Edzőtábor 3. rész

Az iskolakezdés utáni második hétfőn Virág szokatlanul jókedvűen, karikás, de boldogságtól csillogó szemmel érkezett az iskolába. Annyira feltűnő volt a változás, hogy többen is körülvettük, és izgatottan kérdezgettük, mi történt?

– Szombaton kiengedték Anyut a kórházból. Hál’ Istennek csak a riadalom volt nagy, a baj nem annyira. Erre mondják, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja – felelte lakonikus rövidséggel, de mosolyogva.  Később, a nap folyamán azért csak kihúztuk belőle, hogy a hétvégén nem sokat pihentek, egyrészt az örömködéstől, másrészt Virág a többnyire rövidített latin kifejezésekből álló zárójelentést és a kórházi kezelés alatt képződött dokumentumokat bogarászta, vadászta a neten, vajon mi mit jelent, és mire lehet, vagy kell számítani. A nap végére mindannyian úgy éreztük, le tudnánk tenni egy gyengébb orvosi latin nyelvvizsgát...
Repültek a napok, hetek, Virág egyre többet lógott együtt Lacival – az osztály legjobb pasijával –, engem meg Pisti – a párhuzamos osztály alfahímje – kerülgetett egyre feltűnőbben. Szerencsére hosszú, meleg ősz volt, nem fáztunk esténként a szabad ég alatt. Ahogy a nappalok rövidültek, és hosszabbodtak az esték, egyre több időt töltöttünk együtt négyesben az iskola szomszédságában elterülő viszonylag nagyméretű park padjain, vagy sétaútjain. A srácok is egyre inkább összehaverkodtak, az eleinte oly jellemző rivalizálás baráti ugratásokká szelídült.  
Bandázás közben sokszor került szóba az aznapi tananyag, vagy a másnapra feladott lecke. Mi csajok inkább a humán tárgyakból, míg a pasik a reál tárgyakból tudtak 5-10 perces gyorstalpalókat előadni, aminek a segítségével másnap a felelésre felszólított bandatag brillírozott a meghökkent tanerő és a csodálkozó osztály előtt. Ahogy az idő egyre hidegebbre fordult, rendre valamelyik bandatag otthonában kötöttünk ki, ahonnét sokszor csak késő este oszlott el a társaság. Az egészséges versenyszellemnek köszönhetően tanulmányi és sport eredményeink is látványos javulásnak indultak, így az őseink sem bánták a késő estig tartó „együtt tanulás”-okat.  
Természetesen esténként nem csak a tananyagban fejlesztettük ismereteinket, de az emberi anatómiával és a szexuális izgalom fiziológiájával is behatóan foglalkoztunk (szigorúan párosával, négyszemközt). Karácsony napján Virág aludt Laciéknál, a másnapján pedig Laci aludt Virágéknál. Mi is együtt aludtunk Pistivel, egyszer az én szüleimnél, egyszer az övénél. Mi csajok részletesen kitárgyaltuk ezeket az alkalmakat, elmeséltük egymásnak, hogy pasijaink miben alkottak fenomenálisat, vagy miben nem voltak a helyzet magaslatán, így tapasztalatainkat megosztva terelgettük a srácokat a „Kiváló Szerető” cím elérése felé.  
Az iskolában és a kézilabda csapatban is elfogadták négyesünket, a tanerők a látványos javulás miatt, az edzők és csapattársak pedig azért, mert Laci is és Pisti is minden edzésen ott voltak, buzdítottak bennünket, és mi is versengtünk Virággal, hogy melyikünk nyújt jobb teljesítményt, ami az egész kézilabda csapatot húzta maga után.  
Ilyen háttérrel futottunk neki a januári edzőtábornak. Mindenki számára természetes volt, hogy mi négyen kaptuk azt az apartmant, amely két darab kétágyas szobából és a közös konyha-nappali-ebédlőből, valamint egy közös vizesblokkból állt. A többiek a kétágyas szobákat kapták, amilyenben Virággal voltunk a nyári edzőtáborban. Az apartmanba a közös nappali-ebédlő-konyha részbe léptünk be a folyosóról, és innen nyíltak két oldalra a szobák, valamint a vizesblokk. Már az első este letelepedtünk négyesben a közös nappali kanapéján egy laza filmnézésre – Laci osztotta meg a Netflixét a TV-vel – ami szexuális tevékenységbe torkollott a magunkra terített plédek alatt, így a négyesünk hamarosan feloszlott, – a srácok egyértelmű erekcióval és mi csajok cupákká ázott bugyival – és páronként, pironkodva távoztunk kuckóinkba.
Pisti kitett magáért, legalább hatszor élveztetett el, mire megengedte magának is az orgazmust. Nem tagadom, nem bírtam csendben maradni, de a szomszédból hallatszó sikkantások és hörgések engem is inspiráltak, és nem fogtam vissza magam... Virág mély hörgésből induló, és magas C-ig tartó élvezéseinek hatására bennem is elindult az orgazmus, és az én élvezésem hangja Virágot is a mennyekbe taszította. Az oda-vissza adok-kapok hajnalig tartott, mire beájultunk mind a négyen. Csak másnap reggel tudatosult bennem, a fiúk ebből is versenyt csináltak...
Reggel kialvatlanul, gyűrötten, de csillogó szemekkel indultunk a szokásos 8 km-es futásra. A csapattagok irigykedve, de Kázmér bá’ – az edző, és Juci – az erőnléti edző – bosszúszomjas tekintettel teljesítményünket. Nyilván irigykedtek, ugyanakkor be akarták bizonyítani, hogy vagy sex, vagy sportteljesítmény.  
Nem sikerült nekik.  
Virággal – összemosolyogva – döntetlenként, de elsőként értünk vissza a reggeli futásból. Az éjszaka történtek olyan hihetetlen energiákat szabadítottak fel bennünk, amit csak egy tinédzserlány tud megérteni. A nap folyamán érezhetően külön bánásmódban volt részünk. Edzőink kiemelt figyelmet fordítottak arra, hogy legalább kétszer annyit teljesítsünk, mint a többiek. A fiúk – Laci és Pisti – bár nem voltak a kézilabda csapat tagjai, önkéntesen, de derekasan kivették a részüket az edzésprogramból.  
Este, a TV előtt a kanapén, mindannyian csak kókadoztunk, bár Pisti nyilvánvalóan szexelni akart, nem éreztem magamban elég energiát a tevékenységhez, így a takaró alatt laza kézimunkázásba kezdtem. A kanapé másik felén Virág is hasonlóképpen érezhette magát, mert ott is ritmikusan emelkedett a pléd Laci ölében. Valamit sutyorogtak, és Virág feje eltűnt a takaró alatt.  
Sajnos – vagy hál’Istennek – bólogatásának hatására a pléd kezdett lecsúszni róluk, egyre inkább felfedve tevékenységüket. A gerjedelem hatására nem foglalkoztak olyan aprósággal, hogy a szemem elé tárult, ahogy Virág orálisan kényeztette Lacit. Előbukkant Laci farka, és rácsodálkoztam, mennyire igazságos az Univerzum. Hímsoviniszta, büdösbunkó exem hangoztatta anno, hogy a telt nőknek szűkebb a nunájuk, mint a , és lám, Lacié tényleg kisebb – igazodva Virág teltebb alakjához –, mint Pistié. Megbabonázva figyeltem, ahogy Laci lőcse eltűnik Virág szájában, majd ismét napvilágra kerül. Laci hallhatóan díjazta Virág szájtechnikáját, és Pisti figyelmét sem kerülte el, mit nézek. Tarkómra enyhe nyomást gyakorolva jelezte, szeretné, ha a látottakat utánoznám. Engedtem a szelíd meggyőzés eszközének, és én is Pisti ölébe hajtottam a fejem.  
Kiváló erekcióval szembesültem, makkja csuszikától csillogva, fényesen dagadt, igazán kívánatos darab volt. Nem sokat teketóriáztam, két-három bólintás után nyeregbe pattantam. Nagyon megkívántam, hogy ez a remek hímtag kitöltse a belsőmet. Az sem érdekelt, hogy a kanapé másik felén nézőközönségem akadt. Virág is hasonlóképpen vélekedhetett, mert a takarót félre hajítva szemből Laci ölébe ült, és nem restellett átkacsintani rám. A mellét Laci szájába adta, és fékevesztett lovaglásba kezdett. Kénytelen voltam követni a példáját, hisz nem akartam lemaradni a versenyben.  
Virág előre-hátra mozgatta a csípőjét, közben tekergette, riszálta, mint a brazil táncosok a Buenos Aires-i karneválon a samba show-n.  
Szégyentelen, gátlástalan perszóna!  
De tevékenysége nem hagyott nyugodni. Tanultam tőle a mozgást, a koreográfiát. Pistinek ez az újdonság erejével hatott, alig néhány percen belül hörögve élvezett belém, pedig én még csak félúton voltam az orgazmushoz.  
Na, megállj, te hímsoviniszta, önző disznó!
Átnéztem Virágra.  

– Pisti kikészült, nekem meg kéne még három-négy mozdulat. Kölcsön adod Lacit?  Virág nem volt tőle boldog, de egy fancsali félmosoly kíséretében leszállt Laciról, és a tenyerét felfelé tartva jelezte:  

– Parancsolj, kérlek.
– Addig lehelhetek életet Pisti döglött kígyójába? – Kérdezte.
– Természetesen! – Vágtam rá, és már pattantam is a merev hímtagra. Tényleg kisebb volt, mint amihez hozzászoktam, de kellett a nunámba a töltet. Úgy helyezkedtem, hogy a csiklómat Laci szeméremdobja birizgálja, és valóban, néhány mozdulat után érkezett a megváltó orgazmus. Puncim lüktetve fejte a benne dagadó hímtagot. Laci hörögve kérdezte:

– Jöhetek beléd? Nem volt időm válaszolni, felrobbant bennem. Lüktetve, pulzálva lőtte belém apatejét, ami Virágot illette volna...  
Lihegve, összeizzadva borultam a vállára, közben odasandítottam Virágra. Szorgalmasan bólogatott Pisti dákóján, nyilvánvalóan sikeres volt az újra élesztés, mert a már kéjrúddá merevedve tűnt el és bukkant elő barátnőm szájából. Pisti tágra nyílt szemekkel nézte hol a saját farkát Virág szájában, hol engem, aki még mindig mozogtam Laci lőcsén. Tekintete hatalmas kérdőjeleket sugárzott, és én alig észrevehetően bólintottam. Erre Pisti is aktivizálta toszó izmait, és párzó mozgást végezve ütemesen kúrni kezdte Virág száját. Kisvártatva teste megfeszült, és két kézzel szilárdan tartva Virág fejét hatalmas hörgések közepette telelőtte a kéjt adó szájat. Virág hatalmas kortyokban, hangosan nagyokat nyelve tette teljesen magáévá a tápláló fehérje adagot. Amikor Pisti rudija zsugorodni kezdett, Virág akkurátusan tisztára nyalta, majd rám nézett, és kissé szemrehányóan megszólalt.

– De jó nektek, hármótoknak, ti mindannyian elélveztetek, csak engem hagytatok parlagon!
– Én kétszer is! – Vágta rá Pisti.
– No, akkor itt az ideje, hogy törleszd az adósságodat! – Replikázott Virág. Pisti nem kérette magát, rögtön rábukott az enyémnél kétszer nagyobb dudákra, Laci szó nélkül Virág lábai közé térdelt és heves lefetyelésbe fogott.  

– Ez a töltet téged illet – vigyorogtam Virágra és szó nélkül térdeltem a feje fölé, ondótól csepegő cunámat a szájára igazítva.  
– A te jussodat én lenyeltem – nyögte Virág furcsa torokhangon a combjaim közül.  Az egyidejű többszörös izgatás hamarosan elérte célját, és Virág mély hörgéssel kezdett élvezni, amely a magas C-ig meg sem állt. A fiúk azonban nem hagyták abba áldásos tevékenységüket, Pisti a dudákat gyúrta, gyömöszölte, harapdosta, nyaldosta felváltva a pattanásig feszült bimbókat, Laci meg nyalt tovább, mint egy megátalkodott. Virág vinnyogása valószínűtlen magasságokba csapott, teste ívbe feszült, a második orgazmusa – ha lehet – még intenzívebb volt, mint az első. Nunámba fúrta az egész arcát, hangtompítónak használva nemi szervemet. Aztán jött zsinórban a harmadik kéjhullám, és Virág egész testében remegett, mint a nyárfalevél. Elhaló hangon suttogta.

– Elég! Már fáj a kéj! A fiúk vigyorral csaptak össze, de én nem hagytam annyiban. Fejemet Virág felszabaduló ölébe hajtottam – a srácok nem kis meglepetésére –, és csajos finomsággal kezdtem kényeztetni elgyötört kéjrését. Apró puszikák a gyantázott, párnás, pihe-puha szeméremdombjára, majd óvatosan haladtam lefelé, a külső szeméremajkakat is kényeztettem apró puszikkal, kicsi nyalintásokkal. Hüvelyéből patakokban folyt a kéjnedve, amit lefetyelve ittam. Virág is vette a lapot, és kényeztetni kezdte a szájra eső puncimat. Nem kellett sokat dolgoznia, elindult belsőmben a jól ismert bizsergés, majd csiklómból kiindulva a teljes testemet átjárta az orgazmus. Ez átlökte Virágot is, és hangosan zihálva hajszoltuk egymást az orgazmus hullámain. Amikor mindkettőnké lecsengett, lefordultam róla, és fejtől-lábtól egymás mellett kiterültünk, mint a béka.

– Nem semmik vagytok – jegyezte meg Laci erotikától túlfűtött torokhangon.
– Köszönjük az előadást! – Fűzte hozzá Pisti, erekcióját szorongatva.  
– Mi is megnéznénk benneteket! – Vágta rá Virág, miközben kérdőn rám nézett. A fiúk szemmel láthatóan zavarba jöttek, erre nem számítottak.  
Későre jár, feküdnünk kéne, mert holnap megint kihajtják belőlünk a szuszt – fogta menekülőre Pisti, amit Laci nagy ovációval támogatott.
Na, majd holnap! – Mondta Virág – De ne reménykedjetek, nem ússzátok meg!