Családi hosszú hétvége

Az október 23. – i hosszú hétvége elég unalmasnak ígérkezett, de nagyobbat nem is tévedhettem volna. Ha én olvasnám itt ezt a történetet, tuti kitalációnak tartanám. De ez mind velem történt meg.
A nevem Anna. 25 éves vagyok, és boldog házasságban élek két évvel idősebb férjemmel, Tomival. Budapesten lakunk, de egy vidéki városból származunk. Október 19-én volt anyósom születésnapja, aki azt kérte ajándékba, hogy a fiai – Tomi, és Tomi 29 éves bátyja, Bence – töltsék otthon vele az ünnepet. Bencének is van egy 26 éves felesége, Vera. A két fiú nem hagyhatta otthon a feleségeket sem.
Mindannyian kivettünk még két nap szabadságot, így a három napos hétvégét öt naposra növeltük.
Bence és Vera is Budapesten él, így egy autóval utaztunk le négyen. Már az út alatt megtárgyaltuk, hogy eléggé kényelmetlen hétvége előtt állunk.
Anyósomék ugyanis egy nem túl nagy lakásban élnek, amiben két szoba plussz a nappali van. Ugye egyik szobában anyósom és apósom alszanak. A nappaliban van egy kihúzható kanapé, de senki nem akart ott aludni:
– Az egy átjáró. Oda nyílik mindkét szoba, a fürdőszoba, a konyha... Szóval aki ott alszik, az tud elaludni legutoljára, reggel az fog először kelni, éjjel pedig felkel mindenkire, aki átgyalogol ott. – mondta Tomi.
– Na igen, és ott házaséletet élni sem lenne könnyű. – nevetett Bence.
– Hát, ha a volt közös szobánkban leszünk mind a négyen, akkor sem lesz túl egyszerű. Ott két kihúzható kanapé van, amit ha kihúzunk, akkor csak egy húsz centis sáv van közöttünk. – válaszolt Tomi.
– Valakinek inkább foglalni kellett volna szállást. Nem férünk el ennyien egy ekkora lakásban. – mondtam kicsit elszomorodva. Akármennyire is kedveltem Bencét és Verát, ennyire közeli sógorságra nem vágytam négy éjszakán át.
– Hidd el, mondtam anyának. De ezt kérte szülinapjára, hogy a fiai, immár a feleségükkel, legyenek ott vele újra, mint régen. – mondta Bence. Tudtam, hogy anyósommal nem lehet vitatkozni.
Végül azt a variációt választottuk, hogy mind a négyen a fiúk volt szobájában leszünk.
Megérkezés után ünneplés, családi ebéd, beszélgetés, iszogatás, közös tévé nézés volt. És ez így ment pénteken, szombaton... Már vasárnap volt, de négy nap óta szinte ki sem mozdultunk a lakásból. Én már nagyon unatkoztam. Néha próbáltam kettesben lenni Tomival. Legalább kicsit csókolózni, összebújni. De mindig bejött valaki. Persze néha Bencét és Verát is láttam szétrebbenni.