Helyettesítés 1. rész

Vasárnapi közös ebédhez készült a család. Itt apa értékelte a hetet vázolta a jövő hetet. Családi vállalkozásban főleg személyszállítással foglalkoztunk. Több busz, kis busz, személyautók. Apa ügyvezető, de az irányító, fuvarszervező anya volt és lesz is. Én 25 évesen kisbuszokat vezetek, de folyamatban a nagy busz jogsi is. 22 éves barátnőm a diploma megvédésére készül és hétvégéken, szünetekbe nálunk  is lakik. Lényeg a lényeg. Anya telefonja megcsörren. Kijelzőre nézve félre húzza száját és felveszi.
– Szervusz Elvira! – apa is, én is már rosszat sejtve félre néztünk.
– Rendben, de csak saját autónkkal. – anya már mosolygott, dollár  jelek lettek a szeme helyén.
– Szervusz!
– Igen reggel hétre  kiáll az autó. – kezét összedörzsölte miután letette a telefont.
– Na fiam 1-2 hétre fix elfoglaltságod van. – kérdő nézésemre folytatta. A  luxus Mercivel Elvirát fogod furikázni, még állandó sofőrje Erdélyből haza nem jön. Reggel hétre  kell a lakásához menni és akkor közli a napi programot...
– Anyaaaa! Álljál le. Vezetni járok és itt van az Ildivel megbeszélt programok... – anya tenyérrel az asztalra csapott, így fojtva belém a szót.
– Elég! Nem nyafogunk, mint egy pisis kislány. Fejet lecsapjuk és előre haladva csináljuk dolgunk. Nem gondolod, hogy az arany tojást tojó tyúknak nem nyaljuk ki még a seggét is. Száz szónak is egy a vége, mész és csinálod.
– De...
– Nincs de! – Már vérbe forgott a szeme. – A vezetést átprogramozod. – Ildire nézett. – Ildi meg nyugodtan tud készülni a vizsgára, nem baszogatod állandóan. Vita lezárva. – Apához fordult.
– Szólj a műhelybe, dokumentálva nézzék át, készítsék fel a kocsit. Csillogjon, villogjon kívül, belül. A bárszekrénybe csak light üdítő lehet és sós mogyoró. – apa kis csicskaként már intézkedett is.
Az ebéd és az egész délután részemről dúlva telt el. Ildivel fehér inget, nyakkendőt és zakót készíttetett össze. Mint egy parádés kocsis úgy mentem reggel az  ismert címre. Az ajtónál állva vártam.
– Jó reggelt Gergő. Nem kell parádézni. – közben végig mért. – Jól nézel ki, csini vagy! –   ültbe hátra a járda felőli hátsó ülésre. A jó félórás út alatt végig telefonált, papírokat  nézegetett és a benti tükörbe jó párszor összeakadt a tekintetünk. Mikor kiszállt mondta.
– Gergőke! 11-re kéne visszajönni és ma kb 5-kor megyünk haza.
– Rendben hölgyem, úgy lesz...
– Elvira, és tegezz nyugodtan.