Jan anyósa 6. rész

Szombat volt, és Jan a szüleikhez tartottak az autóban. Jan a volán mögött ült, pedig az elhaladó mezőket és erdőszéleket figyelte. Álmodozó hangulatban volt:
– Nagyon jó, hogy beleegyeztél és segítesz a szüleim kertjében.
– Csodálatos az időjárás és a mozgás jót fog tenni nekünk. Egyébként a szüleidnek nincs kertészük?
– De van, évek óta. Ketten vigyáznak a parkra. De mama virágágyásai az ő birodalma. Nem engedi, hogy bárki hozzányúljon.
Jan megrázta a fejét:
– Soha nem gondoltam volna, hogy két egymást követő hétvégén elmegyek a szüleidhez.
mosolyogva fordult felé:
– Örülök, hogy meggondoltad magad anyámmal kapcsolatban.
Jan köhintett:
– Hogyan másként... a múlt hétvége után.
Ahogy a múlt vasárnapi jelenetek szaladtak el a szeme előtt, a szíve hevesen kezdett dobogni, még mindig csak félig tudta elhinni, amit átélt. észrevette kipirult arcát, és felkacagott:
– Láttam, mennyire megőrültél anyu miatt a múlt hétvégén, most ne hátrálj meg.
– Dehogy. Nem. – nevetett Jan – Még most, egy héttel később sem tudom kiverni a fejemből azt a képet, hogy az apukádon ülsz.
– Ez gondot okoz? Gondolom...
Jan a térdére tette a kezét, és elvigyorodott:
– Nincs okom féltékenykedni, elvégre édesanyád vigyázott rám közben.
felnevetett:
– És úgy tűnt, nem teát szolgált fel. Nem, drágám! Tényleg megbasztad, amint észrevettem.
Jan oldalra pillantott:
– Egészen egy hónappal ezelőttig nem hittem volna, hogy kitörünk a szerelmi fészkünkből, és kapcsolatba kerülünk Sarah-val és Tommal. És most édesanyád...
ugratta:
– . lehet, hogy egy kanos ribanc?
– Igen... valahogy... ott van a tökéletes hölgy és senki sem gyanakszik ilyesmire.
– Ezért viselkedik úgy, mint egy jól nevelt hölgy  – magyarázta –, hogy magánéletben azt csináljon amit akar.
Jan bólintott:
– És ez is... korábban nem tudtam elképzelni, hogy szexeljek, miközben mások nézik.
elvigyorodott:
– Amikor a megfelelő emberek néznek, az csak beindít.
– Hogy őszinte legyek, a múlt héten, úgy értem, amikor az ágyban voltunk, mindig az a kép járt a fejemben, hogy az apukáddal lovagolsz.
megbökte:
– Akkor elmondhatom, hogy én sem tudlak kiverni a fejemből téged és anyát.
Jan zavartan felnevetett, és az útra koncentrált. Kis idő múlva így szólt:
– Jó, hogy beszélhetünk róla.
– Ez tényleg jó – helyeselt .