A pap 1. rész

A huszadik századdal egy évben születtem. Családi nyomásra huszonkét éves koromra elvégeztem a papi szemináriumot, és két évvel később pappá szenteltek. Az érsekségen töltöttem a szolgálatot, én voltam a helyettes helyettesének a helyettese. Az az egy senki, misézni alig engedtek, és a különböző szertartásokon is csak asszisztálhattam. Nem éreztem jól magam, nagyon elvágyódtam egy olyan helyre ahol valóban becsülettel tudom gyakorolni a papi hivatást. Imáim meghallgatásra találtak, egy bakonyi faluban hirtelen elhunyt a plébános, az ő helyére kerestek azonnal valakit. Természetesen jelentkeztem, és szerencsére engem választottak. Persze ebben az is közre játszott, hogy nem volt más jelentkező. Gyorsan összepakoltam, és vonattal a helyszínre utaztam. Az állomáson a falu elöljárói vártak, nagyon megtisztelő volt. A parókiára szállítottak ami közvetlen a templom mellett volt. A parókián a házvezető nő várt.
– Dicsértessék atyám, Katalin vagyok én leszek a házvezetőnője, ha bármire szüksége van forduljon hozzám bizalommal. – mutatkozott be.
– Köszönöm Katalin, biztos szükségem lesz a segítségére.
Az elöljárók elbúcsúztak, Katalin körbe vezetett a parókián, nagyon tetszett a hely. Nagy, tágas volt az egész, mindenek megvolt a helye, rend, és tisztaság fogadott.
– Rendezkedjen be atyám, még itt vannak a megboldogult Ármin atya dolgai, ha valamire szüksége van azt kérem nyugodtan használja. Ami nem kell azt majd  összepakolom, és felviszem a padlásra.
– Katalin, még mielőtt bárminek neki állnék kérem mutassa meg nekem a templomot.
Mosolyogva vezetett át a templomba, hátul egy kis ajtón a sekrestyén keresztül jutottunk a templomba. Nem volt nagy a templom, viszont nagyon szép volt belülről, meghatódva gyönyörködtem a látványban.
– Hogy tetszik atyám?
– Nagyon szép, sokkal szebb mint amire számítottam.
Keményen készültem az első vasárnapi misémre. Katalin javaslatára megismerkedtem a segítőimmel, akik az egyház hű szolgálói voltak. Először a kántortorral beszéltem, ő egy fontos résztvevője volt a szertartásoknak, és a miséknek. Énekével, és orgona játékával sokat emelt a mise színvonalán. Jánosnak hívták, örömmel vállalta, hogy továbbra is segíti a munkámat.