, döbbenetet színlelve. Úgy tett, mintha egyik kezével eltakarná a mellét.
– „Ideje abbahagyni a játékot” – gondoltam, miközben kiürítettem a poharam, és a kis asztalra tettem. Elvettem tőle a poharát, és az enyém mellé raktam. Egy oszlophoz szorítottam, újabb mély, nedves csókot nyomtam rá. Ez egyre csak folytatódott, alig kapott levegőt. A kezeim végigjárták a csípőjét és a fenekét. Még a mellbimbóit is megsimogattam a blúzán és a melltartóján keresztül. Barbara nyögni és remegni kezdett.
– Óóó David – nyögte. – nagyon felizgatsz!
Gyengéden a torkát harapdáltam, miközben lassan kigomboltam a blúzát. Mielőtt befejezhettem volna, szó szerint letépte, és néhány gomb koppant a terasz padlójára. Hátraléptem, hogy teret adjak neki a folytatáshoz. A selyemblúz hamarosan a földre hullott (dobták), és kezei a túltömött csipkés, fekete melltartó csatját tapogatták.
Elbűvölt a hirtelen jött buzgósága – szinte kétségbeesettnek tűnt. A farkam teljes figyelmével a khakimnak feszült.
– „Nagyon akarja ezt! ” – gondoltam magamban. Csúnya, huncut gondolatok kezdték megtölteni a fejemet. Ideje szórakozni a volt tanárommal!
Közelebb léptem és újra csókolgatni kezdtem, elterelve a figyelmét a melltartóról.
– Ne aggódj, kicsim – suttogtam. – Elkaptalak
Barbara felnyögött válaszul, és a nyakam köré fonta a karját.
Mögé nyúltam, kioldottam és kicipzároztam a szoknyáját, hogy a bokája köré essen. Ujjbegyeimmel végighúztam selyembugyijának derékpántját, és lassan megtaláltam a nedves foltot a combjai között.
– Oh! – sikoltott fel.
– Megtaláltam, kedves – nyugtattam meg ismét, miközben a hüvelykujjaimat a derékpánt alá csúsztattam, és a bugyit lassan lefelé manővereztem a combján. Barbara megmozdult és megcsavarta a csípőjét, hogy alkalmazkodjon hozzám, miközben továbbra is szorosan a nyakamba és a vállamba kapaszkodott.
– Kérlek David – folytatta a könyörgést és a nyögést. A bokája belegabalyodott a szoknyába és a bugyiba.
– Nyisd szét nekem a lábad – súgtam neki, miközben kibontottam a karjait és hátráltam egy lépést. – Mutasd a puncidat.
Barbara lelépett a szoknyáról és a bugyiról, és félrerúgta őket. Hátradőlt az oszlopnak, combjait vállszélességig széttárta, csípőjét kissé előredöntötte.
– Itt ezt? – kérdezte, várva a jóváhagyásomat. Szemei ragyogtak ahogy a szemüvege fölött nézett. Hangja és viselkedése nagyon alázatos lett.
– Tökéletes vagy – biztosítottam róla. Még jobban tetszett mint amire számítottam.
Két ujjamat az arca felé nyújtottam, amit azonnal a szájába vett. Olyan hévvel nyalogatta és szopta őket, hogy azt hittem sose adja vissza. Elhúztam az ujjaimat, letérdeltem, és a szépen borotvált ágyékához nyomultam velük. Barbara addig csoszogott előre, amíg az ujjhegyek eltűntek a szeméremajkai között.
– David...! – zihálta. Egyik kezét a vállamra tette, a másikat a mögötte lévő oszlopra, miközben lassan előre-hátra ringatta a csípőjét a kezemhez.
– „Ez olyan kurva meleg! ” – gondoltam. Ujjaztam a volt matektanáromat, vagy inkább ő dugta az ujjaimat.
Azon tűnődtem, meddig mehetek tovább.
– Barbara – suttogtam. – Ne hagyd abba, amit csinálsz. Nagyon szeretném látni a melleidet mutasd meg azokat a gyönyörű melleidet, kérlek – csíptem meg a bimbóit a melltartóján keresztül.
– Ó, igen, kicsim – bólintott a háta mögé nyúlva. Mivel csak az oszlop volt a háta mögött az egyensúly érdekében, mélyebben a kezemhez kellett guggolnia, amíg teljesen el nem temetett magában.
Ravasz vigyor kúszott az arcomra. Barbara szeme tágra nyílt, ahogy találkozott a tekintetemmel. Pontosan tudta, mit csinálok, és mire gondolok. David azt tervezte, hogy ma este „nagyon szemtelen kölyök” lesz.
Beharapta az alsó ajkát, és idegesen tovább babrált a melltartó kapcsával. Combja enyhén megremegett, miközben megmozdította a medencéjét, hogy megőrizze egyensúlyát. Fenntartottam a nyomást benne és a csiklóján – tudtam, hogy közeledik.
– David – nyögte. – Ó, David...
Odahajoltam, és a csiklójára tettem a nyelvem – és sikerült! Barbara hangosan zihált, és arckifejezése a helyére fagyott. Teste éleseket rándult, szemüvege enyhén félrecsúszott, jobb lába pedig ellenőrizhetetlenül remegni kezdett.
Egy könnycsepp gördült végig az arcán.
Még időben felálltam, hogy elkapjam, ahogy elernyedt, és tovább remegett a karjaimban.
– Megvagy, kicsim – Ismét biztosítottam: – Most elkaptalak.
Felemeltem, visszavittem a nappaliba, és letettem a kanapéra. Majdnem három teljes perc telt el, mire megszólalt.
– Esküszöm a mindenható Istenre túlságosan hosszú idő telt el azóta, hogy így éreztem – suttogta.
– Jó – mosolyogtam, miközben lassan levetkőztem. – Jó kezdés...
Felült, és nézte, ahogy pucérra vetkőzöm. Mellette ültem a kanapén, hátradőltem a szemközti sarokba, és széttártam a lábaimat. Barbara szó nélkül letérdelt, és szopni kezdte lüktető, aggódó farkam.
Nem bírtam tovább 3 percnél, és a szájába lőttem a terhemet. Minden cseppet lenyelt.
Rám mosolygott, amikor elakadt a lélegzetem, majd felállt, kiment a konyhába, és hamarosan visszatért két pohár friss borral. Csendben kortyolgattunk, és még néhány percig mosolyogtunk. Kiürítette az utolsó poharat, és a dohányzóasztalra tette.
Barbara felállt, a háta mögé nyúlt, és végül sikerült kicsatolnia a melltartóját, eltakarta a melleit a karjaival. A selymes, fekete alsóneműt az ölembe dobta, miközben a folyosó felé fordult.
– A szobámban leszek, ha készen állsz – mondta a válla fölött.
– „Végre...! Mrs. B cicijei! ” – Középiskolás énem kiabált a fejemben. Felvettem a melltartót, és elolvastam a méretcímkét – 44D.
– Hé, igen! – mondtam hangosan, miközben felpattantam a székről, és a hálószobája felé rohantam. A hímtagom már kezdett megmerevedni.
Barbara az ágya szélén ült. A karjait összekulcsolta a melle alatt, mintha „bemutatná” nekem.
Csodáltam a nagy, barna melleket a sötét bimbóudvarral és felálló mellbimbókkal, amelyekről évek óta álmodoztam. Megcsókoltam, majd mindegyik mellét megnyaltam és megszopogattam.
– Ó, David, igen igen! – sziszegte és felnyögött összeszorított fogakkal. – Szívd őket, bébi kérlek, szopd meg a cicikéimet!
Barbara és én azzal töltöttük a következő néhány percet, hogy kényeztetjük és imádjuk a melleit. Az egyiket szívtam míg ő a másikat sodorgatta.
– Gyerünk, bébi – mondta végül. A hátára feküdt, és széttárta a combját. – Szükségem van rád itt mélyen bennem.
Boldogan feküdtem rá, és bevezettem a már merev hímtagomat. Szorosabb és puhább is volt, mint amire számítottam.
– Ezt akarta, Mrs. B? – suttogtam, miközben szorosan fogtam, és körkörösen mozgattam a csípőmet és a hüvelye falát ostromoltam a farkammal.
– Igen – és felnyögött, félig nyitott szemmel. – Ohmygod igen
Lassú, egyenletes ritmust vettem fel, lecsúsztattam a kezeimet, hogy szilárdan megmarkoljam a karcsú fenekét
– Jól van, Mrs B? – Időnként felmordultam, és annyira piszkosan beszéltem, amennyit el tudtam képzelni. – Jól kitöltöm a pináját?
– Igen... – dadogta.
– Igen ez kié, bébi? – Folytattam. Eltaláltam a ritmusomat, és a legjobb formámban adtam neki: – Kié? Kié!?
– Ez a te faszod! – Nyöszörgött, és erősebben tartott engem. – Ez itt bennem mind a tiéd!  
BINGÓ! Pontosan ezt akartam hallani, és így kellett hallanom.
Emeltem egy fokkal a tempón, és TÉNYLEG odaadtam neki. Megpróbáltam átpasszírozni a matracon.  
Mire végeztem, az ágy néhány centire elmozdult a faltól. Az ágyneműt átáztatta az izzadság, és az ágyékunkon ragacsos volt a nedveink keveréke – az övé és az enyém.
– Jól vagy, Barbara? – kérdeztem két lélegzetvétel között.
Barbara hirtelen kinyitotta a szemét...  
– Elaludtam? – és megpaskolta a combomat. Motyogott valamit, és a hónom alá bújt.

Másnap reggel még hihetetlenebb illatokra ébredtem Barbara konyhájából. Kicsit megmosakodtam, és rájöttem, hogy tojást készít. Combig érő pamutköpenyt és szandált viselt.
– Hé – mosolygott rám, és rám nézett. A köntös részben nyitva volt, csupasz melle szabadon lógott. – Remélem, még éhes vagy.
– Biztosan tudok még enni – vágtam vissza.
Megosztottunk egy hosszú, nedves csókot, és leültünk reggelizni. Készített rántottát, szalonnát, sajtos grízt, kekszet, kávét – a fenébe, ez a hölgy tud főzni!
Takarítás után újra az ágyban találtuk magunkat.
– Szóval, Mr. Johnson – kezdte. Lassan csiszolgatta rajtam a csípőjét. – Ha érdekel van egy kis klub, ahová a tanárok egy része tartozik Azt hiszem, hogy – zihálás – tökéletes lennél.  
– Miféle klub? – kérdeztem, miközben a mellbimbóival eltereltem a figyelmemet. Nem igazán érdekelt, hogy egy unalmas, a kelleténél több munkát jelentő bizottságban legyek.
– Azt a fajta klubot amiben vagyok, biztosan szeretnéd – válaszolta, és előrehajolt, hogy megcsókoljon.
– Mesélj róla később – mondtam, miközben szorosabban öleltem.
Felnyomtam a csípőmet, amíg a farkam teljesen bent volt. Barbara most a mellkasomra feküdt, és erősen őrölt. Csak a csípője mozdult, amikor megtalálta a tökéletes helyet, hogy gondoskodjon az élvezetéről (és az enyémről is).
– Ó, David ó, a francba – lihegte és felnyögött, szorosan a vállamba kapaszkodva, és a nyakamba temette az arcát.
– Vedd el ami a tiéd, kislány vedd el – biztattam. Kezeimmel a segge köré markoltam, ezúttal a feszes, érzékeny ánuszával játszottam.
– Jaj, a francba! Ez az – nyögte, miközben én tovább köröztem, és a ráncos nyílását piszkáltam.
– Ó, kicsim, ne hagyd abba...
Bedugtam az ujjam hegyét a fenekébe, és ez végzett vele. Pár perccel később az egész teste megmerevedett, és rövid görcsökbe rándult.
– David – zihálta. – Ó, ez... – Mielőtt végül még mindig kapkodva lélegzett elterülve rajtam.
Hagytam pihenni, amíg rá nem jöttem, hogy biztosan elaludt.
– Hé te! – Felnevettem, és megböktem.
– Ó, nagyon sajnálom – mondta, és oldalra fordult.
– Nem probléma – Mosolyogva magamhoz húztam. – Szóval mesélj erről a „kis klubról”, amelyhez csatlakoztatni szeretnél
– Hát – kezdte mosolyogva. – Amikor még tanítottam, körülbelül 15 évvel ezelőtt, én és néhány más tanár havonta egyszer összejöttünk, hogy lógjunk és szórakozzunk. Egy este tehát ez a „szórakozás” csak kártyázásból vagy filmnézegetésből és bor kortyolgatásból, megváltozott. Kimozdultunk. Eleinte elmentünk egy étterembe vagy egy bárba, aztán az átment táncba. Aztán egy este valaki azt javasolta, hogy menjünk el egy „hölgyklubba”
– Egy „hölgyklub”? – mondtam vigyorogva.
– Igen sztriptíz klub nőknek. – folytatta büszkén. – Mivel akkoriban csak nők voltak a kis csoportunkban és senki sem ellenkezett, miért ne? Végül egy ideig törzsvendégek voltunk az egyik klubban, aztán egy este a táncos megemlítette nekünk, hogy ő zártkörű bulikra is elérhető. Szóval kipróbáltuk 
– Ez drágán hangzik – kottyantottam.  
– Eleinte nagyon mókás volt, de – igen –, végül drága lett! – Barbara egyetértett. – Ekkor az egyik lány azt javasolta, hogy nem lehet túl nehéz találni néhány kanos, készséges férfit, akik eljönnének hozzánk bulizni.  
Szóval először elhívtunk néhány srácot, akiket felvettünk, majd meghívtunk. Pár férfi tanár is csatlakozott hozzánk. Eltartott egy ideig, és határozottan voltak melléfogások és hiányosságok, de végül találtunk három-négy rendes srácot, akik boldogan és diszkréten eljöttek velünk játszani.
– Szóval, Mrs. B. – mosolyogtam felülve. – Most meghívsz egy „tanári szexklubba”?
– Nos, igen – visszamosolygott.  

Ezután Barbara elmesélt néhány további részletet és a – Brookland HS Teachers' Sex Club – vagyis a BTSC történetét. Eredetileg hat taggal kezdtek, majd tízre, végül tizenhatra gyarapodtak, amikor férfi tagok is csatlakoztak hozzá. Jelenleg 12 rendes tagjuk van, köztük 5 férfi tanár.  
Egy másik új női jelöltet és engem jelenleg „becserkésznek” a potenciális tagságért. Megemlítette néhány volt tanárom nevét, akiket ismertem, és akik szintén klubtagok voltak: Lewis az egykori kosárlabdaedző; Mrs. Chambers, a volt biológiatanárom; és Mr. Brown, az egykori igazgatóhelyettes.  
Aztán megadta néhány jelenlegi tag nevét is, akiket ismertem: Mrs. Douglass, aki még mindig a Brookland HS könyvtárosa, és Mrs. Woodson, az egykori spanyol tanárom.
– Beckit (Mrs. Woodson) különösen érdekelte, amikor megemlítettem neki, meghívlak, hogy csatlakozz – mérgelődött Barbara. – Úgy tűnik, verseny lesz.
– Azta – csak ennyit tudtam kinyögni, próbálva felfogni ezt az egészet.  
A nap hátralévő részében (és éjszaka) az ágyban forgolódtunk, és végül másnap reggel elmentem. Indulás előtt beleegyeztem, hogy rendszeresen eljövök vacsorázni. Abba is beleegyeztem, hogy csatlakozom hozzá a következő BTSC összejövetelen.  

– David Tyrell Johnson! Annyira mérges vagyok rád!
Középiskolás korom óta nem hallottam azt a csikorgó, magas hangot – szinte elfelejtettem, milyen idegesítő tud lenni néha.  
– Mrs. Woodson – görnyedtem bele a telefonomba, bárcsak hagynám, hogy az ismeretlen szám a hangpostára kerüljön. Titokban átkoztam Barbarát, tudván, hogy ő az oka.  
– Miért nem próbáltál legalább felhívni? – folytatta. Mrs. Woodson így folytatta még néhány percig, mielőtt elengedett.  
– Szóval, Barbara azt mondja, hogy mostanában elég sokat lógtál vele.
Hangneméből arra következtettem, hogy Barbara MINDENT megosztott a találkozásainkról, amit igazán nem bántam.
– Szóval lesz időd rám is, igaz? – végre a lényegre tért.
– Természetesen – ismertem el. – Hogyan legyen a holnap?  
Leraktam a telefont azzal a tudattal, hogy valószínűleg sokkal hamarabb fogom megbaszni az 57 éves, volt spanyol tanáromat, mint gondoltam. Menő!  
Az este hátralévő részét Mrs. Rebecca Woodson (Becki) felidézésével töltöttem. Míg Barbara magas volt, közepesen barna bőrrel és nagy mellekkel, Becki alacsony, világosbarna, kisebb mellekkel és igazán nagy seggel. Korábban őt és több más tanárt is úgy hívtuk, hogy „Bootie Queens”. Mire leérettségiztem, titokban „BQ#1” re koronáztuk.
Aznap este rám markoltam egyet, és azon gondolkoztam, mit akarok azzal a nagy, szaftos seggével csinálni.

Másnap négy körül beálltam Becki terebélyes, mini-kastélyának felhajtójára. Jógafelszerelésben nyitott ajtót – élénk rózsaszín nadrágban és hozzáillő piros papucsokkal. Még mindig rövid fiú-frizurát viselt, tökéletes manikűr-pedikűrje volt, és „extra” ékszereket (karkötők, gyűrűk, kis nyakláncok) hordott úgy, ahogy emlékeztem.
Becki elég jól karbantartotta magát. És a segge még mindig ott volt – a „BQ1” uralkodik!
Összeölelkeztünk, és a nappalijában italozás közben emlékeztünk.  
Barbara már elmesélte neki a történetem nagy részét, így Becki rákezdett az életére: nyugdíjba vonulás, válás, találkozik a második férjével, akinek sok pénze van, a férj elhalálozik és egy csomó pénzzel itt hagyja.
Azóta nyugodtan veszi a dolgokat, és jól érzi magát.
– Szóval, Barbara azt mondja, azon gondolkodik, hogy csatlakozzon a „klubunkhoz”? – mondta végül Becki.
– Határozottan arra gondolok – válaszoltam. Észrevettem, hogy a mellbimbói kilógnak a felsőjéből, amikor még egy korty ittam. – És valószínűleg így is lesz.
– Jól tennéd! – viccelődött Becki, és finoman a combomra csapott.
– De lehet, hogy kell egy kis „meggyőzés” – vigyorogtam.
– Igazán? – lőtt vissza. – Miféle meggyőzésről beszél, Mr. Johnson?
– Milyen lehetőségek vannak? – válaszoltam, miközben megittam a .
Még egy kortyot ivott az övéből, elvette az üresemet, és kiment a konyhába. Friss tért vissza, átadott egyet, ivott az övéből, lehajolt és adott egy lágy, nedves csókot.
Kellemesen megdöbbentett Becki meggyőző képessége. Nagyon-nagyon „nyelv-orientált”.
– Mit gondol, elég meggyőző voltam, Mr. Johnson? – mély levegőt vett, kiegyenesedett, és elém állt. Megitta a .
Végighúztam a alját a bal combján és a csípőjén, kortyoltam egyet, és az asztalra tettem.
– Fordulj meg – mondtam.
Becki büszkén és lassan megfordult, enyhén meghajolt, és csak pár centire helyezte el a fenekét az arcomtól.
– Még mindig „Bootie Queen #1”, David? – kérdezte, és a válla fölött rám kacsintott.
– Ó, egészen biztosan – válaszoltam, kissé meglepve, hogy tud a becenevünkről. Kezeimmel szabadon húztam végig a combjain, mielőtt végre megszorítottam és összegyúrtam a fenekét, amennyit csak tudtam.
– Lo quieres [Akarod]..? – kérdezte a volt spanyol tanárom.
– Si – válaszoltam, bár fogalmam sem volt, mit mondott. Meg sem próbáltam spanyolul beszélni, mióta utoljára az osztályában voltam.
Határozottan megcsaptam a jobb seggét.
Lihegett, és lassan az arcomba billegtette a fenekét.
Egy kicsit erősebb pofont adtam a bal oldalra.
– Ó – nyögte Becki, és tovább mozgatta a csípőjét.
– Miért nem mutatod meg igazán azt a segget! – biztattam.
Becki kortyolt még egyet a , és félretette. Felkapott két díszpárnát a kanapéról, és a dohányzóasztalra tette. Lerúgta a papucsokat, lassan lehámozta magáról a jóganadrágot, majd a felsőt, majd a tangabugyit. Letérdelt az egyik párnára, lába a szélén lógott, és a combját széttárta.
Tökéletes „békapózt” vett fel – tudatta velem, hogy a jógaruházat nem csak a bemutató céljára szolgál. Összefonta a karját, és a második párnára fektette a fejét.
– Ez már elég neked? – mosolygott rám, hátranyúlt és széttárta a feneke halmait.
A farkam fájdalmasan lüktetett a farmeromhoz, miközben gyönyörködtem ebben az észbontóan dús látványban.
– Ó, a francba – nyögtem fel, miközben letérdeltem mögé, és arcomat a combjai közé temettem. Hagytam, hogy az ajkaim és a nyelvem végezze a munkát a nedves punciján és a feszes halmokon, miközben eszeveszetten kiszabadítottam a farkam.
– Egek...! – Becki felnyögött. – Olyan kibaszott mocskos! Úgy nyalogatod a fenekemet és a puncimat
Azon a napon megtudtam, hogy Becki szex közben hangos és szemérmetlen. Meghajlította a hátát, és megmarkolta az asztal másik végét, miközben a lábujjai begörbültek.
– Nyald ki azt a pinát bébi nyald meg azt a segget! – folytatta. – Gyere nyald meg nyald végig az egészet!  
Addig nyaltam és csócsáltam, amíg az arcom alsó fele ragacsos nem lett, és el nem borította a leve. A nyelvem és az alsó állkapcsom szinte elzsibbadt. Bedugtam az ujjaimat és a hüvelykujjamat mindkét nedves, éhes lyukába, miközben továbbra is sikoltozott, nyögött és piszkosul beszélt.
– Baszd a seggem, David ó teee vigyél el!
Felálltam, és megpofoztam kicsit mindkét seggét a kőkemény tagommal, mielőtt határozottan becsúsztattam a tomboló faszomat a feszes puncijába. Óriási feneke úgy remegett, mint a kocsonya amikor megütöttem. Úgy tűnt, Becki minden egyes lökéssel egyre hangosabb lett.
– A picsába! – felsikoltott: – Jajjj ó basszus ó basszus!
A krémje a farkamon folyt, és a combomra csöpögött. Előreesett az asztalra, teste többször megremegett és megrándult. Amikor az orgazmusa alábbhagyott, a hátára gurult.
– Jól vagy, Becky? – Megkérdeztem. A farkam még kőkemény és folytatásra kész volt.
– Hát persze – lihegte mosolyogva. – Csak a lélegzetem
Azonnal felült, erősen megmarkolta a farkam, és tisztára nyalta. Beckitől a valaha volt egyik legnedvesebb, leghosszabb szopást kaptam. A nyála és a nedve elkenődött az arcán. Ennek a hölgynek különösen tehetséges nyelve van.
Amikor végül kizúdítottam a terhemet, minden cseppet lenyelt.
– Kell ennél több meggyőzés? – mosolygott amikor már egymás mellett feküdtünk a kanapén.
– Talán még egy kicsi – vicceltem.

Az este hátralévő részében meztelenül mászkáltunk a tágas otthonában. Csak rövid időre vettem fel a rövidnadrágomat, hogy átvegyem az ételt, amit rendeltünk (ellentétben Barbarával, Becki nem igazán főz). Végül abban a helyiségben kötöttünk ki, amelyet edzésre használ, és ahol meg akarta mutatni hajlékonyságát és az általa elsajátított jógapózokat. Teljesen le voltam nyűgözve!
Meg is próbált tanítani néhányat. Megtaláltuk a módját, hogy szopjuk, nyaljuk vagy dugjuk egymást minden egyes pózban, amit bemutatott.
Beckit hátulról megtapogattam a „Macska”, „Tehén”, és „Olvadó szív” pózokban, ujjaztam és nyaltam a pináját „Istennő” pózban, és megbasztam a seggét a „Felfelé néző ”-ban.  
Szopta a farkamat és a mellbimbómat, amikor felvettem a „Teve” pózt, és játszott a seggemmel, a farkammal és a golyóimmal a „Happy Baby”-ben.  
Azóta másként gondolok a jógára.
Mire másnap reggel elmentem, nem volt kétséges, hogy csatlakozni szeretnék a klubjukhoz. A bemutatásom időpontját a következő hétre tűzték ki. Nagyon vártam.
De pár nappal előtte váratlanul közbejött egy találkozás a BTSC egy másik tagjával.

Folyt. Köv.