Köszönöm!

Kurt McKennitt, huszonkétéves, informatikus. Tizenhétévesen lett a Columbia hallgatója, mára teljesítette az összes vizsgát, kidolgozta és nyilvános vitán védte meg a PhD téziseit. Mára csak az avatás maradt.
– Ez volt az utolsó cigi... – sóhajtott Katherine McKennitt, amikor kedd este (szabadnapján) bejött az erkélyről.
– Miért teszed le Katica? – kérdezte Kurt, a nevelt fia. Hihetetlen volt ez, hiszen Kati csupán harminchónappal idősebb Kurtnál. Nyolcéve, kempingezésből tartott haza apa és fia, az egyik kútnál szólította meg őket Kati: a tizenhétéves, érettségizett, árva lány Savannából New Yorkba tartott, a gyámjához. New Yorkban Martin McKennitt segített megtalálni a rokonokat. Az , munkanélküli család egy szobában nyomorgott, Kati öröksége mentette meg őket a kilakoltatástól. Martin, a negyvenes fess özvegy, üzletet ajánlott: „Keresztlányomként élhetnél velünk. Elvégezheted az egyetemet. ” Kati vállalta. Apa és fia elbűvölte a lányt, esztendőre Martin felesége lett, mára a Marriot Yenkee egyik igazgatóhelyettese. Két esztendeje Martint elvitte az agydaganat. A huszonkétéves Katica és a húszéves Kurt kettesben maradt, a Long Island egyik zárt kertvárosában éltek. Kurt szerelmes volt Katiba, de félt megmondani.
– Unom, hogy bujkálnom kell a cigivel... Ráadásul már a parkban is tiltani akarják.
– Vegyél elektromos cigit Katicám.
– Ló fa... – kapta fel a vizet – műszarral nem élek. Itt szoktam rá. Tegnap hívtak a tröszttől, támogatják a pályázatomat. A hétvégén lemegyek megnézni a Savannah Marriott Riverfront hotelt. Az igazgató nyugdíjba megy, a felmondási időt tölti. A férjemmel várnak.
– Rejtegetsz valakit a szekrényedben? – Felkapta a még mindig gimisnek kinéző lányt. – Nem láttam senkit körülötted. Áruld el apucinak, ki akar ellopni?
– Téged viszlek. I luv te... Te marha – suttogta nyafogva – te megvéded a kislányodat. – Mostanában legtöbbször házaspárnak nézték őket. – Vigyázol: ne gyújtsak rá, és segítesz a Vörös Sárkányt vezetni.
– Ha cigit találok a táskádban, kukoricára térdeltethetlek? – folytatta a tréfát. Az öreg kocsik helyett egy élénk piros Mercedes-Benz SLK350 Roadstert választott Kati, Kurt egy túramotort. – Mikor mennénk?
– Csütörtökön reggel indulnánk, pénteken találkozok a vezetőkkel. Szombat-vasárnap megmutatom a városomat, hétfőn állománygyűlés, kedden haza.
– Ott is vámpírt játszol majd? – kérdezte az állandó esti műszakra utalva.