Alvás? 1. rész

Hosszú éjszakának néztünk elébe. Péntek este volt, és beadtuk a a kennelbe, hogy a házunkat fertőtlenítsék. Az a fránya bolhákkal fertőződött meg, és volt olyan kedves, hogy megosztotta őket a ház többi lakójával is. Mivel a fertőtlenítés alatt nem maradhattunk a házban, elmentünk egy helyi motelbe.
Amikor beléptünk a szobába és körülnéztem, felnyögtem , mert eléggé lepukkant volt, és csak egy ágyat láttam. Anyukám ránézett, és azt mondta: „Biztos valami félreértés történt, mindjárt visszajövök”. Pár perc múlva a homlokát ráncolva jött vissza.  

– Amikor azt mondták, hogy a szoba dupla ágyas, azt hittem, hogy két külön ágyra gondoltak, nem pedig egyetlen franciaágyra. Nem csoda, hogy olyan alacsony volt az ára. – Sóhajtott, majd folytatta.
– A két külön ágyért 20 dollár felárat kell fizetni egy éjszakára. – Rám nézett, és megkérdezte: – Kicsit pénzszűkében vagyunk, gondolod, hogy egyetlen éjszakára el tudnánk viselni egymást egy ágyban?  
– Persze, nem probléma – vágtam rá, de legbelül dühöngtem. Ha apám nem lépett volna le azzal a repedtsarkúval, nem lennénk ilyen pénzszűkében. Különösen, mióta már nem fizet gyerektartást sem.
Mindketten leültünk az ágyra, én pedig bekapcsoltam a tévét. A film felénél anyám elindult a fürdőszobába, és pizsamában jött vissza. Nem bírtam levenni róla a szemem. Egy világos rózsaszínű, vékony, pamut hálóinget viselt, ami a térdéig ért. Bár a hálóing nagyon konzervatív szabású volt, nem rejtette el azt a tényt, hogy nem viselt alatta melltartót. (Miért is viselt volna éjszakára? ) Nem tudtam megállni, hogy ne bámuljam a melleit, ahogy szabadon ringtak, és a mellbimbói szinte átszúrták a vékony anyagot. Amikor az ágyhoz ért, megállt, rám nézett, és azt mondta:

– Azt hiszem, hoznom kellett volna a köntösömet. Éreztem, hogy az arcom céklavörös lesz, ahogy elfordultam. „Ööö, én ööö” – dadogtam. derülve felnevetett.

– Jézusom Mike, lazíts egy kicsit, jó? – Körbenézett a kis szobában, és hozzátette:
– Lehet, hogy kicsit intimebb a helyzet a szokásosnál, de szerintem túléljük. Még jó, hogy közel állunk egymáshoz, igaz, kölyök? – Enyhén megütötte a vállamat, és leült az ágyra, a hátát a fejtámlának támasztva.