Maszekolás 1. rész

– Szevasz, Pistám!

– Szia, főni!

– Mielőtt hazamész, ugorj már be hozzám! – Mondta, és tudtam, ez nem jelent jót. Ha így hív be, mindig rá akar venni valami plusz melóra.

– Rendben. Leparkolok, átöltözöm, és ott vagyok. – Már most jeleztem az átöltözömmel, ezer százalék, hogy ma maradok. A haverokkal póker parti lesz.

– Várlak, és köszi. – Rohadás, ez már nem jó, ha ő megköszöni. Egy hárpiás, begyepesedett hatvanas férfi, aki mindig elmondja, hogy mennyire szar az élete, mert a felesége már 2 éve az ágyat nyomja, pedig egészségi állapota nem olyan vészes. Eközben meg a vén kujon éli az életét. Hétvégéken motoros túrákra jár, és a titkárnője, Micike már vagy 4 éve a szeretője. Na, azt a nőt sem értem. Csak a 17 éves fiából lehet következtetni, hogy negyven felett jár, amúgy meg még tőlem is fiatalabbnak tűnik, harminc felettinek. Amúgy nagyon csinos kamionos csaj, igazi faszállító. Nem kövér, nem vékony, igazi nőies nő. A cég összes pasijának már megvolt, persze csak agyban. Én tudom, ennek a nőnek a pénzes pasik kellenek, pór munkásemberekre nem is néz, csak mint rühes, piszkos szolgákra, akik az ő jólétét is megteremtik. Mindig mondtam, olyan szekér után nem futok, ami nem vesz fel. Bármikor tudok nőt szerezni, a régiekből válogatni. Azt a mondást meg igaznak tartom, hogy a csúnya nők az ágyban próbálják kompenzálni a külső látszatot. Még mindig az idősebb nőket csípem. Nem kell bajlódni, tudják mit vár el az ember, nem akarnak már gyereket és nem égetik magukat egy fiatalabb pasival, hogy feleség akarjanak lenni, hisz esélyük sincs. A kemény fasz kell nekik, amit már a korukbeli pasik nem mindig tudnak produkálni.

Ezen gondolatok után léptem be az irodaházba.

– Na szia, főnök!

– Üljél le Pistám! – Ez már szarul indul. – Mint régi bútordarabhoz a vízműnél, hozzád fordulok egy kéréssel. Te vagy az, aki lecsapod a fejed, mész és csinálod. – Nevetett a poénján, persze ez igaz, ha megfizeti. – Na már most: Micike szólt, hogy összegyűlt pénze, és szeretné a lellei üdülőjében a háztól a stégig az utat letérkövezni. – Majdnem elröhögtem magam, hiszen mindenki tudja, a vén kéjenc építteti neki, hogy ott tudják a pásztorórákat eltölteni. Full luxus az egész. A világ pénze belement már. Én is voltam párszor már, az alapásástól a gyepszőnyegezésig a földmunkákat én csináltam.