Az élet szép, tenéked magyarázzam?

1. Rész

Vera éppen a cicákat etette, mikor megszólalt a telefonja. Rápillantott a kijelzőre, és mivel a főnöke hívta, félretette a cicaeledelt és megnyomta a felvétel gombját. A cicák, nem értették, hogy az eddig normálisan zajló etetés miért maradt, abba és morgással jelezték a nemtetszésüket. Vera beleszólt a telefonba, ahol az idegesítő főnöke egy újabb feladatot bízott rá. Már egy éve, hogy ennek a kis spanyol városkának a szociális gondozójaként dolgozott. Kijárt a házakhoz, és ott segítséget nyújtott, ha idős beteg ember hazakerült a kórházból, és nem tudta önállóan ellátni magát. A lány szerette ezt a munkát, mert sok emberrel találkozott, és főleg, mert segíthetett. A segítségnyújtás a lételeme volt. Ha nem fizettek volna érte, akkor is ezt csinálta volna. A kóbor cicáknak is azért adott naponta kétszer enni, mert segíteni akart nekik. Az aznapi feladatait már teljesítette, mind az embereknél, mind az állatoknál, igaz a cicák, még nem teljesen laktak jól.

A telefonban a főnöke elmondta, hogy még ma ki kell mennie a városon kívülre egy házba, ahová most érkezett haza a kórházból egy nagy beteg, és ott is kell maradnia éjszakára, mert a fogadott ápoló csak másnap fog megjönni.

Vera nem igazán örült ennek a váratlan megbízásnak, de gyorsan befejezte a cicák etetését és, már ment is be a házba összepakolni. Úgy gondolta, erre az egy éjszakára nem kell sok mindent vinnie, mert reggel úgyis le fogják váltani. A cicáktól is úgy köszönt el, hogy – Reggel jövök.

A főnöke, a betegről szinte semmit nem tudott, egyedül a ház címét adta meg. Igazából nem is volt címe, mert a városon kívül a hegytetőn állt egyedül az a furcsa épület. Vera már többször is elment mellette, és mindig érdeklődve nézte, mert olyan titokzatosnak tűnt. Kívülről, az út felől csak magas falak látszottak, se egy ablak, se egy nyílás nem volt, legalábbis láthatóan nem, mert ha beljebb mentünk, akkor ott volt elrejtve a hatalmas faragott faajtó. A völgyből is lehetett látni a házat, de onnan már teljes pompájában, több részből állt és a részek színekkel voltak jelölve. A középső rész volt a tengerkék, ott volt a medence, a széleken a narancs, homok, terrakotta, és barna színek váltakoztak, minden lakosztály más árnyalatú volt.