Edzőtábor 2. rész

Az edzőmérkőzés a helyiekkel dög unalom volt. Ha a pályán voltam, a kapufát támasztva néztem Virág vastag combjait, méretes fenekét, szélesedő csípőjét. Ha nem látom, nem ismerem, egy fabatkát sem adtam volna érte, hogy milyen robbanékony.  
Labdaszerzés után, gyorsuláskor, a talpa hátra túrta a parkettát, műfüvet, vagy linóleumot. Izzott a cipője. Dinamikusan, –  mint egy villanyautó - robbant ki. Messzire ütötte le a labdát, tudta, hogy utoléri. Mint egy tank, robogott a sánc felé. Rémület látszott a beállók arcán. Ha sáncolni kellett, métereket repültek. Magasugrókat megszégyenítve emelkedett a levegőbe. Kisebb termekben - miatta –  hálókat húztak ki, le ne üsse a plafonvilágítást. Egy külön koreográfiával dobott. Teste súlyát is belevitte a lendületbe, és a karatés Linda sikolya még meg is rémisztette az ellenfelet. Ha a kapufát találta el a dobása, az beleremegett. Ha a labda nem durrant ki a becsapódáskor, visszapattanva veszélyesen közeledett a saját kapujához. Észnél kellett lenni, nehogy bepattanjon. Brutális erejű volt a dobása, csak sajnos nem volt kitartó, és fizikai erejével is volt kivetni való egy magasabb osztályban.  
A sima, könnyű meccs után, egy levezető tréning, majd a vacsora és az esti technikai értékelés, a hibák elemzése következett. A segédedző egy laza esti sétára invitálta a csapatot. Virággal kerültük egymást, de eddig se bandáztunk. Előbb én jeleztem, hogy visszafordulok, majd még hallottam, ahogy utánam kiált.

– Marcsi! Várj, megyek én is, ezek a vérszívók még a maradék energiám is kiszívnák.  Az erdős részen egy fa törzsének nyomott. Éreztem a rántotthal ízét a szájában. Én rántott brokkolit ettem. Már most elegem van a halból, remélem holnap lesz valami csirke is. Hosszan csókolóztunk, fogdostuk egymást. Zörejre ugrottunk szét, de csak valami állat lehetett. Nem kockáztattunk,  - bár nem volt semmi kikötés a nemi identitásról se a klubban, se az iskolában,  - de nem kéne a „buzik” bélyeg. Virág kérte el a szobakulcsot, közben csacsogott a recis sráccal, aki majd’ felfalt minket a tekintetével. Éjjel lesz kiket agyban megdugni. A biztonsági kamerára nézve a lépcsőház és a fordulók is látszottak. A folyosók már nem, vagyis nem volt kitéve a monitorra, de felérve a harmadik szintre a biztonság kedvéért körül néztem. Nem volt kamera. Fordult a zárban a kulcs, és ledobáltuk a ruháinkat –  a szobát beterítve, –  közben szájunkkal faltuk fel a másikat. Mint két kiéhezett lény. Ami igaz is lehetett, mert Virág nem élvezett el reggel, én meg remegtem azért, hogy megvalósíthassam azt, amit reggel Virág tett velem. Sötét folt volt a puncinyalás számomra, de tudtam, meg tudom oldani, ha azt teszem, amit Virág tett, és amit én is szeretek, szeretnék. Nem lesz gond. Virág a kölcsönös tapizás közben mondta:

– Toljuk össze az ágyakat!
– Nem tudom, kényelmesebb lenne, de jó ötlet? Virág nem válaszolt, hanem az ágyra lökött és már repült is. De résen voltam, kikerültem, és már én ültem rajta.  

– Nem, Csillagom! Most én leszek az irányító, ahogy reggel te voltál. Ki akarom próbálni a pasi szerepet! Láttam a kérdéseket a szemében, de a határozottságom jobb belátásra bírta.

– Oksa, de ne akard a teljes passzivitásom! – Tenyerei már eltakarták a melleimet.
– De, hisz már serénykedsz is! – Most én fogtam meg a csuklóit és húztam két oldalra a kezeit.
– Jó, jó. – Mondta megadóan. Már izgatottan készültem a melleit egymás után a számba venni, amikor is rámart a seggemre, simogatta tapizta.
– VIRÁG! Elég!
– Húúúú, de megrettentem! – Nevetett fel, de megadóan, keresztet formálva tette le kezét.  
– Guszta vagy! – Hirtelen ötlettől vezérelve a telómmal több képet is csináltam róla.
– Megöllek! – Válaszolta, de nem akart tenni ellene. Lecsúsztam róla, de még az ágyról is. Az ágy mellett térdelve néztem,  - miközben simogattam – a testét, minden elérhető részen. Fejét felém fordította, és kíváncsian, jó érzéssel nézett. Amióta pasikkal voltam, vágyam volt, hogy legalább csak egyszer ne másszanak azonnal rám, hogy széttolják a lábam, és már döfjék is belém. Csak egy picike kényeztetést előtte! Ha én ezt nem kaphattam meg, akkor most megadom valaki másnak. Kezeim játékát szám vette át. Pusziltam, nyaltam, de csak a szexben semlegesnek gondolt részeit. Annyira belejöttem, hogy a pasiknál utált hónalját is megpusziltam. Szőrtelen és tiszta illatú volt. Valami nagyon lágy tapintású bőrt éreztem ott. Virág felkuncogott. Mire a kicsi tömzsi lábujjait is végig pusziltam, éreztem ajkam zsibog, lábam között kéjecském nedvedzése is túlcsordulásig sikeredett. Azt éreztem, mint amikor exem a kezdetekben kétszer is belém élvezett, és kimentem . Hideg, csiklandozó csíkban folydogált le a combomon. Na, ennek fele sem tréfa, és a nemiségét még meg sem kóstoltam. Fürgén másztam rá. Alhasára ültem. Előzetes figyelmeztetés nélkül buktam a csöcsére. Júj, de kellemes. ÉN nyögtem fel, ahogy bimbója, bimbóudvara majd a melle többi része kezdte megtölteni az O alakúra formált ajkaimon keresztül a szájüregem. Hirtelen bevillant az első idősebb pasim, akinek az ágyában egy felfújható guminő volt, óriásira formált szájjal. De jó is lenne annyira kitárni nekem is az ajkaimat, hogy minél több mell férjen a számba. Ennyi. Az óriási mellből alig tűnt el valami. Kijjebb engedtem, hogy mellduzzanatát nyalni, szívni tudjam. Ez egy csúcs. Soha nem gondoltam, hogy ennyire jó tud lenni egy bimbóval játszani. Most értettem meg, hogy a pasik miért őrülnek meg a női mellekért, és igen, a méretes női mellekért. Az én dombocskám nem kihívás! Ha nem nő meg, implantátumot tetetek beléjük. Virágnak is tetszhetett, mert kérésem ellenére a mellemet kezdte simogatni, és mint aki a gondolataimban turkál, nyögdécselte.

– Imádom a kis melleidet! Mit nem adnék, ha ilyenem lenne. Nem szakadna ketté a hátam a súlyuktól. Engedd, hadd szopizzam! Kérlek, kérlek, kérlek! Nem mozdultam, nem ajánlottam fel neki szopni, hisz még én is ismerkedtem az érzéssel, de szavai az agyamban motoszkáltak. Lehet, hogy csak a pasiknak jó a nagy tőgy, a gazdáiknak teher? A másik giga csöcsöt is elkezdtem körbe nyalni, majd válaszoltam.

– Lehet, hogy nehéz, de áldás is. Odáig vagyok értük! – Szívtam be a bimbót.  Virág meg csak simogatta, ujjai közé vette a már fájdalmasra duzzadt bimbóm, az udvarával együtt. Érzékkel szorította és csavargatta. A kéj,  - hogy szopom a mellét és ő engem bögyörészik,  - boldoggá tett. Nem akartam, hogy vége legyen. Csókra húzta fejem, majd egyszerre dermedtünk meg, nyelveinkkel összetapadva, amikor halk kuncogást hallottunk a folyosón. Atya ég! Fel sem tűnt, hogy majd’ egy órája eljöttünk. Tízkor takarodó van. Elcsendesedett a folyosó, és én egyből folytattam, de már nem a csókot, hanem teste felfedezését. Puszikkal csúsztam lefelé. A derekánál csiklandós, ahogy én is. Túlléptem a ponton, most nem a boldog csikizős viháncolást akarom. Majd később igen, de nem most. Most a mézescsuporja érdekel. Édes neki, mint a méz?  
Nem ajtóstul rontottam be nyílásába, előbb combja hajlatát nyalogattam. Itt is puha a bőr, talán mintha gyűrődött is lenne. Mintha mondta volna, hogy dobott le pár kilót, annak az eredménye lenne? Örömajkai jóval nagyobbak az enyémnél, és nem olyan vékonykák, inkább húsosak, mint egy vastagabbra vágott párizsi. Be tudtam szívni. Csúszós volt és érzéki, nem volt szívem a fogaim közé venni és meghuzigálni. Egy pornóban láttam ilyesmit, de ott a csajszi erős negyvenes volt, ha nem ötvenes. Megnyálaztam a másik oldali pillangó szárnyat is. Remegtem az izgalomtól, hogy nyelvem pillanatok múlva teste legszentségesebb részét érintheti. Óóó igen. Nedvesnek nedves, akkor talán jól csinálom. Próbáltam ízlelgetni a nyelvem ízlelő bimbóival, de nem éreztem ízt. Lehet, hogy az igénybevételtől elfáradtak? Sebaj! Sikamlós, és számomra finom érzés. Nem akartam hosszasan itt időzni. Nem kapkodunk, mint a pasik. Komótos öregséggel vegyünk minden újat számba, ismerkedjünk, tapasztaljunk, tanuljunk, raktározzuk az élményt! Számomra hihetetlennek tűnt, milyen piszok jó érzés csinálni. Ehhez képest a fasz-szopás kispista. Nem akarom abba hagyni! Ha lehet még lassabban, komótosan tettem, amit tettem. Fent a hüvelynyílás végében, mint egy csontkinövésként érzékeltem az örömgömbját. Meglepett, pedig enyém is hasonló, még tükörben is vizsgálgattam maszturbáció közben és kielégülés után, ahogy eltűnik, jobban behúzódott, mint a fiúk pötyöse, szinte bebújt rejtekhelyére, várakozva, hogy mikor jön el ismét az ő ideje. Nem Virág, ne sóhajtozz, odébb van még a beteljesülés. Szinte feneke vágatáig csúsztattam a fejem, majd kiöltöttem a nyelvem, hogy minél nagyobb felületen érintkezzen a bőrével, és időhúzó tempóban vánszorogtam felfele. Mire nyálam leszáradt, elértem szakadékjához, ahol bőséges nedvesség áztatta nyelvem. Feljebb a klitorisza, és tovább a szeméremdombon, fel egészen a köldökéig. Szemem szinte felakadt, hogy lássam a kicsit felém billentett arcát. Szemei csukva, enyhe mosoly a szája sarkában. Irány vissza, lefelé. Fenekénél fejemre tette kezét, jelezve, hogy itt a határ, a rózsájáig nem engedett le. Elvettem a fejemről a kezét, és irány fel, közben tenyereim a csodás halmaira tettem. Lefelé haladva kapaszkodtam bennük, felfele, mint aki húzódzkodik. Mosolya egyre nagyobb lett, lassan a füléiig ért. Ujjaimból a két leghosszabbat fasztarisznyájába vezettem be. Mozgattam ujjaimat, –  mint a fiúk baszáskor a farkukat. Nyalásomat sem hagytam abba. Felfelé haladva az ujjaimat jobbról kerültem ki, lefelé haladva pedig balról. Nehogy kiszáradjon, hiszen bedugóztam az ujjaimmal, nem tud szivárogni. Arcán az ismert győzelmi vonásait véltem felfedezni. Na, jó, nem facsarom ki, mint a citromot. Fejem felhúztam melleire. Szám azokkal foglakozott, ujjaim egyre gyorsultak, nagyujjam a csiklóját simizte, enyhe nyomásokkal ösztönözte, hogy testét vezesse a győzelmet jelentő véghajrá felé. Izmai,   – mint dobáskor –  megkeményedtek, még nagyobb terpeszbe tette lábait, majd térdben felhúzta őket. Kezdte emelgetni altestét, ezzel is intenzívebbé téve a dugó mozdulatokat. Hangoskodni kezdett. Ahogy én hallottam a szomszédban a beszéd duruzsolását, úgy ezt ők is hallhatták. Ajkamat használtam hangtompítónak, remélve, hogy így csitulnak a Virágból kitörő kéjhangok. Hosszan élvezkedett, lassan csitult benne a kéj. Nem akartam én sem abba hagyni, mint a fiúk. Talán megijednek, amikor a nő élvez? Virág is dobálta a testét, fokozva a boldogságát. Hirtelen, szinte egyik pillanatról a másikba ernyedt el a teste. Mint anno a guminő, mozdulatlan volt, csak ő nem mellettem, hanem alattam. Egy felnőtt filmben láttam pár pillanatra, ahogy két csajszi feküdt egymáson, combjaik a másik ölének feszülve, míg egy lófarkú néger a felső nő fenekébe próbálta betuszkolni bunkóját, de amikor rájött, hogy esélye nincs, a felső csajt kezdte szopatni, a csajok teste meg egymáson hullámzott. Itt az alkalom! Virág eléggé nagy terpeszben van ehhez a pozitúrához, így lábamat áttéve az övén, feljebb toltam, míg úgy gondoltam, így jó lesz. Combom szinte a tövénél nyomtam a mostanra sufni szerűen kitágult részéhez, a magam fasztarisznyáját meg az ő combjához nyomtam. Lassan csúszkáltam. Láttam, hogy még enyhén üveges tekintettel csodálkozik a világra, majd tekintete szemembe révedt el. Kezdte felfogni, hogy nem szabadul a gyönyörből, így tempóm felvéve combjával ő is egyre erősebb nyomás alá vette punisom és csiklóm. Most ő fogta be tenyérrel előbb az én számat, majd másikkal sajátját. Így is csodás hanghatások voltak. Sokszor saját élvező hangom segít a végtelenbe, ez most hatványozódott Virág vékonyan kibocsátott hangjával. Már ernyedten feküdtünk egymás mellett, lazultunk, kezdtünk szuszogni, mikor először kopogás, majd pár ökölcsapkodás hallatszott az ajtón. Virág eszmélt fel elsőnek. Ellenőrzés! Felkapta hálóingét, én nem találtam a pólóm. Kinyitotta az ajtót. A hirtelen beáradó fény szinte megvakított.

– Zuhanyozhatnátok! Mint egy görényodú, olyan büdös, pi... szag van! Hogy tudtok ilyen igénytelenek lenni? A szoba olyan, mint egy háborús övezet! Mi volt olyan sürgős?  
– Nem bírtunk magunkkal, és egymásnak estünk edzőbá. Tudja, hogy van, ha nincs ló jó a szamár is.
– Felvágták a nyelved te lány! Kibaszlak, mint a macskát szarni! Te meg mit rejtegetsz, hogy nyakig magadra húzod a takarót? – Bökött a fejével felém.
– Tetszik tudni, én naturista vagyok és nincs rajtam semmi. – A tisztelettudásom és a tény mellbe vágta az öreget.  
– Ha van alatta, repültök! – Fenyegetett a jobb mutató ujjával.
– Juci! Nézd meg! A párna alatt is! Én meg a fürdőt nézem át. – Mondta az erőnléti edzőnek. Juci tessék-lássék hajtotta fel a takarót. Látta, hogy tényleg pucér vagyok.  

– Ma kimondottan bolond. Kittiék a majdnem lebuktak, jó hogy én vettem előbb észre. –  Mondta halkan.
– Mit vettél észre? –  Az edzőnk szeme vérben forgott.  
– Hogy látványosan izmosodik a munkám hatására. Ne légy már bolond Kázmér! Ki az az őrült, aki reszkíroz? A bolonddá tesz, pasi meg ezer mérföldes körzetben sincs rajtatok, vén kujonokon kívül! Hagyd már aludni őket! Vén szamár! –  Hurrogta le az öreget Juci.
– Az ördög nem alszik! Viszket ezeknek az izéjük, de kihajtom belőlük a szuszt is! Reggeli után szoba szemle! Csillogást akarok látni, és nem eztet a... eztet a... ahh, gyere Juci!   – És becsapta maga mögött az ajtót.  Virág rázárta, majd levetkőzött, és mellém bújt.

Másnap az öreg tényleg kihajtotta a lelkünket is. Vánszorogva mentünk öltözni a szobába a technikai megbeszélés előtt, amikor Virág telója. A mamája kórházba került, órái, talán napjai vannak hátra. Bedobálta a cuccait a táskájába, és egy sziát rebegve elviharzott. Az edzőtáborba vissza sem jött, sőt  – hetek múlva –  a suliban is csak magába roskadva ténfergett. Hideg volt a tekintete, mint az edzőtábor előtt. Sokat gondolkodtam, lehet, hogy csak álom volt? De nem, hiszen egy edzés után az öltözőben azt mondta:

– Szuper voltál. Jó nő vagy, de a mama így figyelmeztetett, hogy az élet nem az, amit mi tettünk...   – megsimogatott és kiment, de az ajtóból könnyes szemmel nézett vissza.