Jószolgálat

A helyi szeretetszolgálat „segítsünk a rászorultakon” néven karitatív akciót indított a körzetünkben. Nem csupán arról volt szó, hogy adományokat gyűjtenek és juttatnak el a szegényeknek, hanem arról is, hogy különféle segítséget és lelki támogatást is adjanak mindazoknak, akik ezt kérik. Úgy értesültem erről, hogy bedobtak egy szórólapot a postaládámba. A cédulán az állt, hogy „Mindenkinek lehetnek kisebb-nagyobb gondjai. Mi azért dolgozunk, hogy segítsük embertársainknak. Önnek semmi más dolga nincs. Mint, hogy kitölti és aláírja a mellékelt kérdőívet, és visszaküldi a címünkre. Mi mindent megteszünk, hogy segítséget kapjon mindabban, amire szüksége van. ”
Kissé meglepődtem. Negyvenkilenc évesen elég jó erőnlétben vagyok. Rendszeresen úszom, biciklizem, sőt a kerti munkákat is végzem. Szóval: sem a korom, sem az egészségi állapotom nem indokolta, hogy rászoruljak mások segítségére. Jó, a függöny leszedése a tavaszi nagytakarításkor kifejezetten megoldhatatlan feladat volt számomra, de azt gondoltam, hogy erre luxus lenne egy ilyen segélyszolgálatot létrehozni és működtetni.

Máig sem tudom, hogy miért, de kitöltöttem és visszaküldtem a regisztrációs lapot, de nem igazán bíztam abban, hogy bármi is történni fog.
Egyik reggel megszólalt a csengőm, és egy fiatal fiú állt a kezében az aláírt cédulámmal. „Azért jöttem, hogy segítsek, ” — mondta, én pedig beengedtem. Jóképű fiatal fiú, bár talán pontosabb lett volna, ha azt mondom, hogy „helyes”. Serdülőkor elején-közepén járt, és Galambos Bélának hívták. Úgy tippeltem, hogy 12 éves lehet.
Csendes, szerény, udvarias fiú volt. Nem volt szívem elküldeni.
— Nos, fiatalember – mondtam – ismerkedjünk meg. Korompay Gézáné vagyok, de szólítson Gréta néninek. Nem szeretem igazából a ’néni’ megszólítást, de hát, ha jól gondolom, négyszer olyan idős vagyok, mint Ön, fiatal barátom.
— Mit szeretne, asszonyom, mit csináljak? — kérdezte. — Maradhatok négy órát. Azt mondták a szervezetben, hogy mindenben legyek az Ön segítségére, amire szüksége van.
— Köszönöm a segítséget, kedves Béla. Éppen heti mosáshoz készülődöm. Van néhány holmim, melyeket ki kell mosni, szárítóba tenni majd vasalni. Ez meglehetősen unalmas egyedül. Volna kedvem itt maradni velem, fiatalember?
Béluska bólintott.