A nővéremmel 8. rész - Életem fordulópontja - Befejező rész

Mikor haza értünk ki pakoltunk a kocsiból. Vivi be is dobta a szennyest a gépbe kimosni. Lassan jöttek a munkatársaim, de a srácok mind Vivi körül legyeskedtek.
– Le lehet szállni a nővéremről.
Utasítottam a fiúkat. Közben mindenki megérkezett, így Vivi odahívott magához.
– Öcsike, én most átmegyek anyáékhoz. De ugye nem felejtetted el hogy estére Lindáékhoz megyünk.
– Persze, nem felejtem el. Mikor végeztünk megyek utánad aztán meg irány Linda.
– Ha lehet ne tartson sokáig mert látni akarom ahogy megbaszod Lindát.
– Hallkabban! Ennyire be vagy indulva?
– Hát ha nem lennének itt a munkatársaid már rég dugnánk. Úgyhogy igyekezz.
– Jól van, nem tart sokáig. Ígérem.
Egy lopott csókkal váltunk el. Bementem a nappaliba ahol már izgatottan várták hogy miért kellett vasárnap délután találkoznunk. Vázoltam a helyzetet. Mindenki röhögött rajtam, aztán oda adtam a szerződés tervezetet. Már senki nem röhögött.
– Ez a lehetőség csakis akkor él ha mindannyian benne vagyunk.
– Hol kell aláírni?
Hangzott kórusban a kérdés.
– Ha mindenki benne van, holnap reggel találkozunk az irodaház előtt. Azonnali hatállyal felmondunk és kedden kezdünk az új helyen. Holnap elmondom a további részleteket mikor végeztünk. Elvihetitek a szerződést, ha valakinek van valami kívánsága nyugodtan mondja. Az új munka adónk nyitott a változtatásokra. Tehát ha valakinek van valami javaslata kedden nyugodtan elő terjesztheti. Akkor ha nincs több kérdés, ennyi volt. Reggel találkozunk. Sziasztok.
A munkatársaim elmentek, én gyorsan lezuhanyoztam aztán irány anyáék. Ott élmény beszámolót tartottunk, és a megbeszélést is elmondtam hogy mire jutottunk. Aztán a fáradtságra hivatkozva elindultunk anyáéktól. A kocsiban felhívtam Lindát.
– Szia Linda. Megszületett a döntés. Hová menjünk?
Linda mondta a címet, én meg nagy gázzal indultam, hogy minnél hamarabb oda érjünk. Gyorsan megtaláltuk a házat, beálltunk a bejáróra. Kopogtunk, Linda nyitott ajtót aki egy fekete leggingsben és egy fehér passzentos pólóban volt. Az látszott hogy melltartót nem volt rajta és ahogy láttam bugyi sem. Be mentünk a nappaliban, üdítővel minket, de látszott rajtuk hogy már nagyon kíváncsiak a döntésre.
– Geri, ne húzd már az idegeinket. Mi a válasz? Hogy döntött a csapat?
Gondoltam kicsit húzom még öket.
– Hát, tudjátok, nem is tudom hogy mondjam.
Láttam rajtuk hogy megilyednek, hogy nemleges választ kapnak.