Láthatás vendéggel

A kanapén ültem, és az órát néztem. Körülbelül egy éve váltam el, és végre hozzájutottam egy szép saját lakáshoz, ahol egyedül lehettem. Körülbelül félórányi autóútra volt az ex-feleségemtől és a gyerekeimtől. Pont elég távolságra a nőtől, aki szülte őket, de nem olyan messze, hogy ne legyen láthatási lehetőségem.
Két csodálatos, kedves kislányom volt: Kriszta és Helga. Mindketten aranyosak voltak, és nagyon okosak. Az anyjukkal laktak, de minden második hétvégén fogadhattam őket pénteken iskola utántól vasárnap ebéd utánig. Azokon a heteken, amikor nem voltak nálam, el kellett vinnem őket egy este vacsorázni. Összességében jól működött a dolog.
Éppen telefonálni készültem, hogy beszéljek velük. Tudtam, hogy nagyon várják, hogy velem legyenek ezen a hétvégén... vagy talán pontosabb úgy, hogy alig várják, hogy a lakásomban lehessenek ezen a hétvégén. Csak egy kőhajításnyira volt tőlem a strand, és nagyon szerettek a vízben lenni. Ez volt az év első kellemes meleg tavaszi hétvégéje, így sejtettem, hogy az idő nagy részét a medence mellett fogjuk tölteni.
– Szia, apu! – hallottam Helgát, amikor válaszolt a hívásra.
– Szia, kicsim! Hogy vagy ma?
Beszélgettünk egy kicsit. Amikor elmondott mindent, amit akart, átadta a telefont a nővérének. Krisztával is beszélgettünk egy ideig. Amikor le akartam tenni a telefont, Kriszta megszólalt:  
– Apa... Erika eljöhet velem ezen a hétvégén?
– Erika?  
A kérdésem inkább arra irányult, hogy miért akarod, hogy velünk legyen a látogatásod hétvégéjén, és nem arra, ahogy ki az az Erika.
– Ismered Erikát! A legjobb barátnőm.  
– Persze hogy ismerem! Csak azon tűnődtem, miért akarod, hogy eljöjjön. – tisztáztam.
Kis szünet után azt válaszolta:  
– Ő a legjobb barátnőm.
Igazából nem tudtam, miért kérdezem. Valójában nem számított, mert Kriszta tudta, hogy úgyis megadom magam. A gyerekeim mindig elérték, amit akartak... vagy legalábbis többnyire. Mondtam neki, hogy rendben.  
A barátságuk már öt évre nyúlt vissza. Az idő nagy részében együtt voltak. Korábban nálunk töltötte az éjszakát egy látogatás alkalmával, de ez még nagyon régen volt, és azért történt, mert a szüleinek nehézségei voltak, és szükségük volt egy kis egyedüllétre.