Edző és tanítványa

El sem tudom mondani, mennyire utálom a versenynapokat. Nagyon korán kell kelnem (ma például hajnali fél ötkor), hogy felkészüljek, mindent az autómba pakoljak, és elinduljak a helyszínre. Ez a verseny körülbelül három órányi távolságra volt. Felöltöztem, felvettem a sötétkék, hosszú ujjú "edző" feliratú pólómat. Felkaptam a versenypapírokat a konyhaasztalról, ledöntöttem még egy csésze kávét, és útnak indultam.
Délelőtt tíz óra körül érkeztem meg a hatalmas sportcsarnok bejáratához. Mély lélegzetet vettem, mielőtt kinyitottam az ajtót, és beléptem. Néhány derűs nő állt a „regisztráció” feliratú asztalnál, úgyhogy először odamentem. Megkérdezték, hogy néző, edző vagy sportoló vagyok-e. Az utolsót elég viccesnek tartottam, tekintve, hogy alkatilag már egyáltalán nem hasonlítok arra a sportolóra, aki valaha voltam. Mondtam nekik, hogy edző vagyok, és megadtam a csapatom nevét. Átadták a kis személyazonosító kártyámat. Onnan átsétáltam még néhány ajtón, amíg megérkeztem a központba.
Ahogy beléptem, szó szerint több száz fiatal lányba ütköztem. Mindenki a bemelegítő ruhájában volt, amely testhezálló felsőből és jóganadrágból állt, közvetlenül a versenydressz fölé véve. Van néhány dolog, amit szeretek egy fiatal tornász melegítőnadrágjában. Először is, szeretem, hogy egy szép, szűk darab magasan és kereken tartja a fiatal popsit. Mindig azt mondom a lányaimnak, hogy "a tornászok nem rázzák a hátsójukat", de ennek nem kell mindig így lennie, igaz? Amit még jobban szeretek, hogy a melegítőnadrágon keresztül látom a dressz körvonalát. Olyan ez, mintha egy fiatal lányt látnék, akinek látható a bugyivonala. De tudtam, hogy nincs fehérnemű – ez csak az a szűk kis versenydressz. És ezek a gyönyörű dresszek minden formában, kivitelben és színben kaphatók. Egy gyors pillantással láttam, hogy néhány rózsaszínű, van, amelyik fekete, és van, amelyik ez a tökéletes mandarin színű. Némelyikük egy kicsit magasabb vágású és egy kicsit több lábat mutatnak. Éreztem az ismerős érzést a lábaim között, de úgy döntöttem, hogy most sem ideje, sem helye az izgalomnak, ezért a feladatra koncentráltam. Odamentem a kijelölt területemre, és vártam a tornászaim megjelenését, hogy elkezdhessük a bemelegítést.