Apám leánya

Négyéves voltam, amikor meghalt az anyukám. Az apámmal kettesben maradtunk, és a kamaszkorom végéig szimbióziusban éltünk. Egymásra voltunk teljesen utalva, a nagyszülők hétvégeken jelentek meg csak az életünkben, ők is fokozatosan csökkenő létszámban. Tettek ugyan egy tétova kezdeményezést, ahogy Aputól hallottam, hogy magukhoz vesznek, ha szükséges, de legalábbis elvisznek magukkal a hétvégeken (felváltva hol az egyik, hol a másik nagyszülőpár), ám az apám köszönte szépen, de nem kért belőle. Mint mondta nekik, nem szándékozik egyedül maradni, ellenben engem megfelelően akar felnevelni, belőlem értékes embert faragni. Nem is maradtunk el egymástól a következő majdnem tizenöt évig egyetlen napot sem, és amikor én kétszer kórházi kezelésre szorultam, akkor is minden nap nálam töltött fél napokat is. Olyan munkája volt, hogy otthon tudta végezni, csak hetente kétszer-háromszor ment el ez ügyben otthonról, és végzett más helyszínen munkákat.

Egy légtérben éltünk ezek alatt az évek alatt, noha volt külön szobám is, ám ezt jószerivel csak arra használtam, hogy ott tároltam a dolgaimat (iskolaszereket, ruháimat, játékaimat). Egyedül látott el minden tekintetben: mosott rám, ruházott, korrepetált, főzött rám. Az első években természetszerűleg ő főzött rám, de már 7-8 éves koromtól kezdve bevont engem is az ételkészítésbe (már 9 évesen hagymát pucoltam! ), és 12 éves voltam, amikor elkészítettem az első önálló ételünket; igaz, csak egy spagetti volt, de melyik korombeli leányka csinált vajon ilyent?
Az apám volt természetesen az is, aki esténként megfürdetett óvodás koromban, és amikor már iskolába kezdtem járni, együtt is fürödtünk. Hetenként egyszer teleengedte a kádat, és mi vagy egy órát pancsoltunk, beszélgettünk a jól befűtött fürdőszobában. Az első alkalommal véletlenül megérintettem fütyijét a lába között. Ettől eszembe jutott egy kérdés. Papi, miért van a fiúknak ilyen , a kislányoknak pedig olyan, mint nekem?  
Az apám néhány másodpercig gondolkodott a válaszon, majd azt felelte: Hát, hogy felnőtt korukban örömet tudjanak szerezni egymásnak. De hogyan, kérdeztem ártatlansággal. A felnőtt fiúk beledugják ezt a micsodát a nagylányok micsodájába. Úgy. Ezen eltöprengtem egy darabig.