Megérés 1. rész

– Apa, légyszi, holnap elmegyünk az állatkertbe? – Milán, a fiútestvér
– Ehhhhh, holnapra már kitaláltam a programomat. – Alex, az apa
– De már olyan régen voltunk utoljára, légyszi.
– Neem, holnapra már el vagyok kelve, kérd meg anyádat.
– Anya?? Te mit szólnál hozzá?
– Szép húzás Alex, már megint próbálsz hárítani... Na jó, de csak egy feltétellel. – Zsófi, az anya
– És mi lenne az?
– Ma te tűnteted el a vacsora utáni mosatlant, aztán pedig szépen berakod a szennyest a mosógépbe, és ha végez akkor jöhet a szárító, és ez alkalommal rendesen állítod be, nem akarom holnap megint nyirkosan felvenni a kedvenc topomat.
– Persze nem gond, már felfogtam hogy kell beállítani a gépet, nem kell parázni.
– Jól van, de az eredmény fényében fogok ítéletet hozni, szóval csillogó tányérokat, száraz melltartókat és tangákat akarok holnap, habár khmm... Ha foltosak lesznek az nem kizáró ok.
– Meglesz anya, eskü. Klári, te nem akarsz jönni?
– Ugh, nem voltunk már tavaly eleget? Nem értem hogy nem tudsz ráunni, csak egy rakás buta állat akik ott ácsorognak vagy fekszenek, amúgy is, már nekem is megvan a szombati program, a csajokkal megbeszéltem egy összeruccanást. – Klári, a lánytestvér
– Ironikus, hogy leszólsz ezért miközben kb minden másnap összeruccansz a kis barátnőiddel picsogni.
– Ezt egy pöcs nem értheti.
Erre a szülők hangosan felnevettek. A gyerekek amúgy jól kijöttek és szerették is egymást de ez nem állhatta útját az alkalmi beszólogatásoknak.
– Te mindig diplomatikusan tudsz fogalmazni. Hát jó, jobb is hogy nem leszel ott. Akkor te és én, anyu.
– És a száraz ruháim.
– Felfogtam az agyammal, elhiheted, elvégre 4-esnél rosszabb jegyem nem volt az év második félévben.
– Belátom, gyere, hadd adjak is egy puszit érte.
Milán odahajolt az anyjához, ő pedig tovább húzta a fejét a melleire, megsimogatta a haját, majd adott egy nagy cuppanós puszit a tetejére. A fiú ezután visszahajolt, és kissé pirosas lett az arca.
Klári nagyot szusszant és hangnemet váltva megszólalt:
– Aranyosak vagytok ketten együtt, meghatódtál, öcsi?
– Anyádhoz ennyire közel mindig meghatódik az ember, de ezt már nyilván te is nagyon jól tudod – vágott rá Alex.