Vadászlakoma 3. rész - Rókaprém
Megjelenés: 2023. október 25.
Hossz: 34 932 karakter
Elolvasva: 1 247 alkalommal
– Kapitány! – Cimbi kéznyújtás helyett csak bólintani tudott, mert az egyik kezében csokor virág, a másikban Adél által megrakott szatyor volt.
– Itthon nem Kapitány – jegyezte meg Dalma, és szájon csókolta Dénest.
Mire a Kapitány magához húzta Adélt, keze a tapadós, sortos fenekére csúszott, és ő is hosszú csókkal üdvözölte az érkezőt.
– Kiállhatnátok az utca közepére is – aggodalmaskodott Dalma.
– Te kezdted... – nyújtott nyelvet a Kapitány, és átkarolva Adél derekát benavigálta a kertkapun.
A kölcsönös üdvözlések után a nappalin keresztül a konyháig mentek.
– Talán mutasd meg Dénesnek a házat, meg a kertet, és gyújtsátok be a grillt – nyújtott feléjük két Heinekent a háziasszony – Nekünk még dolgunk és megbeszélnivalónk van.
A felkockázott paradicsom pirosan mosolygott a tálban. Dalma lemetszette a kígyóuborka végét. A feta sajt ott fehérlett az asztalon a sötéten csillogó olajbogyók mellett. A háziasszony a vágódeszkáról a tálba seperte az uborkát, és az olívaolajért nyúlt.
– Elmeséled, hogy jöttetek össze Imrével?
– Amikor kés van a kezedben? Nos, tudod Dénest felvették a vadásztársaságba, és odakint én főztem nekik. Bőven folyt a bor meg a . Aztán a vacsora után csak a Kapitánynak volt mersze utánam jönni a konyhába...
– Ismerem a haverjait, Pálesz, Kolbász, Polgi...
– Kolbász nem volt, akkor volt a balesete.
– Szóval Imre inkább téged ejtett el, mint egy kis barna őzgidát.
– Nem voltak gidák, mondom Kolbász épp kórházba került, hát nem tudott gidákat szállítani.
– Akkor Polgi meg Pálesz hoppon maradt. El tudom képzelni a pofájukat.
Dalma hangjában egyszerre volt káröröm, büszkeség, valami furcsa megnyugvás, hiszen mégiscsak az ő férje az alfahím ebben a csapatban.
– Azt nem mondanám, szeretem, ha van választék – folytatta Adél, mire Dalma kezében megállt a kés, a szemöldöke felszaladt.
– Most sokkoltalak? – mosolygott rá az asztal másik oldaláról Adél.
– Tudod, mindig van egy kéz, ami jó helyre nyúl, ha az egyik szerszám elfárad, választhatsz másikat. Élvezem a kanos, csillogó tekintetüket, ahogy végig simogatják a testemet. Belekapaszkodom a vállukba, vagy simogatom az izmos seggüket. A tenyerükön hordoznak, és fáradhatatlanul ágaskodnak a kedvemért... – folytatta Adél.
– Nos, ezt megnézném... Dalma hangja egyszerre volt kíváncsi és bizonytalan.
– Itthon nem Kapitány – jegyezte meg Dalma, és szájon csókolta Dénest.
Mire a Kapitány magához húzta Adélt, keze a tapadós, sortos fenekére csúszott, és ő is hosszú csókkal üdvözölte az érkezőt.
– Kiállhatnátok az utca közepére is – aggodalmaskodott Dalma.
– Te kezdted... – nyújtott nyelvet a Kapitány, és átkarolva Adél derekát benavigálta a kertkapun.
A kölcsönös üdvözlések után a nappalin keresztül a konyháig mentek.
– Talán mutasd meg Dénesnek a házat, meg a kertet, és gyújtsátok be a grillt – nyújtott feléjük két Heinekent a háziasszony – Nekünk még dolgunk és megbeszélnivalónk van.
A felkockázott paradicsom pirosan mosolygott a tálban. Dalma lemetszette a kígyóuborka végét. A feta sajt ott fehérlett az asztalon a sötéten csillogó olajbogyók mellett. A háziasszony a vágódeszkáról a tálba seperte az uborkát, és az olívaolajért nyúlt.
– Elmeséled, hogy jöttetek össze Imrével?
– Amikor kés van a kezedben? Nos, tudod Dénest felvették a vadásztársaságba, és odakint én főztem nekik. Bőven folyt a bor meg a . Aztán a vacsora után csak a Kapitánynak volt mersze utánam jönni a konyhába...
– Ismerem a haverjait, Pálesz, Kolbász, Polgi...
– Kolbász nem volt, akkor volt a balesete.
– Szóval Imre inkább téged ejtett el, mint egy kis barna őzgidát.
– Nem voltak gidák, mondom Kolbász épp kórházba került, hát nem tudott gidákat szállítani.
– Akkor Polgi meg Pálesz hoppon maradt. El tudom képzelni a pofájukat.
Dalma hangjában egyszerre volt káröröm, büszkeség, valami furcsa megnyugvás, hiszen mégiscsak az ő férje az alfahím ebben a csapatban.
– Azt nem mondanám, szeretem, ha van választék – folytatta Adél, mire Dalma kezében megállt a kés, a szemöldöke felszaladt.
– Most sokkoltalak? – mosolygott rá az asztal másik oldaláról Adél.
– Tudod, mindig van egy kéz, ami jó helyre nyúl, ha az egyik szerszám elfárad, választhatsz másikat. Élvezem a kanos, csillogó tekintetüket, ahogy végig simogatják a testemet. Belekapaszkodom a vállukba, vagy simogatom az izmos seggüket. A tenyerükön hordoznak, és fáradhatatlanul ágaskodnak a kedvemért... – folytatta Adél.
– Nos, ezt megnézném... Dalma hangja egyszerre volt kíváncsi és bizonytalan.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 16 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Huh, ez faszállító lett. 🙂
Amikor olvasom egy film (Fábri Zoltán-Gyertek el a névnapomra) és egy kisregény, amiből a film készült (Karinthy Ferenc-Házszentelő) jár a fejemben. Tudom, hogy ez nem irodalmi oldal, de ez a hangulat annyira jól el lett kapva. A szex az csak ráadás.
Jó lett ez a rész.