Szerencsés bűnbeesés 5. rész

25. fejezet

Következő nap még mindig újdonsült szerelmi partnerem, Katyerina Andrejevna Kozlova bűvöletében telt el. Szinte éreztem az ölelését, csókjait, és persze arra is, ahogy különféle módokon magamévá tettem.

És persze nem csupán a heves szeretkezésünkre emlékeztem, de még arra is, hogy gyönyörű hangján elénekelte a „Moszkva parti estéket. ”   Úgy éreztem, nagyon szerencsés vagyok. Katyerina Andrejevna valósággal elkényeztetett.
Békés mélázgatásomból a telefon csöngése zökkentett ki. Kátyenka vette fel, néhány szót váltott a hívó féllel, majd átadta nekem a kagylót.
– Szép magyar vitézem!   Sátorfai őrnagy keresi önt.
Remegő kézzel vettem át a kagylót. Arra, hogy egy főtiszt hívjon fel egy újoncot, nem hiszem, hogy sok példa akadt volna a Magyar Néphadsereg történetében. Ám velem ekkorra már annyi valószínűtlen dolog történt, hogy semmin sem lepődtem meg.
– Joó bajtárs! Tájékoztasson arról, hogy minden a terv szerint történik!
Nem kellett sokat hazudnom.
– Őrnagy elvtárs, jelentem, amit tudok, megteszem – mondtam.
– Remek. Tudnia kell, hogy Kozlova asszony nem csupán egy derék elvtársnő, s nem is csupán a nagyapja első felesége. Sokkal több annál. Ő volt az, aki megmentette Gajzágó Géza elvtársunk életét is 1956-ban a Rádió ostrománál. Már csak ezért is nagy hálával tartozik neki.  Arra kérem tehát, hogy Ön minden tekintetben teljesítse Kozlova asszony valamennyi kérését?
– Jelentem, tisztában vagyok a kötelességemmel.
– Dicséretes.  
– A dolgozó népet szolgálom.
Letettem a telefont és Kátyenkához fordultam, aki fültanúja volt az eligazításomnak.  
– Ne aggódjon, hős magyar vitézem, ön kifogástalan szerető. Ám ha megerősítésre vágyik, akkor tehetünk egy újabb próbát – mondta és huncut fény csillant a szemében.
Engem sem kellett biztatni. Egyedül voltunk az erdei kunyhóban, Kátyenka kifejezetten izgató volt, ráadásul parancsot is kaptam az akcióra – mi mást tehettem, mint hogy  tettem a dolgomat, úgy ahogy azt a partnerem kérte.  
Na, szóval mindketten totálisan izgatottak voltunk. Össze bújtunk, ölelkeztünk, hevesen csókolóztunk, miközben remegő kézzel a szoknyáján matattam.