Megérés 1. rész
Megjelenés: 2023. október 20.
Hossz: 48 075 karakter
Elolvasva: 5 696 alkalommal
(Minden résztvevő a képzelet szülötte (így nincs vérségi kapcsolat közöttük), a valósággal való bármilyen egyezés a véletlen műve.)
– Apa, légyszi, holnap elmegyünk az állatkertbe? – Milán, a fiútestvér
– Ehhhhh, holnapra már kitaláltam a programomat. – Alex, az apa
– De már olyan régen voltunk utoljára, légyszi.
– Neem, holnapra már el vagyok kelve, kérd meg anyádat.
– Anya?? Te mit szólnál hozzá?
– Szép húzás Alex, már megint próbálsz hárítani... Na jó, de csak egy feltétellel. – Zsófi, az anya
– És mi lenne az?
– Ma te tűnteted el a vacsora utáni mosatlant, aztán pedig szépen berakod a szennyest a mosógépbe, és ha végez akkor jöhet a szárító, és ez alkalommal rendesen állítod be, nem akarom holnap megint nyirkosan felvenni a kedvenc topomat.
– Persze nem gond, már felfogtam hogy kell beállítani a gépet, nem kell parázni.
– Jól van, de az eredmény fényében fogok ítéletet hozni, szóval csillogó tányérokat, száraz melltartókat és tangákat akarok holnap, habár khmm... Ha foltosak lesznek az nem kizáró ok.
– Meglesz anya, eskü. Klári, te nem akarsz jönni?
– Ugh, nem voltunk már tavaly eleget? Nem értem hogy nem tudsz ráunni, csak egy rakás buta állat akik ott ácsorognak vagy fekszenek, amúgy is, már nekem is megvan a szombati program, a csajokkal megbeszéltem egy összeruccanást. – Klári, a lánytestvér
– Ironikus, hogy leszólsz ezért miközben kb minden másnap összeruccansz a kis barátnőiddel picsogni.
– Ezt egy pöcs nem értheti.
Erre a szülők hangosan felnevettek. A gyerekek amúgy jól kijöttek és szerették is egymást de ez nem állhatta útját az alkalmi beszólogatásoknak.
– Te mindig diplomatikusan tudsz fogalmazni. Hát jó, jobb is hogy nem leszel ott. Akkor te és én, anyu.
– És a száraz ruháim.
– Felfogtam az agyammal, elhiheted, elvégre 4-esnél rosszabb jegyem nem volt az év második félévben.
– Belátom, gyere, hadd adjak is egy puszit érte.
Milán odahajolt az anyjához, ő pedig tovább húzta a fejét a melleire, megsimogatta a haját, majd adott egy nagy cuppanós puszit a tetejére. A fiú ezután visszahajolt, és kissé pirosas lett az arca.
Klári nagyot szusszant és hangnemet váltva megszólalt:
– Aranyosak vagytok ketten együtt, meghatódtál, öcsi?
– Anyádhoz ennyire közel mindig meghatódik az ember, de ezt már nyilván te is nagyon jól tudod – vágott rá Alex.
– Ehhhhh, holnapra már kitaláltam a programomat. – Alex, az apa
– De már olyan régen voltunk utoljára, légyszi.
– Neem, holnapra már el vagyok kelve, kérd meg anyádat.
– Anya?? Te mit szólnál hozzá?
– Szép húzás Alex, már megint próbálsz hárítani... Na jó, de csak egy feltétellel. – Zsófi, az anya
– És mi lenne az?
– Ma te tűnteted el a vacsora utáni mosatlant, aztán pedig szépen berakod a szennyest a mosógépbe, és ha végez akkor jöhet a szárító, és ez alkalommal rendesen állítod be, nem akarom holnap megint nyirkosan felvenni a kedvenc topomat.
– Persze nem gond, már felfogtam hogy kell beállítani a gépet, nem kell parázni.
– Jól van, de az eredmény fényében fogok ítéletet hozni, szóval csillogó tányérokat, száraz melltartókat és tangákat akarok holnap, habár khmm... Ha foltosak lesznek az nem kizáró ok.
– Meglesz anya, eskü. Klári, te nem akarsz jönni?
– Ugh, nem voltunk már tavaly eleget? Nem értem hogy nem tudsz ráunni, csak egy rakás buta állat akik ott ácsorognak vagy fekszenek, amúgy is, már nekem is megvan a szombati program, a csajokkal megbeszéltem egy összeruccanást. – Klári, a lánytestvér
– Ironikus, hogy leszólsz ezért miközben kb minden másnap összeruccansz a kis barátnőiddel picsogni.
– Ezt egy pöcs nem értheti.
Erre a szülők hangosan felnevettek. A gyerekek amúgy jól kijöttek és szerették is egymást de ez nem állhatta útját az alkalmi beszólogatásoknak.
– Te mindig diplomatikusan tudsz fogalmazni. Hát jó, jobb is hogy nem leszel ott. Akkor te és én, anyu.
– És a száraz ruháim.
– Felfogtam az agyammal, elhiheted, elvégre 4-esnél rosszabb jegyem nem volt az év második félévben.
– Belátom, gyere, hadd adjak is egy puszit érte.
Milán odahajolt az anyjához, ő pedig tovább húzta a fejét a melleire, megsimogatta a haját, majd adott egy nagy cuppanós puszit a tetejére. A fiú ezután visszahajolt, és kissé pirosas lett az arca.
Klári nagyot szusszant és hangnemet váltva megszólalt:
– Aranyosak vagytok ketten együtt, meghatódtál, öcsi?
– Anyádhoz ennyire közel mindig meghatódik az ember, de ezt már nyilván te is nagyon jól tudod – vágott rá Alex.
Ez csak a történet kezdete, még 22 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Itt olvasva látom, hogy beküldés után még auto-formázva lett az írás ami az összes mondaton belüli pontot mondat véginek értelmezte és a következő szó nagybetűs lett, meg pár mondat végi pontot eltüntetett, ez nem az én saram.
Amúgy folytatás biztos lesz, a következő rész bőven munkálat alatt áll. 🙂
- Hö, go?
- Ja.
WTF
Érződik, hogy be akarja mutatni a szereplőket, de így?
Azért húzom le, mert amúgy meg van tehetsége - végigolvastam -, csak tesz rá és idehányt valamit.
Mindenképp folytasd! 🙂
Számomra rokonszenvesebb lett volna, ha nem mindenki e3-ban szerepelne, hanem valakit közeleb hoztál volna e1-be, mint mesélőt.
Így olyan hatása van, mintha egy viccet akarna valaki elmesélni.