Kalandjaim egy párral - Közös nyaralás - 2. rész

Az esti hármas elmarad. Visszaérünk a szállásra, engem munka-email vár. Elmegy a munkával az idő, ők pedig nem vártak meg. A nappaliban vannak, frissen zuhanyozva. Dalma a konyhában ügyködik valamit, Gábor a telefonján olvasgat. Bevallja, hogy ő nem bírt magával, és már megdugta Dalmát, így nem érdekelt egy újabb menetben. De Dalmának van egy ötlete, hogy esetleg aludhat velem is, ha én szeretném. Ó, én nagyon szeretném. Sőt, jobban szeretném, mint egy hármast. Ezt persze nem mondom ki hangosan, de azért lelkes vagyok, és azt mondom, nagyszerű ötlet. Innentől kezdve alig várom, hogy végre aludni mehessünk. Ásítgatok, célozgatok arra, milyen hosszú napunk volt, milyen sokat gyalogoltunk. Végre Dalma azt mondja, hogy ő is eléggé elfáradt, így viszonylag korán visszavonulunk. Elbúcsúznak, csók, ölelés, kedves szavak. Megbizonyosodnak róla, hogy mindkettőjüknek rendben van ez a helyzet, és mindkettő biztosítja a másikat, hogy izgalmasnak tartja. Mindenki megnyugszik. Bevonulunk a szobámba. Azonnal rá akarom vetni magam, mint éhes oroszlán a kis gazellára. Olyan gazellára, amelyik egy tangában, és egy babydollban sétál, kilakkozott körmökkel, de smink nélkül, összefogott hajjal. Megkérdezi, az ágy melyik oldalán akarok aludni. Nézek rá nagy szemekkel, hogy aludni? Oldalán? Nem értem, én dugni akarom, alulról, felülről, bal oldalról, jobb oldalról. Nevet. Azt mondja, fáradt, sajog mindene, mi lenne, ha most csak aludnánk kedvesen? Összebújósan? – kérdezem. Igen, válaszolja, és ezért megbocsátom, hogy nem akar dugni.
Összebújunk. Ő a kis kifli, én a nagy. És ahogy befúrja a fenekével magát az ölembe, egyre nagyobb és nagyobb leszek. Hamar észreveszi, és nevet, megismétli, hogy fáradt, de nem húzódik el. Két kézzel átölelem, mozdulni sem tud. Az ágyékom önálló életet él, és szorosan a fenekéhez nyomul. Addig ügyeskedem, amíg a farkam vége kibújuk a boxerből a hasamnál. Odanyomom a fenekéhez, a tanga zsinórjához. Megérzi a csupasz makkot. Nem ebben egyeztünk meg, mondja évődve, de semmi ingerültséget nem érzek a hangján. Ebből baszás lesz, gondolom boldogan. Elengedem, és azt mondom, ok, akkor menjen át a saját térfelére, és aludjunk. El is húzódik, én meg megijedek, hogy eltaktikáztam magam, és mégsem akarja annyira. De a saját térfelén fekve átfordul a másik oldalára, szembe velem. Ránéz a farkamra, és nevetve azt mondja, hogy ettől a saját térfelén sincs biztonságban, olyan nagy.