Annamari férfiakkal - Második férfi Áron

Június 27., vasárnap

– Hm – méregetett Áron, a legújabb randipartnerem. – Levágattad a hajad.
– Igen. És még?
 A pasi tovább nézte az arcomat, majd kibökte a helyes választ:
– Feldúsítottad az ajkad is?
– Ezt kérdezed, vagy mondod?
 Gondolkodás közben a nyelvét egy pillanatra ki is dugta. „Na, csak bátran! ”
– Mondom.
– Talált – nevettem fel, és a szemébe néztem.
Gáborhoz hasonlóan Áront is ismertem már korábban: egy középsuliba jártunk, de csak látásból ismertük egymást. Két éve viszont ismét találkoztunk egy nyári melón Németországban, és volt egy kis kalandom is vele, annak ellenére, hogy neki is volt barátnője, nekem meg ugye Tamás. De hát tudtam, hogy a pasim már előtte is megcsalt, szóval nem volt lelkiismeretfurdalásom. Pláne, hogy még élveztem is Áronnal a szexet. Azt a nyelvmunkát, ami ő tud, tanítani kéne!
 Meg is lepődtem, amikor előző nap a Tinder őt dobta elém, egy pillanatig nem is hittem el. De aztán jobbra húztam, amire jött is a match jelzés azonnal. Ráírtam valami „Szia kisfiú! ”, vagy valami hasonlót, és egy óra múlva már le is leszerveztük a vasárnapi randit egy elegáns koktélbárba. Én egy feszülős, fekete, egyrészes dresszt húztam fel, ő laza eleganciájú inget és kék farmernadrágot. A tali elején két puszival köszöntöttük egymást, de már akkor éreztem, hogy vibrál köztünk a levegő.
 A beszélgetés alatt sokminden szóba került, de az exeket csak futólagosán érintettük, merthogy őt is elhagyta a barátnője.
– Akkor, mire koccintsunk? – kérdeztem.
– Legyen a... legyen a jobb jövő!
 A poharát felém nyújtotta.
– A jobb jövőre! – mondtam én is, majd hozzákoccintottam az övéhez.
– És hogyan képzeled el a szebb jövőt? – kérdezte Áron.
– Nem tudom – vontam meg a vállam. – Élem az életem, próbálok pozitívan gondolkodni és... elfogadni minden jót, ami szembejön.
– Jó válasz, kislány! – mondta, és gyengéden megsimogatta a kézfejemet.
 Az érintésétől jólesően megremegtem. „Ebből még lesz valami. ”, kortyoltam a borból, miközben továbbra is az édes szemébe néztem.
 Pár órával később a srác lakásán kötöttem ki, az italtól kicsikét pityókásan, és teljesen felajzva. Az előtér régimódi volt, de hát albérlet esetén az ember nemigen válogathatja meg a bútorokat, nem?
– Az az én szobám – mutatott Áron a folyosó végi ajtóra.
 „Gondolom, a másik az említett lakótársadé. Ami rögtön felvet egy kérdést. ”
– És a lakótársad biztos nincs itt?