Stop 2. rész

Meredten nézett maga elé, csak befelé látott. Úgy érezte, csak álmodik. Biztos mindjárt felébred, izzadtan, álmosan, egy nagy folttal a gatyáján. De ez nem álom volt. Az autóban még ott volt a lány illata, még érezte a farkán Csilla nyálát, a borén még nem száradt fel az izzadság. Az anyósülésen ott világított a lány névjegye. Felvette, a telefonért nyúlt, tárcsázott. Hallgatta a búgást, néhány kicsöngés után Csilla szól a telefonba:
– Tessék.
– Szia én vagyok. – nem tudta mit is mondhatna – Csak meg akartam köszönni, amit kaptam toled.
– Nem kell megköszönnöd.
– Miért kaptam? – a kérdés elég hülyén hangzott.
– Mert így akartam.
– Felmehetek? – A torka kiszáradt a lehetoségtol.
– Nem vagyok egyedül.

Bumm. Derült égbol villámcsapás. Ez a lehetoség eszébe sem jutott. Azok után, amit a lány csinált vele, meg amiket mondott, nem gondolta, hogy várja otthon valaki. Letaglózottan hallgatott.
– Ne haragudj. Fel tudsz hívni holnap? – Csilla hangja visszaadta a reményt. Egy kicsit késve válaszolt:
– Persze, bocs. Jó éjszakát!
Kikapcsolta a telefont, és elindult. Az éjszakai utcákon gyér forgalom volt. Ráért gondolkodni a történteken. Még sosem csinált ilyet. Persze már máskor is voltak kalandjai, de azok mindig hosszas cserkészések, szervezések után jöttek össze. De ilyen hirtelen és ilyen körülmények között még nem lépett félre. Nem érzett lelkiismeret furdalást. Eszébe jutottak Csilla szavai: " Az igazi megcsalás lelki". Ami történ pusztán erotika, örömszerzés volt. Sokat beszélgetett errol a barátaival. Úgy látszik a hasonló korú férfiakban ugyanazok a gondolatok fogalmazódnak meg, ami benne. Az ember hajt, dolgozik a családjáért. A küzdelmek sokszor megfakítják a fényeket, átalakulnak a szerelmek, a kapcsolatok. És közelebb a negyvenhez jól esik, ha valaki, vagy valami csak a miénk. Lehet az egy mosoly, egy szó, vagy egy forró ölelés. Ilyenkor egy kicsit oldódik az összegyult feszültség, lazul a szorítás, lehet tovább tekerni a biciklit.
Hazaért, elpakolta a telekrol hozott cuccokat. Nem feledkezett meg a halakról sem, a virágok ráérnek holnap is.

Az irodában szokás szerint indult a hét, beszámolt és beszámoltatott, végezte a munkáját. Telefonon ellenorizte a családot. Dél körül eszébe jutott Csilla. Automatikusan a zsebéhez nyúlt, de nem találta a lány névjegyét. Szerencsére a mobil megorzi a számokat. Beütötte az asztali telefonba. Csilla szinte azonnal felvette:
– Halló, tessék.