Kettősség

Egy rövid bevezető a történet hitelessége céljából:
Középosztálybéli polgári családból származom. Apám – nem titkoltan – volt, anyu a városi tanácsnál ügyfélkapcsolat-tartó. Engem – a kuláknak titulált – anyai nagyszüleim próbáltak nevelni. Kevés sikerrel. Vékony voltam, pont ebből kifolyólag gyors, robbanékony és rugalmas. A nagymenő srácok tiszteletét is kivívtam a nagy pofámmal. Tizenhárom évesen egyszerre két gimis sráccal feküdtem le, hogy tutira nagylánnyá avassanak. Két napos szeánsz, gyorstalpaló volt. Nulláról indultam, de a második nap végére – ha szexuálisan nem is tapasztaltan, – de elég tudással nézhettem a jövőbe. Jól szoptam, baszható voltam, ami már akkor tudatosult bennem, felnőttként pedig a fegyverem lett.  
Tizenöt évesen a helyi jegyző fia felcsinált. Osztályon aluli voltam, és túl fiatal. Titoktartást kértek, és egy jelentős összeget tettek letétbe az esetleges gyerektartás elmaradása esetére. Magántanuló lettem. A szülész doki is rácsodálkozott, hogy törékeny kis testembe hogyan fért el a négy és fél született fiam. Szinte csak a bimbó jelezte a mellem. Egyszeri etetésre nem is jött ki belőlem egész napra elegendő tej, így ha sikerült tejet szerezni a védőnőnek, azt ette Tibor fiam, vagy tápszert, majd később pépesített mindent is. Gyorsan telt az idő, Tibi gyarapodott, fejlett ovis lett, én meg estin főiskolás a Pénzügyi – és Számviteli főiskolán. Ha anya, vagy én nem tudtuk elhozni Tibit az oviból, ott volt az 57 éves Sárika, a nyugdíjas szomszéd. Hiába volt a két és fél szoba, apa leszázalékolva, állandó kábulatban volt a kis szobában.  
Amikor Tibi fiam elkezdte a sulit, engem anya bevitt a városházára dolgozni. Három év alatt csoportvezető lettem. Tibi jó tanuló volt, és atletizált.
A baj Tibi általános iskolai felsős tanulmányai kezdetén szakadt a családra. Apa fokozódó májzsugorodása a legvégén . Két nap intenzív, majd a ravatalnál álltunk. Anya nem tudta a társnélküliséget kezelni. Nem pont a szex hiányát, mert az neki is úgy volt, mint nekem. Alkalmanként – nekem sűrűbben – egyéjszakás kalandok, főleg családos pasikkal. Ők nem akartak gyereket, nem akartak elvenni, birtokolni. Anyának viszont társ, partner kellett. A gyászhónap sem telt le, amikor felhozott egy vele egykorú pasit. Addig soha nem tette, ez egy hallgatólagos szabály volt köztünk Tibike és apa miatt.

– Szia! Ugye te vagy Piri? – Bunkó módon nyújtotta felém a pasi a kezét.
– Igen. – Közben vádlón néztem anyára.
– Ő Gábor, tudod életem nagy szerelme... apád után.
– Aha. Azt illene mondani örvendek, de nem. Apa most halt meg! – Szememmel szinte meggyilkoltam az ürgét.  
– Kislányom! Gábor három hónapja vált el. Akkor keresett meg!
– MIBEN EGYEZTÜNK MEEEGGG?? – Szinte üvöltöttem vele, míg Tibike a combom karolta át. Nem érdekelt az sem.
– Vegyél vissza magadból kislányom! Közöd nincs az életemhez, ahogy te is magad basztad el a sajátodat! – Válaszolt magas hangerőn.  Az első percek hangulata végig megmaradt közöttünk, míg anya három hét elteltével el is költözött az ország másik felébe. Magamra maradva jó döntéseket kellett hoznom.  
Először is, én nem bánhatok így a , az eddig is szoros kötelékünket meg kell tartanom, és tyúkanyóként védelmezni csibémet. Ehhez egy munkahelyváltás kellett. Biztosítási bróker lettem az egyik vezető biztosítónál. Később bebizonyosodott, hogy jó döntés volt mind szakmailag, mind anyagilag, de a lényeg, hogy minden, iskolán kívüli időm, a fiamé lett. Sikerült megtalálni a középutat. Szinte barátok voltunk, de megmaradt a tisztelet is kettőnk között. Anyám vallásosságából adódó szemérmessége köztünk is megmaradt. Soha nem került szóba a meztelenkedés, már kamaszodó fiam is kerülte ezeket a helyzeteket. De az sem volt probléma, ha véletlenül többet látott a testemből, vagy mutatott a testéből. Egyre több érzelmi kérdéssel fordult hozzám, – főleg esténként – bebújva az ágyamba. Az érzelmi vonal lassan átcsapott erotikus kérdésekre. Nehezemre esett ebben a témában felvilágosítani, de úgy éreztem sikerült. Én magyaráztam el az első – álmában történt – éjszakai magömlését. Nekem mondta el, hogy fürdés közben a bőrt húzogatva, ébren is megtörtént. Én biztattam, hogy első szerelmét csókolja meg, és magyaráztam el, hogy hogyan. Óvtam a valós szeretkezéstől, a magam életét példaként állítva elé, hogy nem egészséges túl korán kezdeni. Megértette. Tizenhét volt, amikor rászánta magát, hogy elveszítse a szüzességét az egyik osztálytársával, akibe szerelmes volt. Zavart, ahogy a nagy melák, kezes-lábas, százhetvenkilenc centis fiam fölém tornyosulva elmesélte az első másodperctől az utolsóig. Kérte, hogy értékeljem, segítsem tanácsokkal. Én csak egyre biztattam, hogy legyen szerény, figyelmesen odaadó, ne a maga örömét hajszolja, hiszen amit ad, az a partnerének csoda lesz, ami neki is örömet ad majd. Találja meg a középutat, figyelje partnerét, hogy lágyságra, vagy éppen egy kis vadságra vágyik. Ne legyen visszahúzódó nyuszi! Jól néz ki, deltás, jó tanuló, jó rövidtávfutó, edzett teste van. Ha esélyt lát, hogy a lánynak is bejön, ne hezitáljon, vegye át az irányítást. Millió kérdés, millió válasz, amit eddigi életemben ezen a téren megélhettem. Szabad volt az életem, kevés tartós kapcsolattal, sok egyéjszakás kalanddal a férfi ügyfelekkel, de volt szerencsém egy neves cég női menedzseréhez is. Tapasztalatom jó, de összességében inkább negatív volt a testiségben.

Lassan elérek ahhoz a szituációhoz, ami megváltoztatta az életem. Fiamnak elsőre háromkerekűje volt, de gyorsan lett kétkerekű. Mind verseny, mind mountain bike. Sokat esett, mire megtanulta az egyensúly helyes alkalmazását, így tizennégy évesen lett meg a segédmotoros jogsija és egy sport robogója. Rábeszélt, hogy próbáljam ki én is.  
És igen, jött a nagy szerelem, a kétkerékűek világa. A sikeres vizsga után egy Burgman 450-esem lett. Meghívtak a helyi motoros egyesületbe. Igazi barátságok, heti egy este gondtalan jókedv, egymás ugratása. Rábeszéltek egy GSXF-750-esre. Atomjaira szedték, újként szerelték össze. Ügyesen megültették, hogy a százötvenkilenc centim miatti rövid lábam leérjen. Fiam imádott velem jönni a gyűlésekre, meg a motoros túrákra.  
Elismeréseként, az egyesület az egyik nemzetközi triatlon versenyre motoros rendezőnek kért fel minket. A verseny három napos volt, így mi már csütörtökön elmentünk a kerékpáros pálya bejárására. Sok volt a szervező, kevés a szálláshely, így nem is volt kérdés, hogy a fiammal egy szobát kapunk. A pénteki verseny szüneteiben jó volt a hangulat. A fiam kérése volt, hogy ne „fiamozzam”, így szinte csak az egyesület motorosai tudtak a családi viszonyról. Másoknak az jött le, hogy sűrűn beszélgetünk csak kettesben, vagy öleltem meg biztatásként, mikor jól oldott meg nehéz helyzeteket. Verseny után iszogatós, lazulós este volt. Fiamat ugratták is, hogy nem fél, hogy valaki lecsapja a nőjét a kezéről? Ebben nem volt semmi fura. Fiam edzett, érett, fejlett, koránál sokkal idősebbnek látszott, én vékony, sokat futó, göndörített, karközépig érő szőke hajú, fiatalos nő voltam. Az egyik bíró lépett hozzánk Unikummal a kezében.

– Te gyerek! Ne sértődj meg, de ilyen csúnya férfinek, hogy lehet ilyen jó nője? Vagy sok pénzed van, vagy valamit nagyon tudsz az ágyban. – A motorosok röhögtek, de szívesen húzták tovább a fiam.
– Te Tibi! Éjjel vigyázz a csajra, mert olyan guszta, nehogy valaki más is rákivánjon! – Mondta röhögve az elnökünk.
– Maradj már Gábor! – Szerénykedett a fiam.  A másik bíró is rákontrázott.

– Jobban teszed, ha éjjel a csaj seggét a falhoz tolod, elölről meg ledugózod! Az egyre nagyobb röhögést én untam meg.

– Fiúkák! Le lehet szállni rólunk, majd mi tudjuk, hogy védekezzünk a nyálcsurgatásotok ellen! – Pár beszólás után leszálltak rólunk. voltunk, – én a legkevésbé, – de a fiúk, bár nem , de spiccesek. Kilenc körül kezdtünk elszállingózni. Ki a szobájába ment, ki a versenyzőkkel vegyült, hátha talál valami lepattanó ágymelegítőt éjszakára. Mi a fiammal a szobába mentünk. Még beszélgettünk a versenyről, ki-ki, hogy élte meg, mik a tapasztalatok. Fiam büszke volt, dagadt a melle, hogy a barátnőjének néztek. Ezek után mentem zuhanyozni. A meleg víz, és az felébresztette bennem a . Mikor a fiam egy szál törölközőben jött ki a fürdőből, kuncogva kérdeztem.

– Na, hogy véded meg anyucit a csúnya bácsik elől?
– Hát az a „segg a falnak, elölről ledugózás” elég jó ötlet – mondta mosolyogva, közben arcom fürkészte. Így akkor szokott nézni, amikor nem tudta, hogy ugratom, vagy komoly vagyok?
– Képes lennél feláldozni magad?
– Szerintem nem áldozat lenne, de igen...
– Sári-Fári! Nem kell a szájkarate, itt nincs hallgató közönség! – Zártam rövidre a beszélgetést. Erre a fiam kezdett erősködni.
– Nem duma! Simán megvédenélek még úgy is!
– Bolond lyukból bolond szél fúj! És hogyan?
– Le kéne vetkőznöd. – Mondta komolyan, de már nem a szemembe nézett, hanem lejjebb, a dekoltázsomat fürkészte. Kicsit zavarba hozott, de úgy gondoltam, feszegessük a határokat, majd ha túl akarja tolni, leállítom.
– Vetkőztessen az, aki akar tőlem valamit! – Huncutkodtam. Fiam meghökkenve nézett rám.
– Komolyan? – Kérdezett vissza.
– Miért, te komolyan gondoltad? – Kacsintottam.
– Én igen!  Felém lépett, ami kicsit megijesztett. Nevetve tártam szét karom ölelésre, jelezve, hogy részemről az ugratásnak vége. Na, ezt értette félre a kicsi fiam. Nem megölelt, hanem alvós pólóm alját megfogva, szinte letépte rólam, húzta át a fejemen keresztül.

– Hé, te gyerek! Mit csinálsz? – Szemében a spicceség csillogása másfajta fénybe ment át. Melleim stírölte.
– Erre várok már mióta..
– Az anyád vagyok...
– . tizennégy éves korom óta...
– . add vissza a pólóm! Elbeszéltünk egymás mellett. Keresztbe akartam tenni a kezem magam előtt, de nem engedte.

– . ezt várom. Próbáltam megnézni, mikor mosakodsz, mikor öltözöl, mikor melletted feküdtem, mikor együtt aludtunk, de így, ezeket a szépségeket...
– Miről beszélsz ? – Ráztam meg.
– Anya, én – amióta tudom mi az a szerelem – én beléd vagyok szerelmes. Kettősség dúlt, dúl bennem. Szeretlek lelkemből, szívemből, mint szülő anyámat, de testem elvakítva az agyamat, szerelmes vagyok beléd!  Szólni akartam, de nagy tenyerével befogta a szám.  

– Minden lányban téged kerestelek! Mióta várok erre a pillanatra, amire tanítottál! „Ha esélyt látsz, hogy a lánynak is bejössz, ne hezitálj, vegyed át az irányítást. ” Most azt teszem. Most eljött a pillanat. Most a világ legszebb nője van félmeztelenül előttem, egy bombázó, aki kiköpött mása anyámnak. Végre ölelhetem, csókolhatom, magamévá tehetem! Megfogta az arcom, erővel hajlította fel a nyakam, hogy az ő lehajoló arca találkozzon az enyémmel. Csókolni kezdett, de a betyárját hogyan! Érzelemtől buzgott, nem volt vad, de dominánsan irányított.

– Fiam! Ezt nem lehet!
– Pirikém egyetlenem! Az félre beszélsz! Tibi vagyok, aki imád téged!  Csókolt tovább, és megfogta a mellem. A törölköző már rég nem takarta férfiasságát. Fenekemet markolva húzott magához. Hasamnak feszült a fiam micsodája. Hű az anyját, ez nem az, amire emlékeztem, utoljára talán tizennégy éves korában látva. Ez már férfiméret, nem is akármilyen. Sajnos az , a csók, a gigaérzékeny melleim fogdosása, és nem utolsó sorban a hozzám feszülő valamije, az agyam sötét oldalát hozta ki belőlem. Már nem érdekelt, ki ölel, öleltem vissza, csimpaszkodtam a nyakába. A nyelvemmel én is huncutkodni kezdtem. Tenyereim a tarkóját, hátát, majd farpofáit térképezték fel. Tudtam, hogy izmos, no de ennyire? Hátán, fenekén kitapinthatóak voltak az izomkötegek. Kivette közülünk a melleimet izgató kezét, derekamat átkarolva, megemelve vitt az ágyamhoz. Úgy tett le, mint egy hímestojást. Egyből a hátamra fektetett, és neki is esett a melleimnek. Előbb lágyan szopta, majd a fogai közé vette. Nem volt rossz! Egyre jobban harapott, míg fel nem szisszentem. Abban a minutumban elengedte, és nyugtatólag puszilgatta. Eszembe villant a tanításom, a határok feltérképezésével kapcsolatban. De jó is lenne tudni, vajon ez az volt-e, vagy csak az ösztöne? A másik bimbónál már ismerte a fájdalomküszöbömet, tűrőképességemet. Talán még kicsit előbb is hagyta abba, és ment nyelvével smárolni a köldökömmel. Ezt eddig nőn kívül más nem tette velem. Nem tudtam élvezni, mivel agyam azon kattogott, ezt mondtam-e már neki, de ekkor keze megérintette lábamközét. Pici szőrpamacsom volt a szeméremdombomon. Próbált beletúrni, de nem volt elég hosszú ahhoz, így csak simogatta, talán erőt gyűjtve a nunám érintéséhez. Megelőztem. Kibújtam alóla. Nem kellett erőlködnöm, hogy ő kerüljön a hátára. Végre megláttam, mi fejlődött ki a kukacából. Mint egy óriás túrórudi. Mind a vastagsága, mind a hossza, de talán még kicsit hosszabb is. Rácuppantam. Kellemesen töltötte ki a szám üregét. Két ujjammal a fitymát teljesen hátra húzva, a nyelvem a makkján szánkózott. Ismert érzés, ez minden férfinél ilyen, akár giliszta, akár anakonda az apatest mérete. Leengedtem szinte a torkomig, majd ajkam fogta közre a hegyét, hogy nyelvem előbb a vágatát simogassa, és ahogy engedtem be, körbe nyaltam a makkot, a fityma összegyűrődését. Szeretek szopni, és állítólag jól is csinálom, de ezeket fenntartással fogadom, hiszen a további együttlétek érdekében mondják. Fiam lehúzta fejem a farkáról.

– Annyira jó vagy, hogy elélvezek! – Ahogy mondta, magához húzott, és éreztem, hogy a nunimba igazítja. Jó érzés töltött el. Mind fizikálisan, mint érzékileg. Feszültem a faszra. Lassan mozdultam, de hirtelen leugrottam róla.
– Tibi ez nekem nem megy! A fiam vagy!
– Csak egy fasz a sok közül...
– Az arcod viszont egy! A fiamé! Hirtelen lekapcsolta a villanyt. Sötét lett, de nem eléggé.

– Nem, ne erőlte... Ekkor magához rántott, és vadul, de nem fájdalmasan csókolt. Becsuktam a szemem, és próbáltam a testem vágyára figyelni, és nem az agyam vészharang kongatására, a jobbik énem üvöltésére, hogy mit teszek. Tibi viszont határozott volt. Hasamra fektetett, és széttolt lábaim közé térdelt. Amikor megfelelő magasságba húzta fel a seggem, betolta hátulról. Felszisszentem, ahogy tövig vágta pinuskámba, elérve a méhszájam.  

– Bocsi! – Lihegte a fülembe, miközben ringott a testünk a dugástól.  Egyik keze a hasamat fogva tartott, a másik a lefelé hajló, és libegő mellem tüntette el a tenyerében. Hallottam a lihegést, a testek csattogását. Kezdett a ténykedésünknek szaga is lenni. Fejemmel megtartottam magam, a hasam tartó kezét a csiklómhoz vezettem. Értelmes gyerek, hamar megértette. Mielőtt belevesztem volna a kéjbe, hangosan mondtam.

– Belém ne élvezz!  Egy OK-val nyugtázta. Ennek ellenére nem tudtam teljes mértékben átadni magam a helyzetnek. Az egyik ok a pikantéria volt, hiszen tudatom tudta, kinek a farka siklik bennem, mozgatja kis testem, kinek a kezei dolgozzák meg a melleim, a csiklóm. A másik ok a félsz. Hiába szedek gyógyszert, – hogy a ciklusom rendezett legyen – és azért a heti egy dugás mindig összejött, – de ezt most egyáltalán nem szeretném, ha bennem végződne. Fiam talán észre sem vette, hogy én már túl voltam az orgazmusomon, ő rendületlenül tömködte belém. Figyelmem csak addig kalandozott el, amíg irigykedtem arra a nőre, aki ezt az álompasit állandóan megkaphatja majd. Nem kellett kirántanom magamból, kivette és hátamra spriccelte a spermáját.

– Kend szét légyszi, hogy ne legyen ragacsos az ágynemű! Óvatosan kenegette szét az izzadsággal keveredett férfiasságának eredményét. Mérhetetlen zavaromban felkászálódtam volna, de magára rántott. Elvesztem a testén. Szorított magához, puszilt, csókolt.

– Ne, Tibi ne! Ezt nem szabad és ennek sem lett volna szabad megtörténnie!  Éreztem, hogy nem lankadt le teljesen, próbálta a lábam közé varázsolni megint. Határozottan, talán túl határozottan mondtam.

– Nem! Megmondtam! Nem értettél a szép szóból? Értelmes gyerek, ismert engem, így lassan oldalt fordított, és a fejét, – mint régen – a vállamhoz, nyakamhoz tette. Persze régen nem fogta a mellem. Mielőtt elaludt, azt suttogtam.

– Ez többet nem... – befogta a szám, úgy folytattam – beszélni meg végkép nem.
– De, itt lehet, máshol nem.
– Itt sem, te hülyegyerek! – Erre nem reagált. Másnap talán mi voltunk a legfittebbek. A szünetekben tovább folytatták a fiam ugratását, míg váratlanul beszélni kezdett.

– Irigykedjetek! Zuhany után úgy szopott, hogy a szemeim keresztbe álltak kidudorodva, majd beszívta úgy, hogy majdnem a szájában landoltam. A szememmel felé hajigált villámok sem állították le. Már vörösödtem. Ő folytatta.

– Utána meglovagolt, és végül a farát tolta felém. – A motorosok majd szétrobbantak a visszafojtott röhögéstől.
– Azután keményen döngettem jó ideig, majd teli élveztem a hátát. Életem egyik legjobb dugása volt! Mint aki a napi politikáról beszélt, elfordult és elment a motorokhoz.

– Tényleg? – Fordult felém a tegnapi legnagyobb pofájú.
– Persze! – Vágtam rá.  Erre a motorosok többsége a röhögéstől rázkódva ment a fiam után, majd a többiekkel mi is követtük őket. A tátva maradt szájú pasi meg legyökerezve nézett utánunk.

– Jól beültettétek a ringlisbe a tagot, szerintem még mindig képzeleg – mondta az egyik motoros, akinek már megvoltam egy túrán, de az óta sem, akárhogy teper is. Nem nagy szám volt. A másik meg rákontrázott.
– Öleld már meg anyádat, had pukkadjon fel! A fiam magához húzott, és én puszit adtam neki...