Ria 3. rész

Már félig – meddig felnőttként megértettem, hogy Ria ezt a kellemes kis együttlétünket csak egy egyszeri alkalomnak tekinti és nem óhajt ebből rendszert csinálni. A "szakítás" már csak azért is ment könnyen, mert még a nyáron összejöttem egy rámenős lánnyal, akivel felfedeztük egymás testét és a szex minden kellemes fortélyát. Ez a kapcsolat még a gimi végéig kitartott, de én egy másik város főiskolájára kerültem. És ahogy az ilyenkor lenni szokott én is megismerkedtem mással, de őt sem kellett félteni, megtalálta a következő nagy szerelmét. A főiskolán nem találtam olyan lányt, akit el tudtam volna képzelni magamnak egy életre, így inkább csak egy – két hónapra korlátoztam a kapcsolataimat...
Ezalatt Riának alaposan megváltozott az élete. Pista bátyám egy szerencsétlen baleset következtében meghalt, Andi a fővárosba került egyetemre és közben ott férjhez is ment. Ria eladta szép családi házukat és egy másfélszobás belvárosi lakásba költözött. A család először azt hitte, hogy nem tudja túltenni magát a veszteségen, hiszen még bőven negyven alatt volt és nem keresett magának társat. Nem is tudtunk senkiről, akivel közelebbi viszonyt folytatott volna. Ám ő megnyugtatott mindenkit, hogy semmi baja, csak éppen inkább a munkájára akar csak összpontosítani. (hááát, egy iskola gazdasági vezetőjének lenni nem egy nagy kihívás... )
Nekem az iskola végeztével otthon sikerült egy jó állást szereznem, ami azzal is járt, hogy sokat voltam vidéken és külföldön is. Ez persze azt is jelentette, hogy nem volt időm nőkre, ami már néha igen kellemetlen volt számomra. A vidéki kiruccanások kis kalandjai csak a fizikai szükségleteimet elégítették ki.
Már jó egy éve dolgoztam, amikor a cégem kanadai központjában tölthettem több, mint egy hónapot. Ez ugyan feledhetetlen élmény volt számomra, ám november végén tértem csak haza, így lemaradtam Ria (Mariann) névnapjáról. Mivel mindig is köszöntöttük egymást a nevesebb ünnepeken, úgy éreztem, hogy ha utólag is, de illik tiszteletem tenni a nénémnél. Péntek estére jelentkeztem be hozzá, hiszen az szélső nap és persze különben sem kell hazasietnem, nem vár engem otthon senki.
Nem vittem túlzásba az ajándékot, csak egy csokor virágot és egy kis parfümöt vittem.