A hátsó bejárat

Ahogy a jó éjt kívánó szavak elhangoztak, és kezdetét vette a visszavonulás, Morgan fölélénkült, kettesével szedte a lépcsőfokokat, ahogy azt oly gyakran láttam tőle Cambridge-ben.

– Jézusom, ez rém unalmas este volt – mondta. – Bárcsak elmehetnénk a kocsmába.

– Ne félj semmit, Boy. Fiatal még az este.

Mondhatni átnyargalt a lépcsőfordulón egészen a szobánkig – forró nyomon voltam.

– Nos, remélem, nem hiszed, hogy abszolút rémisztő, de kölcsönvettem egy üveg whiskyt az Eagle-pincéből. Burroughs már korábban felhozta. A jó öreg, megbízható Burroughs.

– Megbízható, valóban. – Minő haszon, egy újabb ürügy Morgan számára, hogy elveszítse a kontrollt. Az üveg takarosan állt egy kancsóban az öltözőasztalon, Morgan két fogmosó pohárba öntött egy-egy adagot, és az egyiket felém nyújtotta.

– Így kell ezt! – mondta, felhörpintette az egészet, majd rögvest újat töltött. Úgy tettem, mintha én is lehajtanám, de csak egy kortyot nyeltem belőle. Nem vette észre: csupán azzal törődött, hogy elérje a hőn áhított alkoholszintet. Ilyen az, ha gátlásaink vannak, gondoltam. Nem nagy meglepetés, hogy olyan sok a meggyötört máj.

– Nem bírom tovább elviselni ezt a szaros páncélzatot – mondta, és egy mozdulattal kioldotta a csokornyakkendőjét, majd a gallérjának kapcsával babrált. – Cimbora, nem kapok ezekben levegőt.

Ez felhívás volt keringőre, szóval felálltam.

– Tessék. Majd én. Úgy könnyebb. – Morgan leengedte a kezét maga mellé, én pedig kikapcsoltam a gallérját mindkét oldalon, és gondosan az öltözőasztalra dobtam őket.

– Így már jobb – mondta. – Pokoli meleg volt abban a szalonban.

– Akkor hát jobb lesz, ha kényelembe helyezlek. – Lehajtottam válláról a frakkot, hagytam, hogy lecsússzon karjairól egy csinos kis halomba a lábainál.

– Mitch.

– Igen, Boy?

– Mit csinálunk?

– Hm?

– Ez nem... Úgy értem, nem hiszed, hogy...

– Ne aggódj. Csak érezd jól magad.

– De komolyan, én nem.

– Persze hogy te nem. Megértettem.

– Az van, hogy...

Egy ideig csönd lett. Haja, amit minden este gondosan lesimított (nem volt túl szép), sötéten és zsírosan omlott a homlokába.

– Mi van?