Bennem szól a zene 2. rész

Fehér Ferdinánd vagyok. Egy hétig Fefe voltam egy Lili nevű tündér által elnevezve, az volt eddigi életem legszebb hete. Akkor úgy éreztem, beleszerettem ebbe a lányba, aztán mikor fölkerekedtem és elmentem az üzletbe vásárolni, ellátmányt beszerezni, ő eltűnt. Mikor hazaértem az üres lakás, és nagyon üres ágy fogadott.  
Láttam, hogy zuhanyozott, a vizes törölköző ott feküdt a földön a fürdőszobában. Ezt különben bárkinek szóvá tettem volna, de tőle még ezt is elfogadtam, hogy csak úgy ledobta a törölközőt, és tudta, hogy majd jönnek a kismanók, és mindent eltakarítanak utána. Ő egy tündér volt, aki egy hétre menedéket keresett és talált nálam, aztán eltűnt.
Kerestem őt abban a bárban, ahol előzőleg megtaláltam, de senki sem tudott róla semmit, vagy nem szerették volna velem közölni az információkat. Annyira kétségbeesett voltam, annyira szerelmes, hogy ezt látniuk kellett, és azt reméltem, hogy megsajnálnak. Lehet, hogy megsajnáltak, és azért nem árultak el semmit róla, mert érezték, hogy a vesztembe is rohannék érte, hozzá.
Aztán teltek a napok, hetek, hónapok és már feladtam a keresést, bár a metróhoz lefelé a mozgólépcsőn fürkészve néztem a szembe jövőket, és reménykedtem, hogy egyszer meglátom, és akkor majd, mint a filmekben, mászok át az ő oldalára, az embereken át, bolondot csinálva magamból, csak hogy elérjem. De nem láttam meg, és így minden utazásom a tömegközlekedéssel unalmas volt. Az utóbbi időben már nem is vettem igénybe a metrót, már mindenhová kocsival mentem és a kocsimban hagyott lejátszási listáját hallgattam. Aztán ebből a letargiámból egy helyes lány mozdított ki, aki készséges, mosolygós és nagyon kedves volt. Még naponta gondoltam az én tündéremre vágyakozva, de a napjaimat már ez a lány töltötte ki. Ő itt volt, sms-eket váltottunk, mindig rögtön válaszolt, amit nem is értettem, mert volt élete rajtam kívül is, de mégis mindig ott volt és írt, és amikor találkoztunk a mosolya olyan békés és megnyugtató volt.
Nem szerettem volna összehasonlítani őket, hiszen a tűz és a víz összehasonlíthatatlan. Lili volt a ragyogó, égető tűz, Anna volt a nyugalom, a béke, a csendesen áramló víz.  
Lili, vörösesszőke volt és kék szemű, mint egy kis erdei nimfa, Anna, szőke, mint a méz, szürke szemű, szelíd, csendes.