Különórák

Aliz akkora pofont adott, hogy csengett tőle a fülem. Persze megérdemeltem, ugyanis kiloptam az elemeket a vibrátorából, és eldugtam előle. Alizról azt kell tudni, hogy 182 centi magas, 75 kiló, és 80 C mellbősége van. Matematika-testnevelés szakos, abban a gimnáziumban, amelyikben én leszek végzős jövőre. Én 17 éves fiú létemre csak kis jóindulattal is 170 centi vagyok, vizes ruhában pedig akár 60 kilót is mutat alattam a mérleg. Szóval nem vagyok egy vasgyúró, Aliz szeme mégis rajtam akadt meg. Az a csokoládészínű, sűrű fekete szemöldökkel keretezett szeme... Pedig az osztályunkban vannak nálam jobb pasik, legalábbis a csajok szerint. Szóval az volt a történet, hogy Alizt kaptuk harmadikban matektanárnak, bónuszként meg tornatanárnak a fiúk. Így aztán aki matekórán játszotta a Csekonics bárót, hamar azon kapta magát, hogy tesiórán kamatostul visszakapja. Csak egy példa Aliz módszerei közül: Csordás Miki szemtelenkedett vele matekórán. Másnap tornaórán Aliz csak annyit mondott Mikinek, hogy „kedves Miklós, megkérem, legyen szíves körbefutni hússzor a kézilabdapályát! ” Mikinek széles vigyor ömlött el a képén, mert ugye egy iskolai kézilabdapálya nem valami nagy, azt hitte, megúszta ennyivel. De Aliz még nem fejezte be: „Mielőtt kimegy futni, kedves Miklós, ugyan ballagjon már be a szertárba, és csapjon a hóna alá két darab tízkilós tárcsát, és úgy fusson, rendben? ” Látni kellett volna, szó szerint leesett az álla a nagyokosnak. Szóval Aliz veszélyes nő, igazi nagyvad. De nem ő lett az én trófeám, inkább én lettem az övé. Hamar észrevette, hogy nem vagyok valami erős matekos, de mivel mindig normálisan viselkedtem vele, meg kedvesen és udvariasan (a többiek elkezdtek nyalizónak nevezni ez miatt, de nem érdekelt, később meg csak röhögtem rajtuk – ha tudták volna, mit nyertem a tisztességes viselkedéssel! ) elhatározta, hogy korrepetál otthon. Meg is beszéltük, hogy ezentúl minden pénteken délután négykor jelenésem van a lakásán különórák vétele céljából, amíg a jegyeim ezt indokolják. Anyám nem bánta, mert mindenáron egyetemre küldene, apámat meg nem érdekli, mert rég külön él. Szóval elkezdtem járni Alizhoz, vagy ahogy akkor szólítottam, Tanárnőhöz. Már a különórák előtt is fantáziáltam Tanárnőről, mert fantasztikus alakja van: csupa izom, mert most is atletizál, hátközépig érő barna haj, amit tornaórán mindig lófarokba fog, de matekórán kibontja, fantasztikus lábak, és olyan kerek fenék, amit a lányok is sóhajtva megbámulnak.