Tini sztori 4. rész - Vivien álmodozásai

Vivien szép kislány volt – legalábbis mindenki ezt mondta róla. Egyedül ő tudta, hogy belül mennyire kukacos volt az alma. A látszat néha csal mondás az ő esetében többszörösen is bejött. De ne vágjunk a dolgok elébe, mert azt egészen pontosan ő sem tudta, hogyan és mikor kezdődött a szenvedése.
Ez a szenvedés eleinte megmérgezte az életét. Kisiskolás lányként még a mesék világában élve már apját és bátyját látta hercegként ülni fehér lovon. Zárkózott kislány volt, nem sok barátnője akadt. Egy „valakinek” mondhatta el csupán őszintén minden baját, és az a naplója volt. Öt éves korától már megtanulta használni az internetet. Sokkal jobban ment neki, mint a bátyjának, vagy szüleinek, sőt, még Erzsi a nővére is csodálkozott, mennyire könnyedén játszik a húga, mindenféle számára engedélyezett dologgal. Abban az időben ugyan a szülői felügyelet korlátai nem igazolódtak az internetes társadalomban, de valami kezdetleges védelem már létezett abban az időben is. Ez viszont nem gátolta meg a kislány lelki fejlődését. Vivien csak játszott. Afféle öltöztetőset babákkal. Barbi és Ken volt a kedvence eleinte. Később már Barbit öltöztette, Kent szívesen vetkőztette, bár nem tudta igazán miért úgy tetszenek neki. Volt neki igazi babája és mackója is, de azok mindig egyformák maradtak, unalmasnak találta őket. A netes babákat ő formálhatta és a macikat is a kezükbe adhatta, akár kettőt is egyszerre. Öltöztette, sminkelte azokat és így soha nem váltak unalmassá számára. Egy idő után zavaróvá vált a sok felirat. Nem értette azokat. A felnőttekhez fordult segítségért. „Apu, ez mit ír? ” „Anyu, légyszí olvasd ezt el nekem! ” 
Amikor a felnőttek nem voltak otthon – és munkájuk miatt ez sokszor előfordult – olyankor testvéreit gyötörte, akik persze nem voltak hozzá annyira türelmesek. „Játssz valami mással” – mondták neki, de nem volt mit tenni, a betűk folyton tolakodtak és ő nem tudott velük mit kezdeni. Unalmassá váltak az öltöztetős, kirakós játékok, másra vágyott, de nem igazán tudta mire. Csak másra...  
Nagyon meglepődött, amikor beíratták őt az iskola első osztályába. Ott ugyanis elvárták tőle, hogy ő olvasson. Eleinte csak betűket, de Vivien ennél többet akart! Hiszen, ha rendesen tudna olvasni, akkor megértené ő azokat a fránya feliratokat is és tovább tudna lépni.