Bennem szól a zene 1. rész

A férfi, miután kijelentkezett a gépről, lecsukta a laptopot és nagy sóhajjal indult hazafelé. Már eltervezte, hogy egy békés, nyugodt estét fog eltölteni otthon, egyedül, békében, nyugalomban, mikor berobbantak a szobába a munkatársai. Ekkor már tudta, hogy vége a békéjének, mert eszébe jutott a legénybúcsú, amire hívták.

Azt hitte, hogy sikerül észrevétlenül elmennie, aztán majd másnap, mikor a többiek arról mesélnek, hogy hol ájultak el a sok piától, majd sajnálkozik, hogy ő erről lemaradt, és megígéri, hogy majd legközelebb bepótolja.

A terve nem sikerült, mert itt vannak és húzzák őt is magukkal. Mondták a bár nevét, ahová a bulit tervezték, és egy különtermet foglaltak le táncosnőkkel. Amikor meghallotta hova mennek, még rosszabbul érezte magát, hiszen az volt az a hely, ahol az élete megváltozott. Nem vágyott az italra sem, mert már ha csak rágondolt erre az estére, a másnaposság jutott eszébe, a másnapi kemény ébredés, a kavargó gyomra, a fájó feje. A fiúk a munkahelyén gyakorlott ivók voltak, de ő azt szerette, ha tiszta a feje, ha nem befolyásolja semmi a gondolatait, ha semmi sem zavarja meg az ő belső csendjét, és világát.

Megpróbált jó képet vágni a bulihoz, úgy gondolta, hogy mikor a többiek már eleget ittak, észre sem fogják venni, ha ő lelép.

A bárban, már a bejáratnál italokkal várták őket, és ez elől még ki sem tudott térni, mert ez olyan üdvözlőital volt, a fiúk szerint bemelegítés. Fölhajtotta és érezte, ahogy az erős szesz végig marja a torkát, mikor folyt le a nyelőcsövén. Megborzongott.

Előtörtek az emlékei. Elszorult a mellkasa, mikor arra az éjszakára gondolt, amikor itt járt. Azóta is volt már itt többször, próbált információkat gyűjteni, de semmire sem ment.

Akkor is többen jöttünk és a többiek ittak, majd leültünk a színpad elé és vártuk a műsort. Megszólalt a zene, a szaxofon és gitár. Nem ismertem, de sejtettem, hogy valami nagy sláger lehet. Aztán elfelejtettem a zenét, már semmi sem érdekelt, mert a fények a színpadon kigyúltak. Egy lány kezdett el táncolni, de ez nem az a tánc volt, amit ilyen helyeken megszoktak, ez annyira más volt. Le sem tudtam venni a szemem róla. Olyan tökéletes volt, ahogy a zenére mozgott. Teljesen nem is lehetett látni, csak a sziluettjét, de azok a fények és formák hatással voltak rám, és mindenkire, aki a teremben volt.