Szerelmem anyával 8. rész - Beteljesült vágyak

A céges parkolóban kinyitottam a teherautómat, és egy napi munka után indultam haza.
– Hé, Hamilton! Tony és én iszunk egy . Nem jössz el?
Megfordultam a meghívásra, és megráztam a fejem, miközben azt válaszoltam az egyik munkatársamnak, Willisnek:
– Ember, hazafelé tartok. Várnak rám.
Willis és Tony a sajátomhoz közeli kuckókban dolgoztak. Hozzám hasonlóan ők is frissen végeztek az egyetemről, de velem ellentétben még mindig „A Nagy Ő”-t keresték, vagy ami még jobb: „A Nagy Ő-t de MOST”!
Tony a szemét forgatta, és így szólt:
– Gyerünk, John! Ember, te még nem is vagy házas!
Csak vigyorogtam, és ismét megráztam a fejem.
– Ha az a punci ami otthon vár rám, korbácsolni tud, akkor Uram, verj meg mindenkit, akit tudsz!
Mindketten röhögtek, és miközben Willis bemászott a verdába, Tonynak elgondolkodó arckifejezése lett. Tudtam, hogy anyám képét hívja elő, aki az íróasztalomon ült. Nem volt semmi botrányos, csak egy kép, amint ül egy sziklán, a háttérben a dombok az otthonunk felett. Egy rövid nyári ruhát viselt, amely megmutatta anya formás lábainak szépségét.
– Igen, haver... Azt hiszem, el tudom képzelni. – Rám vigyorgott és búcsút intett. – John, neked és a hölgyednek is jó hétvégét!

E felől nem volt kétségem. Amikor hazafelé tartottam, hittem, hogy az élet már nem is lehetne sokkal jobb. Október volt, és már jó öt hónapja Polly mama régi birtokán laktunk. Az első igazi munkám jól ment. A felettesem elégedett volt a technikai írásaim minőségével, és bár kicsit több, mint egy óra volt az út mindkét irányban, általában minden reggel mosolyogva és anyám emlékével hagytam el a házat. Szopta a farkamat, mielőtt kiengedett az ajtón, és minden este hazahajtottam, remélve, hogy újra a karomba vehetem.
Úgy tűnt, hogy minden nap új felfedezéseket hoz, amikor rájöttem, milyen hihetetlenül mélységűvé válhat egy kapcsolat, ha bensőségesen megosztod az életed egy másikkal. Nemcsak a szexről volt szó, bár az idő múlásával egyre intenzívebbé vált, hanem a mindennapi életet alkotó egyszerű dolgokról is. Kézen fogva sétáltunk az utcán tükörképeinket elkapva a kirakatban, csodálkozva, hogy látjuk magunkat kéz a kézben vagy egymás derekát átkarolva. Csak egy újabb szerelmes pár aki vásárol.
Gyönyörködve abban a tudatban, hogy ő az anyám, és hamarosan a feleségem lesz. Most, itt, ebben az időben és helyen, úgy csókolhatom meg őt nyilvánosan, mint egy férfi a nőjét. Mások csak egy párnak láttak minket – John és Carrie – függetlenül attól, hogy tudták-e vérfertőző titkunkat, vagy sem. Az olyan egyszerű dolgok, mint az, hogy Polly mama konyhaasztalánál ülök vacsorázni, ránézek, és tudom, hogy az elkövetkező évtizedekben több ezer ilyen vacsorán osztozunk majd, csodálkozással töltöttek el.
És persze ott volt a szex is. Mindenki vitatkozhat azon, hogy a szeretkezésünk egyre növekvő örömét az anya és fia létünk okozza-e, vagy egyszerűen csak az igazi lelki társak egyesülésének a végeredménye. Ez mindkettő és egyik sem. Ez valami több amit anyával megosztunk, és bár annyiszor próbáltam papírra vetni azt, ami vagyunk, a legjobb esetben is csak halvány visszhangot tudok kelteni a szerelmünkről. Mindazonáltal, ahogy anyuval fekszem az ágyban, meztelenül és izzadtan sütkérezünk orgazmusunk utórezgéseben, mindketten egyetértünk abban, hogy minden egyes alkalommal csak jobb és jobb lesz.

Most arra készültünk, hogy összeházasodjunk, hogy férjként és feleségként egyesüljünk Isten szeme láttára és áldása mellett. Ez egy örömteli esemény, amelyre mindketten régóta vártunk. Nagyon régen, Chicagóban, egy magas épület tetején, szilveszterkor megígértem anyának, hogy vele fogok állni egy lelkész és Isten előtt, és feleségül fogom venni. Most eljött az idő.
Ami azt illeti, hogy ki hajtja végre a szertartást, nos anyu és én egyetértettünk abban, hogy csak egy lehetőség van... Simmons tiszteletes, a most nyugdíjas prédikátor anya gyülekezetéből, abból a gyülekezetből, ahová most jártunk. Miközben lefelé haladtam a 75-ös államközin, éreztem, hogy megmozdul a farkam, ahogy visszaemlékeztem arra a napra, amikor végre felkértük Simmons tiszteletest, hogy szolgáljon a menyegzőn.

Még augusztusban, néhány héttel azután, hogy visszatértünk Molly és Deb esküvőjéről, meghívtuk Simmons tiszteletest és a lányát Melindát vasárnapi vacsorára. Anya egy pazar serpenyős sültet, desszertnek burgonyapürét és őszibarack-hegyeket készített, én pedig szórakozottan láttam, hogy a kis öreg elrakott mindenből két púpozott adagot.
Mindannyian jól éreztük magunkat – a tisztelendő nagyszerű mesélő volt, sohasem emelte ki a rosszat, de visszaemlékezései felkavarták és közben majdnem sírva fakadt. Egész idő alatt, amíg beszélt szemei a vastag lencséi mögött Anya finom testén jártak, a kezei pedig mindig Melinda vékony teste körül vándoroltak.
Nem hibáztattam, anya egy pántos felsőt viselt, ami nem hagyott sokat a képzeletnek, a melle túlcsordult a tetején és az oldalakon, és úgy tűnt a varrások kihasadnak anya hatalmas melleitől. Kék farmernadrágot is viselt, a feneke csábítóan domborodott, miközben a konyhában és az étkezőben mozgott, ételt hozott az asztalra, vagy lehajolt, hogy ellenőrizze a sültet a sütőben.
És bevallom, elismerő szemmel barangoltam az ő Melindáján, aki annak ellenére, hogy legalább tizenöt évvel idősebb anyánál, önmagában is nagyon vonzó és szexi nő volt – világoskék spagettipántos nyári ruhát viselt, ami felhívta a figyelmet csupasz vállai és karcsú alakja szépségére.
Befejeztük a vacsorát, és a nappaliban élveztük Simmons tiszteletes történeteit. Éppen befejezett egyet anya apjáról, Tomról és arról, hogy tinédzser fiúként egy „skinket”, bűzös borzot tett a tiszteletes háza bejárata elé.
Simmons tiszteletes egy nagy bőrszékben ült, Melinda pedig összegömbölyödött mellette a széles karfán, karját apja vállai köré fonta. Felhorkant, és így szólt:
– Nem telik el nap, hogy ne jusson eszedbe minden nő akit valaha meztelenül láttál, papa!
Ezen mindannyian nevettünk, majd egy pillanatnyi csend következett, miközben mindannyian várakozóan néztünk egymásra.
Végül az öreg kitöltötte az ürességet.
– Nos, bár tudom, hogy mindannyian élvezitek a társaságunkat, úgy gondolom, hogy mondani akarsz valamit, Carrie.
Anya arca kivörösödött, kinyújtotta a kezét és megfogta a kezem:
– Mindig tudtad, mi jár a fejemben, Simmons tiszteletes. A helyzet az, hogy... – anya elhallgatott, és megértettem, miért. Igaz, hogy gyönyörködtünk vérfertőző kapcsolatunkban, és nem szégyelltük, hogy szeretők vagyunk, de még mindig nehéz hangosan kimondani...
– Simmons tiszteletes, anya és én össze akarunk házasodni, és azt akarjuk, hogy te végezd el a szertartást! – fakadtam ki, miközben szégyelltem magam, és édesanyám hirtelen szeretetteljes pillantásában sütkéreztem.
Csend követte, ahogy az öregember egy pillanatig mindkettőnket tanulmányozott, lánya sejtelmesen mosolygott ránk, ruhája mély dekoltázsából enyhe pír áradt szét. Simmons tiszteletes egy széles vigyort villantott ránk, és így szólt:
– Nos, fiú, én örülnék, ha szent a házasságotokat én köthetném meg!
Mindketten felpattantunk és átrohantunk a szobán, anyu pedig addig ölelte a tisztelendőt, amíg azt hittem, összetöri, miközben elfogadtam egy gratuláló puszit a szám sarkára Melindától. Aztán Simmons tiszteletes vasmarokkal rázta a kezemet, miközben anya és Melinda átölelték, és egy kevésbé gyors puszit adtak egymás ajkaira, ez elég erotikus látvány volt ahhoz, hogy a tiszteletes elhallgasson, és mindketten mohón néztük.
Mozgást éreztem a farmeromban, ahogy anya elsétált mellettem, én pedig követtem őt vissza a kanapéra, szemben a tiszteletessel és a lányával. Néhány percet eltöltöttünk a részletek kidolgozásával, a tiszteletes arra kérte Melindát, hogy használja a telefonunkat, és foglalja le a templomot a választott októberi napunkra, mielőtt mindannyian elhelyezkedtünk volna, és arra számítottunk, hogy Simmons folytatja a történetmesélést.
Ehelyett néhány percre elhallgatott, csak anyát és engem tanulmányozott, keze kinyújtva pihent Melinda csupasz térdén.
– Esküszöm, John, te vagy az egyik legszerencsésebb fiú a bolygón. Azt hiszem, akkor is mondtam, amikor először találkoztunk, és még egyszer elmondom, anyád a világ egyik legkiválóbb fasz-szopó művésze!
– Papa, viselkedj jól! – kuncogott Melinda, és rácsapott a térdén nyugvó kezére. Anyára pillantottam, és láttam, hogy ördögien vigyorog, lehet, hogy zavarban van, lehet, hogy nem.
– Nos, igaz, nem, Carrie? – Hosszú, csontos ujjával anyára mutatott. – Ez a lány itt soha nem találkozott olyan farokkal, amit nem szeretett volna, mindig is ezt hallottam. Tudom, hogy mindig úgy szopta a farkam, mintha az lenne a kedvence az egész világon!
Anya nevetett és felsóhajtott.
– Igen, ez igaz, és a te farkad mindig is az egyik kedvencem volt!
Hangosan megpaskolta a száját, és hozzátette: – Fogadok, hogy még mindig finom az íze, nem igaz, Melinda?
A világos bőrű Melindán volt a sor, hogy elpiruljon. Kivörösödő arca még inkább többnyire enyhe szürkével árnyalt homok-szőke hajára hívta fel a figyelmet. Úgy gondoltam, hogy hozzánk hasonlóan ő sem szégyellte az apjával ápolt kapcsolatát, de ezt nem lehet rendszeresen megbeszélni másokkal.
– Igen, a papa finom. – Felkönyökölt az apjára. – Szerintem elég jól áll neki az én kis vén szájam.
Simmons tiszteletes felsóhajtott, és tétlenül végighúzta ujjait lánya lábán, a térde fölött.
– Semmi sem szebb, mint a szád az én vén peckemen, édes.
A lány elmosolyodott, lehajolt és adott egy gyors puszit.
– Szerintem itt egy ligában vagy Carrie – vel. – Sóhajtott. – Istenem, még mindig emlékszem az első alkalomra, amikor a kis Carrie fiatal lány volt. Szép vékony alakja volt azokkal a nagy, felálló cicikkel. A templom szentélyében voltunk, ő segített nekem a takarításban egy-két hónappal azután, hogy elvesztette az apját.
Anya bólintott, arcán szomorú és elégedett mosoly.
– Súroltuk a fát a karzaton, én a legfelső lépcsőn, ő pedig térdelt alattam és elkeseredetten dolgozott. Én is elszomorodtam volna ha az az édes lány nem nyúl ki a kezével, és nem kezdi simogatni az ágyékomat! És amikor megkérdeztem, mire gondol, Carrie azt mondta nekem:
– Hiányzik az apám, tiszteletes. Valami borzasztóan hiányzik a farka, és arra gondoltam, ha nem bánod, szívesen megszopnám neked!
– És megtettem, nem igaz, tiszteletes úr-? Mondta anya lágy és lélegzet visszafojtott hangon. – Kihalásztam a nagy szerszámod, és térden állva megadtam neked a valaha volt legjobb szopásodat!
Felsóhajtott, és a keze egy kicsit erősebben megszorította a kezemet.
– Annyira meglepődtem. Azt hittem, olyan íze lesz, mint apának, de nem. Jó volt, de más.
Aztán felkacagott. – És az első alkalommal ez annyira megdöbbentett, hogy lenyeltem.
Megrázta a fejét. – Ezek az ostoba lányok, akik nem engedik, hogy egy férfi a szájukba élvezzen! Az a jó anyag kárba megy!
– Ámen – lehelte Melinda válaszul. Anya és apja visszaemlékezései felizgatták. Láttam, ahogy apró keblei emelkednek és süllyednek könnyű pamutruhája alatt. A pokolba is, kezdtem felizgulni. Tökéletesen el tudtam képzelni az anyámat: egy fiatal ribanc, aki rácuppant a reverendára, és a képtől megmerevedtem. Kicsit mocorogtam a kanapén, és próbáltam alkalmazkodni a növekvő erekciómhoz.
– Yess.., anyukád szája a farkamon nagyon szép látvány volt... Soha nem fogom elfelejteni! – mondta Simmons tiszteletes olyan hangon, ami nála szerintem leginkább a félelmetes csodák dicséretére szolgált.
Anya rám nézett, kacsintott, és „rossz akarok lenni” mosolyt küldött felém, majd visszafordult a tiszteleteshez és a lányához:
– Nos, ha te és Melinda nem bánod, én... Nagyon örülök, hogy műsort adhatok, és újra átélhetem a régi szép időket! – Anya keze hirtelen az ágyékom dudorára került, ujjai a cipzáromat keresték. Várakozóan nézett a szoba túloldalán lévő Simmons családra.
Melinda keze a szájához tapadt: – Jaj! – és elhallgatott.
Az apja vigyorgott, szőrös szemöldöke rángatózott, zsebkendőt vett elő, és a szemüvegét takarította.
– Hála Istennek a sok áldásért – mondta hangosan, majd az orra alatt hozzátette. – Uram, ne sújts engem vaksággal!
– Melinda, nem bánod? Nem akarlak megbántani. – mondta anya halkan.
Melinda egy pillanatra elhallgatott, a nyelve kikandikált, és lassan végigfutott az alsó ajkán. Végül így válaszolt:
– Nem, egyáltalán nem bánom. Be kell vallanom, évek óta azt hallom, hogy milyen jól szopsz Carrie, és én úgy gondolom, apa is, én is azon tűnődünk, hogy milyen lehet a fiad farka, ami miatt az anyja férjül akarja venni.
Anya somolyogva válaszolta:
– Na, hadd mutassam meg!
A szoba nagyon csendes lett, és a cipzár lehúzásának hangja nagyon hangosnak tűnt. Anya felnézett rám, szemtelen kifejezés vésődött az arcára, és felvonta a szemöldökét, mintha azt kérdezné tőlem:
– Nem bánod, fiam, ha kicsit megszopom a farkad ezek előtt az emberek előtt?
Kinyújtottam a kezem és megsimogattam az arcát, majd ujjaimat a sötét hajába fontam:
– Istenem, szeretlek!
– Én is szeretlek, fiam – lehelte. – És szeretem ezt a nagy farkadat – tette hozzá, miközben kiemelte az erekciómat a farmeremből. Olyan kemény voltam, amilyen csak lehettem, duzzadt és nagy, és ahogy lassan megsimogatta, megfordult, és így szólt Melindához:
– Nos, drágám, mit gondolsz?
Melinda határozott érdeklődéssel nézett rám, intenzíven tanulmányozta hosszú, vastag farkam.
– Ez... Hm, ez igazán szép és nagy, Carrie. – Megnyalta az ajkát, és folytatta: – Nos, ez most sok mindent megmagyaráz, főleg, hogy miért mosolyogsz mindig, Carrie! – Megborzongott, ahogy apja tovább simogatta a tenyerével a combját.
– Csak így tovább, Carrie – sürgette Simmons tiszteletes. – Nem kell várakoztatnod egy öreget... De a fiadat sem! Szopj, kislány!
Anya engedelmeskedett neki, fejét az ölembe hajtotta, és a szájába vett. Felsóhajtottam, ahogy csak egy férfi tud, amikor érzi, hogy egy szatén nedves nyelv ellapul, és átsiklik érzékeny farka fején, a száj melege. A nyálától megborzongok az örömtől. Anya ajkai lecsúsztak a tengelyemen, táncoló nyelve kísérte őket, ahogy szopni kezdett. Kis erőfeszítéssel mélyre vitt, amíg az ajkai meg nem fésülték drótos szeméremszőrzetemet. Aztán lassan feljebb húzódott a farkam hosszában, hevesen szívta, a nyelve kavargott, és olyan örömet szerzett nekem, ahogy csak ő tehette.
– Ó, istenem – lihegte Melinda. Tágra nyílt szemekkel nézte, ahogy anya szopogat. Keze leereszkedett az apja kezére, és megszorította, miközben figyelte, ahogy anya bemutatta nyelve mozgékonyságát és találékonyságát, forgatva és nyalogatva körbe-körbe a farkam feje fölött. Percek teltek el, ahogy szopott és nyalt, tekintete az arcomról a tisztelendőre és a lányára, majd vissza rám vándorolt. Mogyoróbarna szemei elégedett vágytól csillogtak.
Tudom, hogy ez a helyzet még jobban felizgatta. Lehetővé tette, hogy exhibicionista vágyait új szintre emelje, és túllépve a ritka és szexi ruhák viselésének szokásos gyakorlatán, a fia farkát szophatta nem családtagok előtt. Elkezdtem érezni anya illatát – az egyedülálló jázmin illat keveredik felizgatott öle aromájával – és éreztem, hogy még jobban megduzzadok a szájában.
Simmons tiszteletes a saját cipzárját babrálta.
– Megnézném, hogy Carrie mire inspirál téged, Melinda!
Az öreg kihalászta a saját farkát a nadrágjából, és megdöbbenve láttam, hogy ez a nyolcvanöt éves férfi olyan erekciót produkál, ami versenyzett az enyémmel. Nos, nem tudom elképzelni, hogy Simmons tiszteletes hatvanöt kilónál többet nyomhatott, de minden bizonnyal jó adottságokkal rendelkezett. Egy emlékfoszlány jutott eszembe: anya ravaszul nézett rám, miután először találkoztam a tiszteletessel, és azt mondta:
– Simmons tiszteletes? Annak az embernek szép farka volt!
– Ó, papa, nézz csak rád! – kuncogott Melinda, és lebámult az apja merev rúdjára. Keze gyorsan leért a férfi ágyékához, és sürgette a férfi erekcióját, finoman simogatva és megszorítva a farkát. Lehajolt, és hosszú, szeretetteljes csókot adott Simmons tiszteletesnek, nyelve ki-be dárdázott a száján. Lassan lecsúszott a nagy, túltömött székről, leereszkedett a térdére, meglepően fürgén ötvenhét éves nő létére.
– Papa, nem bánod, ha belekóstolok, ugye? – sóhajtott, miközben a szájába vette, és szopni kezdte.
Teltek – múltak a percek, a szoba néma volt, kivéve anya és Melinda szopásának nedves hangját, és azt az egyenletes nyögést, amelyet Simmons tiszteletes és én produkáltunk, miközben egy anya és egy lány örömet okoz az embereiknek. A tekintetem ide-oda járt, néztem, ahogy anyu szop, és ahogy a tehetséges Melinda pazar élményt ad az apjának.
Melinda egy ponton elengedte apja felálló farkát az ajkáról, egy hosszú, folytonos nyálszál kötötte össze a száját a péniszével:
– Nos, papa, mondd meg, ki a jobb, Carrie vagy én? – A hangja csupa ördögi jókedv volt, ahogy ugratja apját.
– Nos – zihálta az öreg. – Nehéz megmondani – lányom, neked van a legédesebb szád amit ismerek, de ahogy emlékszem, Carrie is eléggé profi volt, jóllehet, már rég volt részem abban az örömben.
Simmons tiszteletes hátradőlt a székben, nehezen lélegzett, élvezte a lánya erőfeszítéseit és a látványt, ahogy anyám éhesen szopta a farkam.
Anya felhorkant a farkam körül, és felnézett rám, a kérdés a szemében könnyen olvasható volt. Tudtam, hogy tiszteletben tartja a döntésemet, még akkor is, ha a válasz „nem” volt, de soha nem tagadnám meg az örömeit... Soha.
– Menj csak, anya... Rendben van. Egyébként majdnem olyan, mint egy család, nem?
Anya szemei izzottak a gyönyörtől, és azt suttogta: – Köszönöm, John
Hagyta, hogy kicsússzak az ajkai közül, és egy gyengéd, szeretetteljes csókot adott a farkam fejére, mielőtt megfordult, és kézen-térden odamászott Simmons tiszteleteshez. A farkam lüktetett anya mászkálása láttán, levágott rövidnadrágjának lábrészén nedvesen sötét volt az izgalomtól, és a mellei hipnotikusan imbolyogtak mozgás közben.
Melinda azzal volt elfoglalva, hogy apja örömét lelje, mikor anya odaért hozzá, és az idősebb nő vállára tette a kezét. Melinda hagyta, hogy apja farka kicsússzon a szájából, és ő és anya néhány másodpercig egymás szemébe néztek, mielőtt Melinda mosolyogni kezdett. Összehajoltak, és rövid ideig együtt táncolt a nyelvük, majd anya lehajtotta a fejét, és elkezdte szopni Simmons tiszteletest.
– Ó, igen, igen, igen... Szeretem ezt a szájat! – nyögte az öreg, hátravetette a fejét, arcát a rendkívüli élvezet kifejezése uralta. Anya térden állva előtte azzal volt elfoglalva, hogy felállítsa a farkát. Nyelve lázasan dolgozott. Nem láttam az arcát, de tudtam, hogy miközben a szájával és a nyelvével ingerelte a farkát, Simmons tiszteletest imádta a szemével, és engem lenyűgözött az önuralma a teste felett.

Melinda anyám mellett ült, és nézte, ahogy apja örül anyunak. Időnként visszanézett rám, és mosolygott, miközben lassan önkielégítést végeztem, élveztem ezt a ritka és erotikus látványt. Suttogott anya fülébe, én pedig láttam, ahogy anya bólint. Melinda megfordult, és kúszni kezdett felém, szinte mint egy nagymacska, közeledve a zsákmányához. Az arca és a mellkas felső része kipirult, a ruhája pedig kinyílt, kicsi, alma méretű melleket mutatva, csodálatosan feszes kis kavicsos, kemény mellbimbókkal.
– Egyik szívesség kiérdemli a másikat, igaz, John? – suttogta Melinda. – Az első találkozásunk óta sokszor elképzeltem, hogy ezt megteszem. Papa keményen megbaszott azon az éjszakán, miközben hallgatta, ahogy rólad fantáziálok, és úgy élveztem el, hogy majdnem elájultam!
A lábaim közé kúszott, és szó nélkül a farkam köré fonta ajkait, eltávolítva a kezem. Kis finom ujjaival helyettesítette, és simogatni kezdett, miközben nyalogatta és szopta a makkom.
Ujjaimmal végigsimítottam Melinda haján, megbabonázva ragyogó zöld szemeitől, ahogy a feje fel – alá billegett kemény, lüktető farkamon. Nyelve finoman kavargott a duzzadt és érzékeny koronám körül, és határozottan tehetséges volt, amitől elszédültem, ahogy szeretgette a felmeredő péniszemet.
– Nos... Vagyok olyan jó, mint az anyád, John? Szopom úgy a farkad, mint az anyukád?
Nehezemre esett volna őszinte választ adni neki, bár nem gondolom, hogy anyuét kétségbe kellett volna vonnom. Mégis megértettem, hogy ennek a nőnek még több éves tapasztalata van mint anyának, amitől elképesztően izgalmas gondolat jutott eszembe: hogy anya milyen jól fog szopni, ha eléri Melinda korát.
Végül hűvös levegőt éreztem a farkamon, ahogy Melinda elengedett. Felnézett rám, arca kipirult a vágytól, és így szólt:
– Szeretném tudni, milyen az ízed, de apám olyan kemény, amilyennek már régen láttam, és hát, Papa kell most belém. Most ő!
Melinda felállt, szájon csókolt, nyelve megosztotta velem a saját farkam ízét, majd megfordult és átsietett a szobán. Útközben a földre hullott a bugyi. Megérintette anya fejét, és azt mondta:
– Cseréljünk, Carrie!
Anyu felnézett, és látta, hogy a vágy az idősebb nő arcára vésődött, ezért félreállt az útból.
– Bassz meg, papa – nyögte Melinda, idős apjára telepedve a székben, felemelte a ruháját, anyunak és nekem egy pillantást engedve egy borotvált, csupasz puncira, amely már fényes volt a vágy nedveitől, mielőtt Simmons tiszteletes farkát bevezette a pinájába.
Apa és lánya egyként felnyögtek. Melinda lassan a tisztelendő farkára süllyedt, és egy hosszú mozdulattal teljesen magába vette annak jelentős hosszát. Simmons tiszteletes kezei véletlenül vagy szándékosan becsúsztak a ruhája alá, és megsimították a seggét, felfedve még mindig dögös és feszes feneket. Melinda lassan lovagolni kezdett, szerelmes szavakat mormolt apjának, miközben az megcsókolta, és elégedetten felnyögött.
Anya egy pillanatig lenyűgözve nézte, majd visszasietett hozzám, miközben levette szűk farmernadrágját, ahogy jött. Végül a bokájához zuhant, és ügyesen kilépett belőle, sűrű, szőrében nedves vágy fénylett. Nem vesztegettük a szót, amikor anya felmászott a faszomra, és könnyű mozdulattal rám zuhant. Átázott és isteni sima hüvelye beborította merev póznámat. Akár Melinda, ő is lecsúszott, és egy mozdulattal az erekciómra vetette magát. Hozzám hajolt és megcsókolt, mellei a mellkasomhoz simultak, vastag mellbimbói át akarták szúrni a ruhája vékony anyagát. Nyelve a számba kígyózott, ahol boldogan fogadtam, de hiába próbáltam megfogni a nyelvemmel. Bátortalanul csak arra törekedtem, hogy a nyelve megadja magát, és megkóstoljuk egymást, és azon csodálkoztam, hogy anya mennyire fel tud izgatni egy puszival.
Simmons tiszteletes és én megkíméltük egymást az időnkénti pillantásoktól, miközben a lánya lovagolt vele, anya pedig mesterien megbaszott engem, a szoba gyorsan felmelegedett, és az ember által ismert legrégebbi és legédesebb aromától kezdett illatozni. A nedves punci illata, amelyet egy hosszú, kemény fasz izgat. Anya a péniszemre nyomta a punciját, masszírozta és szorította, miközben fel-le utaztatta magát a tengelyemen.
Amikor hátravetette a fejét, és a háta ívbe feszült, miközben élvezni kezdett, átpillantottam Simmons tiszteletesre és a lányára. Láttam, hogy ő is már az orgazmusában lubickol, és kezei apja ingéhez simultak, miközben remegett. Simmons tiszteletes hevesen rám vigyorgott, és feltartotta a hüvelykujját. Ahogy anya édes áradata elborította a farkamat, megadtam magam. Felrobbantam a forró öle belsejében, és telepumpáltam a spermámmal.
Amikor anya és Melinda lecsúszott a farkunkról, Simmons tiszteletes gyors köszönetet mondott, majd iskoláslányok módjára kuncogva, a két érett nő egymás mellett tántorgott, hogy a másik férfi lába elé térdeljenek. Anya lelkesen nyalogatta Simmons tiszteletes és Melinda vegyes levét az idős lelkész gyorsan halványuló farkáról, míg Melinda kézbe vette a farkam, és miután megnyalta az ajkát, gyorsan megtisztította a hímtagomat anya édes szószától és a spermámtól.
Mire anya végzett Simmons tiszteletes takarításával, az öreg feje hátrabillent, halkan horkolt, szemüvege ferdén állt, ajkán széles mosoly. Anya visszafordult hozzánk és megkérdezte:
– Jól van?
Melinda megfordult, és sugárzott anyu felé:
– Ó, igen, édesem, apa jól van. Nem tud olyan gyakran élvezni amennyit szeretne, és ez egy kicsit kivesz belőle. Általában utána szunyókál sokáig, de rendben van, a piszkos ! – Nevetett, és az apja iránti szeretet látszott az arcán.
Anya visszakúszott hozzánk, és halk hangon azt mondta: – Köszönöm. Ez különleges volt, és ez jelenti számomra a világot!
Melinda odahajolt és megcsókolta anyát, lenyalva egy keveset a tiszteletes spermájából anya arcáról.
– Nem, Carrie, én köszönöm! Papa még a pokolba is leszállna ha punciról van szó. Minden reggel úgy ébreszt fel, hogy az arcát a mézes edényembe temeti, de egyre nehezebben áll fel neki. Mindketten élveztük, amit elkezdtél!
Felhúzta a ruhája szegélyét, felfedve a punciját, az ajka elnyílt és az apja spermája szivárgott ki belőle.
– Semmi nem olyan, mint a Papa magvát érezni magamban... Semmi sem hasonló az egész világon.
Anyához hajolt, és adott neki még egy csókot. Egy hosszú és lelkes csókot, amitől a félig felálló farkam gyorsan felélénkült.
Anya felajánlotta, hogy tisztára nyalja Melinda punciját, de az idősebb nő megrázta a fejét:
– Lefogadom, mennyei érzés lenne, de... Élvezem, hogy újra bennem van Papa anyaga, és csak élvezni akarom!
Ehelyett csak ültünk, miközben a tiszteletes horkolt tovább. Anya és Melinda arról beszélgettek, hogy milyen csodálatosak voltak az életükben lévő férfiak, és persze az esküvői terveinkről. Miközben beszélgettek, mindkét nő kinyújtotta a kezét, és játszani kezdett a farkammal, simogattak és simogattak, mígnem egy hatalmas zászlórúd integetett büszkén az arcukba. Anya és Melinda felváltva szopták a farkamat, de folytatták: egyikük beszélt, míg a másik a lüktető péniszemet szívta és nyalogatta.
Simmons tiszteletes akkor ébredt fel, amikor felemeltem a csípőmet a kanapéról. Anyunak és Melindának valahogy sikerült megosztani szájukkal a farkam csúcsát, egyszerre csókolóztak, és a nyelvük is csúszott a makkomon. Felkiáltottam, ahogy a sperma gejzírként kitört a farkamból, hogy tehetséges szájuk ügyesen visszatartsa.
Amikor magamhoz tértem, anya és Melinda újra csókolóztak, oda-vissza adták a magvamat a szájukban A tiszteletes vigyorgott, és billegtette az ujját:
– Szégyelld magad, fiú, kihasználtad ezt a két édes szájat, miközben szunyókáltam. Ezt vártam volna a nagyapádtól is!

Amikor vendégeink távoztak tőlünk, a verandánkon, Simmons tiszteletes megfordult, rám nézett, és így szólt:
– John, bármilyen csodálatosnak érzed is most, amikor majd te és édesanyád valóban egyesültök házasokként, a dolgok százszorosan jobbak lesznek.
Most először vettem észre, hogy a bal kezének gyűrűsujján két esküvői gyűrű volt: az egyik sima, a másik kelta mintájú. Egy gyors pillantás Melinda gyűrűsujjára megerősítette, hogy az övéhez hasonlót visel.
A tiszteletes felfigyelt erre az apró részletekre, és így szólt:
– Érted, ugye, fiú?
Visszavigyorogtam rá és Melindára:
– Igen, uram. Alig várom, számolom a napokat!
És én... Lelkesen számoltam a napokat, ízlelgettem az életemet anyuval, miközben fél szemem a
naptáron tartottam, és arról a napról álmodoztam, amikor anyámat feleségemmé tehetem!

És végül... Eljött.
Az elmúlt néhány nap homályos volt. Annak ellenére, hogy anyával egy egyszerű szertartást terveztünk, a dolgok megőrültek a ház körül. Molly és Deb néni ott voltak, segítettek anyunak az utolsó pillanatban a részletekben, és kizavartak a szobából, amikor Deb anyunak segített a ruhájával. Molly főzött az utána tervezett kis fogadásra. És olyan kanos voltam, amennyire csak tudtam. Már nem emlékszem, ki javasolta – anya, a nővére vagy Molly – de valakinek az az ötlete támadt, hogy néhány napig tartózkodnom kell minden szexuális tevékenységtől, hogy segítsem a nászutunkat, és egy nagy durranással kezdjem (ahogy – gondolom – Deb néni fogalmazott). Mindezek a kedves nők körülöttem, ontották magukból a szexuális energiát, és én szinte állandó erekcióval közlekedtem (és kielégülés nélkül).
Molly egyébként sugárzott, ahogy csak egy anya tud. Szó szerint izzott, boldogabb volt, mint amilyennek valaha is ismertem. Körülbelül három hónapos korában vidáman megmutatta nekem azt a kis baba dudort a hasában, ami a mi volt, és csak az ahogy a kezemet végighúztam lágyan gömbölyű hasán, izgalmat keltett bennem. Már akkor éreztem, hogy most már mélyebb kapcsolat van Molly és köztem, valamint a hasában növekvő kis srác vagy lány között. Imádtam azt az érzést, amikor tudtam, hogy apa leszek, és ennek a boldogságnak az intenzitása megdöbbentett, és életemben nem utoljára meghajoltam a természet csodálatos törvénye előtt, miszerint a szerelem csak még több szeretetet szül!

Végül azonban egy gyönyörű októberi szombaton ott álltam abban a régi fehér deszkás templomban az alter előtt, Mollyval az oldalamon, aki sugárzóan nézett ki egy piros pántos ruhában, ami csak annyit takart amennyit anélkül lehetett, hogy megmutatta volna az ágyékát. A mellei már kezdtek megduzzadni, feltűnően megemelkedtek. Rám ragyogtatta azt a perzselő mosolyát, nagyon örült, hogy hamarosan átélem a házasság boldogságát, amelyet ő és Deb néni már megismertek az elmúlt néhány hónapban.
Simmons tiszteletes állt előttünk, viharvert Bibliájával a kezében és a legjobb öltönyében. Körülbelül nyolcvanöt éve ellenére duzzadt az életerőtől. Ennek a vitalitásnak a forrása a harmadik sorban ült. Melinda sugárzóan nézett ki, elégedett és boldog volt. Emma Johnson is ott volt, anya régi gyerekkori barátja, férje és testvére Bill oldalán. Mindketten ránk mosolyogtak Bill pedig értően kacsintott felém. Mellettük két volt, egy fiú és lány. A testvér időnként odahajolt, és a fülébe súgott valamit, ő pedig elpirult, és gonoszul elvigyorodott. Kíváncsi voltam, miről beszélnek. Anya és én? A saját szüleik? Talán megvoltak a maguk titkai.
Voltak még néhányan főleg anyu régi barátai vagy a gyülekezet tagjai, akik tisztában voltak mindennel és nyilvánvalóan helyeselték amit anyámmal teszünk. Egy nagyon idős hölgy Miz Bess néven mutatkozott be, és elmesélte, hogy ő volt Polly mama legjobb barátja, és remélte, hogy anya és én is olyan áldottak és boldogok leszünk, mint Polly és Tom sok évvel ezelőtt.
Hirtelen megszólalt az orgona. A figyelmem a templom hátsó része felé fordult, ahol a középső folyosó végén Deb néni lassan felénk sétált. Osztozott Molly sugárzó örömében, és gyönyörűen nézett ki, magas, hajlékony testét egy piros ruha borította, amely passzolt a felesége öltözékéhez. A nagynéném, aki nagy, úszó melleivel próbált kiszabadulni a ruhája rabságából, elsöprő szexuális erőt sugárzott, és a szentélyben minden hím (és több nő is) némán követte a haladását a folyosón.
Csatlakozott a mi kis összejövetelünkhöz az oltárnál, megállt, hogy egy puszit adjon az ajkaimra, nyelve az enyém körül forgott, amitől a farkam lüktetett a vágytól. Deb néni hasonló csókot nyomott Mollyra is amit párja lelkesen viszonzott. Mindenki felnevetett, és szórakozott azon a szenvedélyen, amelyet a két nő nyilvánvalóan megosztott egymással. Deb azzal fejezte be, hogy Simmons tiszteleteshez fordult:
– Még mindig szexi, tiszteletes! – és ugyanolyan csókot adott neki.

A zene elhallgatott, majd a hagyományos menyasszonyi menettel folytatódott. Megfordultam, hogy felnézzek a folyosóra, és éreztem, hogy eláll a lélegzetem. Anya állt ott, és szebben nézett, mint ahogy valaha is vissza tudtam emlékezni. Anya valami fehér mellszoborszerű fűzőt viselt, amitől a válla csupasz volt, a melleit pedig felemelte, és szinte az aureolákig szabadította fel. Valójában nem tudtam elhinni, hogy anya hatalmas melle a szó szoros értelmében nem esik ki az esküvői ruhájából. Úgy tűnt, hogy a mell-rész egy hosszú ruhába ömlik, ami látszólag eltakarta anya lábát, de ahogy sétált, rájöttél, hogy magas hasítékok vannak rajta, amelyek formás lábait szinte a combig kiteszik, ahogy lassan elindult felém, A lábát három hüvelykes magassarkúba bújtatta.
Anya fekete haja, amelyet halvány ezüstvonalak súroltak át, meztelen vállát fésülte, szép arcát keretezve, szemei és a mosolya az irántam érzett szerelemtől ragyogtak. A kedves, érzéki mosolya, amely oly sok mindent ígért ártatlanul és a bűnösen gondolkodóknak egyaránt. Olyan szerelmet éreztem anyám iránt, ami abban a pillanatban felforrt bennem, hogy azt hittem, a szívem felrobbanhat. Ahogy felém jött, őszi virágcsokorral a kezében, az idő lelassulni látszott, és az egész univerzum csak anyából állt.
– Utolsó lehetőség, hogy elfuss, szivi – súgta Molly a fülembe, megtörve az álmodozásomat. Rápillantottam, ő pedig rám kacsintott, és hozzátette:
– Jobb lesz, ha feleségül veszed John Hamilton, mert ha nem, akkor megteszem én!
Felnevettem, majd visszafordultam anyához, aki végre elért minket. Átadta Debnek a csokrát, és ahogy Simmons tiszteletes elé léptünk, rájöttem, hogy a nadrágomban most hatalmas merevedés van. Megéreztem az illatát: a jázmin és a punci összekeveredve, és tudtam, hogy anya éppolyan izgatott, mint én. Megfogta a kezem, és éreztem a csodálatos szikrát, amely mindig növekedni látszott, amikor megérintettük egymást.
Simmons tiszteletes megköszörülte a torkát, és így kezdte:
– Carrie és John barátai és családja. Mindannyian itt gyűltünk össze ezen az örömteli napon, hogy tanúi legyünk a szent házasság áldásos kötelékébe való bekapcsolódásuknak. Azért vagyunk meghívva, hogy tanúskodjunk amint az Úr áldását adja az egymás iránti örökkévaló szeretetükre. Éreztem, ahogy anya keze megszorul az enyém körül.
– Azért vagyunk itt, az Úr házában, hogy megünnepeljük a legnagyobb ajándékát: a szeretet ajándékát. Hisszük, hogy amikor két ember felfedezi azt a különleges szeretetet, amely az övék és egyedül az övék, akkor bűn lenne nem megtartani. Azt ápolni kell, és ezáltal még több szeretetet hozni egy régi, hideg világba. John és Carrie – anya és fia – mindig is osztozott ebben a szeretetben, de most ezen a helyen és időben rájöttek, hogy többek ők mint anya és fia, hogy olyanok, amilyennek az Úr biztosan szándékosan teremtette őket. Lelki társak, ami bennük tartott, egy tisztább, mélyebb szeretetet, amelyet a legtöbb ember soha nem ismerhet meg. A következő lépés, hogy még teljesebben átöleljük és megünnepeljük ezt a szeretetet az, hogy örökké férj és feleség leszünk.
A tiszteletes hangneme egyre szigorúbb és baljósabb lett:
– Meg kell kérdeznem, van-e jelen valaki, aki okot adna nekünk arra, hogy ez a házasság ne köttessen meg.
Összevont szemöldökkel nézett a jelenlévő néhány emberre, majd elernyedt és elmosolyodott:
– Nem is gondoltam volna!
Rám nézett:
– John Hamilton, megesküszöl arra, hogy szereted, tiszteled és ápolod édesanyádat, mint szeretett feleségedet, most és mindörökké?
Korábban hallottam ezeket a szavakat, amikor előző este gyakoroltunk, de most, amikor anya szebbnek tűnik, mint valaha, keze az enyémben a barátaink és a családunk előtt, a pillanat ereje szinte elnyomott. A szemem égett és küzdenem kellett, hogy uralkodjak magamon, ahogy kimondtam:
– Igen.
Simmons tiszteletes anyához fordult, és így szólt:
– Carrie Hamilton, megesküszöl arra, hogy szeretni, tisztelni és dédelgetni fogod a fiadat, mint szeretett férjedet, most és mindörökké?
Anya boldog, kis sóhajt hallatott, és a tekintetével nem eresztve el az enyémet, így válaszolt:
– Igen.
A tiszteletes sugárzott ránk, és így szólt:
– Szeretnétek személyes fogadalmat tenni?
Mindketten bólintottunk, és kezet fogtunk, a világunk egymás arcára összpontosult.
– John, addig nem tudtam, mi a szerelem, amíg a karjaidban nem voltam. A fiamként szeretlek, és a férjemként foglak szeretni az idők végezetéig.
Anya hangja nem remegett egy kicsit sem, de rekedt volt kissé a szeretettől és a vágytól, amiről tudtam, hogy irántam érzett.
– Carrie – kezdtem, de aztán megráztam a fejem. Tudom, hogy anya újra és újra elmondta, hogy nem a keresztnevét preferálja, hanem az „anyát”.
Újra kezdtem:
– Anya, úgy szeretlek, mint az anyám, és a feleségemként foglak szeretni életem végéig. Csak amikor veled vagyok, tudom, mi az igaz szerelem.
Egyszerre mondtuk: – Szeretlek – és csókolózni kezdtünk, amíg Simmons tiszteletes hangosan meg nem köszörülte a torkát, és komolyan megrázta a fejét.
– Kérem a gyűrűket – sürgette, Molly és Deb pedig előrelépett. Molly a kezében tartotta az antik gyűrűt, amit anyunak adtam az első közös újévünkön. Felajánlottam, hogy kicserélem egy újra, de anya határozottan visszautasította, azzal, hogy bizonyos szempontból már azon a csodálatos éjszakán a feleségem lett. Deb néni átadott anyának egy új gyűrűt, amely az antik gyűrű pontos mása volt, egészen a legapróbb tekercsig. Anya talált egy ötvöst Lexingtonban, aki olyan gyűrűt készített nekem, ami illik az övéhez.
– Ezzel a gyűrűvel feleségül veszlek, anya – mondtam, és visszahúztam a gyűrűjét az őt megillető helyre.
– Ezzel a gyűrűvel a férjemmé teszlek, fiam – válaszolta anya, és az ujjamra csúsztatta a gyűrűmet, amely a mai napig ott is maradt.
– Itt és most és mindörökké, ezeknek a tanúknak és Istennek a szemében, férjnek és feleségnek mondalak titeket – hangoztatta Simmons tiszteletes. Elégedett jókedvvel folytatta:
– Megcsókolhatod a mamádat, a menyasszonyt, John!
És csókolóztunk egymáshoz szorított testekkel, éreztük egymás szívének dobbanását, ahogy ajkaink találkoztak, és a nyelvek üdvözölték egymást, és anyámmal először csókolóztunk férjként és feleségként. Ízlelgettük a csókot, nem akartuk, hogy véget érjen, szenvedélyesen csókoltuk egymást, mintha nem csókoltuk volna meg egymást napok vagy hetek óta. Szerelem volt a csókban, vágy, éhség és öröm. Mintha az utolsó lépés megtételével mi a két szerető egy entitássá váltunk volna. Teljesek voltunk. Csókolóztunk és ez ment tovább és tovább. Halványan hallottunk a háttérből kuncogást, majd elszórt tapsot, és továbbra is csókolóztunk, nyelveink összefonódtak és egymás körül tekergőztünk, míg végül meghallottam, amint Simmons tiszteletes megköszörüli a torkát.
Anyával egy gyászos sóhajjal fejeztük be a nedves csókot, közben mindketten megnyaltuk az ajkunkat, ízlelgettük egymás nyálát, és mosolyogtunk egymásra. Mindketten remegtünk a vágytól. A tiszteletes előlépett, és a gyülekezet felé fordított minket.
– Barátaim és családom, hadd mutassam be Mr. És Mrs. Hamilton – és mi boldogan izzottunk, ahogy barátaink, szomszédaink és rokonaink hangosan éljeneztek minket.

A nap további része az örömteli tevékenység szürreális elmosódásában telt el. Anya és én soha nem voltunk távolabb egymástól, mint néhány méter. Amikor elhagytuk a templomot a családunk és barátaink rizses zápora közepette, Emma férje Bill – aki hobbiból esküvői fotózást is vállalt – kimerítő mennyiségű fényképeket készített. Egy régimódi lovas hintó várt ránk, amelyet gyülekezetünk egy másik tagja hajtott. Ez egy különleges ajándék volt, amire nem is számítottunk.
Fogadást tartottunk a házunkban, és azt terveztük, hogy együtt megyünk vissza, de míg Molly, Deb, Melinda és a többiek visszaszáguldottak, hogy befejezzék az étel elkészítését, anyuval elvittek egy kényelmes útra a pompás vidéken, Kentucky őszi színű dombjai között. A kocsisunk magunkra hagyott anyát és engem, miközben a kanyargós utakon és dombokon kanyargott. Az ősz narancs-színben, pirosan és sárgán ragyogott a dombokon, miközben anyával összebújtunk és csókolóztunk.
– Hogy van a férjem? – suttogta anya, nyelvével a fülcimpám körül cikázva, miközben keze a belső combomat simogatta.
– A világ tetején vagyok a feleségemmel – válaszoltam, és kezem lassan ide-oda mozgott anya hasított ruhája alatt, simogattam a puha, meleg combját, ellenállva a kísértésnek, hogy továbbmenjek. A nadrágom alatt fájdalmasan lüktetett az önmegtartóztatáshoz nem szokott farkam.
– Most vettem feleségül a világ legcsodálatosabb nőjét.
Anya megcsókolt, a nyelvével olyan dolgokat művelt, amitől a farkam még jobban lüktetett, és látta a helyzetem kétségbeejtőségét.
– A fiamnak enyhülés kell, nem? – ugratott engem. – A férjem farka fel fog robbanni, ha nem kap megkönnyebbülést.
– Fogalmad sincs, anya – morogtam ingerülten.
– Még néhány óra, John – suttogta anya, keze felfelé mozdult, és finoman megsimogatta a nadrágom nagy dudorát.
– Először, mint férj és feleség. – Megint megcsókolt:
– Ma reggel arra gondoltam, amikor kisfiú voltál, és elmentünk egy esküvőre, az elsőre. Öt éves lehettél. A konyhában voltunk, miután... Azt hiszem, megcsináltam neked az uzsonnát, és kérdéseket tettél fel az esküvővel kapcsolatban. Mondtam neked, hogy egy férfi és egy nő, akik mindennél jobban szeretik egymást, összeházasodnak. Gondolkodtál egy ideig, és azt mondtad:
– Amikor megöregedtél, hozzám fogsz feleségül jönni. Nevettem ezen, és azt mondtam neked, hogy nem az anyádat veszed feleségül, hanem hogy felnősz és találsz egy gyönyörű lányt, beleszeretsz és feleségül veszed. Azt mondtad nekem:
– Nem, szeretlek, anya, és ha nagy leszek, feleségül foglak venni.
Erre egyáltalán nem emlékeztem, de anyára vigyorogtam, és azt mondtam:
– És igazad volt, és én is betartottam a szavamat. Felnőttem, és találtam egy gyönyörű lányt, akibe beleszerettem... Majd férjül mentem hozzá.
Anya szemében örömkönnyek szöktek:
– Igen, fiam. Hála Istennek, sikerült.
Megint csókolóztunk, egy hosszú, szerelmes csók, amely úgy tűnt, hogy örökké tart, és nem ér véget, amíg el nem értünk az otthonunkhoz vezető út végéhez. Amint a ház előtt megálltunk, barátaink és családjaink tapsoltak a verandán.

A fogadás szórakoztató volt, sok jó, déli stílusú étellel (a Molly's sült csirke volt a legjobb, Melinda pedig egy remek csokis pitét készített), tánccal és általában jó szórakozással. Nekem úgy tűnt, hogy minden lassú tánc az ott lévő kedves hölgyek valamelyikével, legyen az Molly, Deb néni, Melinda vagy Emma tinédzser lánya, egy összeesküvés részese volt, hogy még jobban kanossá tegyenek, és az volt minden, amit meg tudtam tenni, hogy ne csüggedjek a nadrágomban. Simmons tiszteletes az egyik sarokban udvarolt, és hallótávolságon belül minden megduplázódott a nevetéstől a történetein. Az ünneplés egészen estig tartott, és kilenc óra után ért véget.
Az utolsó vendégek Molly és Deb voltak az ajtóban, akik későn terveztek felszállni Lexingtonból, hogy visszamenjenek Floridába. Anya és én minden nőtől térdremegtető puszit kaptunk, és még egy utolsó izgalmat éltem át Molly kis bébi pocakján, mielőtt elmentek.
– Szilveszterkor lent leszünk – mondtam Mollynak, és még utoljára megcsókoltam. Odahajoltam és felhúztam az ingét és megcsókoltam lágyan domborodó hasát. – És azt várom, hogy sokkal nagyobb leszel, amikor odaérünk – mondtam a születendő .
Deb néni a karjaiba söpört, és újra megcsókolt, szégyentelenül hozzám dörzsölve szexi testét.
– Kicsit helytelennek tűnik, hogy eljöttem idáig, és sem Molly, sem én nem kóstolhattuk meg ezt a finom faszt – mondta, miközben megmarkolt az ágyékomnál fogva. Aztán a nagynéném rávillantott egy vigyort anyára, és rákacsintott, miközben azt mondta nekem:
– Bár, azt hiszem, jóllaktunk a feleséged szaftos puncijával!
Anya odalépett hozzánk, és megcsókolta Deb-et:
– Nos, nem volt értelme, hogy mindketten szenvedjünk!
Mindenki jót nevetett a rovásomra, én is, és anyuval a verandán álltunk, és integettünk Debnek és Mollynak, amíg el nem tűntek a szemük elől.

Végül... Végre kettesben voltunk anyával.
Olyan gyönyörűen nézett ki a hold fényében, amely átsütött az erdőn az otthonunk körül, még mindig az esküvői ruhájában. Anya felnézett rám, és azt mondta:
– Majdnem tíz órája vagyunk házasok, fiam. Nem gondolod, hogy itt az ideje, hogy megpecsételjük a nászunkat?
Rávigyorogtam:
– Elkísérlek a hálószobába.
Dorombolt és megcsókolt, majd azt mondta:
– Nem, nem kell rohanni. Adj pár percet, mielőtt feljössz. Zárd be a házat, kapcsold le a villanyt, majd kérlek, gyere fel és szeretkezz a feleségeddel.
– Tetszik annak a... Feleségnek a hangja – válaszoltam. Újra megcsókolt, majd bementünk, és néztem, ahogy kecsesen felmegy a lépcsőn és eltűnik a hálószobánkban. Gyorsan körbe-körbe rohantam, bezártam mindent és lekapcsoltam a lámpákat, és csak pillanatra álltam meg, hogy bekapcsoljak valami lassú, szexi jazzt.
Felmásztam a lépcsőn és bementem a hálószobánkba. Anyu több gyertyát állított és gyújtott a szobában.
– Anya? – mondtam, és körülnéztem. A sárgaréz ágyunkról a takarót ledobták, de maga az ágy üres volt.
– Vetkőzz le, fiam – kiáltott ki anya a fürdőszobából. – Helyezd magad kényelembe. Már majdnem készen vagyok.
Gyorsan levetkőztem, azon tanakodva, hogy maradjak-e a boxeremben, de végül úgy döntöttem, hogy a sajgó farkam eleget szenvedett már. Meztelenül bemásztam az ágyba, kinyújtóztam. A farkam keményen felállt, magasan és büszkén.
– Helló, férjem... Fiam – kiáltotta anya halkan a fürdőszoba ajtajából. Felültem, és talpon voltam, mielőtt még gondolkodhattam volna. A gyertyák mennyei fényben világították meg. Levette a ruháját, de még mindig viselte a fehér melltartót, és ennyi! Anya mellbimbói most kikandikáltak a kosarak fölött, vastagok és felállók, a mellkas alatt pedig teljesen meztelen volt, vastag, fekete szőrzete kiemelkedett sápadt bőréből. Éreztem, ahogy a farkam keményen a gyomromhoz csap, és a számból kicsordul a nyál, remélve, hogy hamarosan a combjai közé temethetem.
– Anya... Asszonykám..., te vagy... Istenem, anya, gyönyörű vagy!
Lihegtem, és kinyújtottam felé a karjaimat. Ismét úgy tűnt, hogy ő maga a megtestesült erotika. Lehet, hogy ez az összes érzéki meztelensége egymás mellé helyezése volt – annak ellenére, hogy a törzse nagy részét a buja melle borította-, a teljesen lelepleződött szexualitása, vagy lehet, hogy anya ösztönösen ilyen erotikus erőt generált – nem tudom. Csak annyit tudtam biztosan, hogy ő az enyém, és most a feleségemmel mi vagyunk a legszerencsésebb ember ezen a kibaszott bolygón.
Lassan és kihívóan sétálni kezdett felém. Ajkai kéjes mosolyra húzódtak, teli csípőjét ringatta mozgás közben, és hatalmas, többnyire fedetlen kebleit minden lépésnél táncra késztette. Sűrű szőre megcsillant a gyertyafénytől felszikrázó nedvesség cseppektől, felfedve izgalmát, jóval azelőtt, hogy édes, pézsmás aromája elért volna hozzám.
Aztán anya a karomba omlott, és azt mormolta:
– Szeretlek, férjem – miközben testét az enyémhez szorította, bőre lázas volt a vágytól.
– Én is szeretlek, kis feleségem – válaszoltam halkan,
Nyelvünk összefonódott, ahogy ajkaink összeértek, és vidáman táncoltak, miközben szorosan öleltük egymást anya mellbimbói simogatóan a csupasz mellkasomra lapultak, felálló farkam pedig a puha bársony hasához nyomódott.
Amikor a csók véget ért, a szemébe néztem, és azt suttogtam:
– Akarlak, anya!
Lehajtottam a fejem, és megcsókoltam puha, húsos melle tetejét, nyelvem lefelé csúszott a mellbimbói felé. Felsóhajtott válaszul:
– Akarlak, fiam!
Mindkét mellbimbót a számba vettem, fogaimmal gyengéden megharaptam a vastag, rugalmas kis peckeket, mielőtt szoptam volna a mellét, ahogy csecsemőkoromban tettem, anya kezei simogatták a vállaimat és a hátam. A kezeim lejjebb vándoroltak, átcsúsztatva a tenyeremet a szeméremszőrzet sűrű dzsungelén, majd az ujjak átsuhantak sima ajkain, és megtalálták forró, szirupos belsőjét, boldog nyögést csalva elő frissen házasodó asszonyomból.
– John... Szükségem van rád! Szükségem van rád most itt bennem. Szerelmeskedj velem, fiam. Baszd meg a feleséged, baszd meg, kérlek, Istenem, John, bassz meg most azonnal!
Felkaptam a karomba, a szám elhagyta kemény, vastag mellbimbóit, hogy még egyszer megcsókoljam. Elvittem a nőmet a mindkettőnk számára legfontosabb helyre: az ágyunkba. Lefektettem az ágyra, fejét a párnákra támasztva. Sötét haja a párnákra terült, fekete glóriát teremtve szívem angyala körül.
– Olyan szép, anya – suttogtam, miközben bemásztam az ágyba, és a lábai közé térdeltem. A térde fel volt húzva, és lassan széttárta a combjait, hagyva, hogy lássam őt teljes felizgatott dicsőségében.
Szeme tele volt szeretettel és vággyal, és megborzongott a várakozástól, amikor föléje térdeltem, a farkam még mindig keményen a hasamhoz támasztva. A szemembe nézett:
– John, megesküdsz, hogy szeretni, tisztelni és ápolni fogod édesanyádat, mint szeretett feleségedet, most és mindörökké?
Úgy tűnt, a fejem az kéj dalától zúgott, a szívem olyan hevesen kalapált, hogy még a farkamban is éreztem a pulzusomat, miközben válaszoltam, érzelmekkel teli hangon:
– Igen.
Ismét kinyújtottam a kezemet, és végigsimítottam a tenyeremmel anya punciján, ízlelve a meleget és a nedvességet, majd a sötét, telt muffja teljes vastagságát.
– Anya, megesküdsz, hogy szeretni, tisztelni és ápolni fogod a fiadat, mint a szeretett férjedet, most és mindörökké?
Anya behajlította a csípőjét, a medencéjét a kezemhez nyomta és felsóhajtott:
– Igen.

Felém nyújtotta a karjait, én pedig megérkeztem hozzá, mint fia, férje és szeretője. Testem végigsiklott az övén, éreztem forró és már síkos bőrét az enyém alatt, a mozdulatomtól felfelé lendülő melleit majd a farkamat a nedves szeméremajkak között. Ahogy csókolóztunk, az ajkak az ajkakhoz és a farok a puncihoz, a nyelvem és a péniszem egyszerre nyomult az asszonyomba. Otthon voltam, otthon a combjai között!
A teste remegni kezdett, a pináját felém mozdította, és többet akart. Hüvelye falának nedvei megolvadtak, egy folyamatos mozdulattal mélyebbre sürgetett, és nyöszörgött, ahogy puncija izomzata elkezdett rám szorulni, hogy bekalauzoljon a méhe kapujáig, és ott is tartson. A testébe temetkeztem, és miközben a nyelvünk táncolt és kavargott, a lábai felemelkedtek és körülölelték a fenekemet, a sarka belém mélyedt azzal a szándékkal, hogy soha el ne engedjen.
Nem tudom, meddig voltunk így, élvezve a pillanatot. Talán egy másodpercre, talán egy percre, talán egy évre... Nem számított, az idő megállt számunkra, legintimebb pillanataiba zárva minket. Anya és fia, férj és feleség egyesült!
Szorosan magához szorított, puncijának nedvessége és melege áztatta és kimasszírozta a fájdalmakat az embere hosszú, kemény péniszéből. Ez volt a szerelem és a vágy tökéletes pillanata, és úgy tűnt, hogy örökké tart. Aztán elkezdtünk mozogni, és csak jobb lett!
Valahányszor benyomultam a nedves puncijába, úgy tűnt, egyre forróbb, síkosabb és édesebb lett, mint az előző pillanatban. Hátrahúzta a combjait a teste felé, lábai még mindig körülöttem voltak, de felfelé csúszva, hogy a derekam köré szorítsa, igyekezett még jobban kinyílni, hogy a farkam minden lehetséges centimétere beleférjen.
Elvesztettem magam abban a testi entitásban, amely a feleségem volt. Bőrének érintése, szemei csillogása, nyelvének ecsetelése az enyémhez, bársonyosan puha puncijának melege mind eggyé vált, ahogy a testének minden rostja összeolvad az enyémmel,
A pinája megszorult a faszom körül, forró puncilé özönében fürdette, orgazmusa végigsöpört rajta, a nyelve megvadult a számban, karjai és lábai erősen szorítottak, és még erősebben húztak magukhoz, be az izzó hüvelyébe.
Küzdöttem az irányításért, nem akartam, hogy ilyen hamar vége legyen. Az agyam a réz fejtámla falnak csapódó fémes ütődésén ragadt meg. Az ágy zajára és anyám elfojtott örömének nyüszítésére koncentráltam, ami ellenpontként szolgált tombolásunk zajában, és valahogy sikerült visszavetnem a vágyat, és folytattam az édes örömöt, hogy keményen baszhatom.
A teste vonaglott körülöttem az orgazmus hosszú perceiben, mielőtt valamelyest ellazult. Csókunk röviden és nedvesen ért véget, nyálcsík lógott a szánk között. Felnyögött:
– John! Ne hagyd abba! Istenem, kérlek, ne hagyd abba!

Válaszoltam a nyelvemmel, és egy újabb szenvedélyes csókkal jeleztem, hogy folytatjuk, miközben döngöltem az átázott punciját, és minden egyes lefelé irányuló lökést felgyorsítottam. Anya boldogan és szelíden fogadta kemény lökéseimet, majd visszanyerte az erejét, és találkozni kezdett velem, csípőjét felfelé lendítette, hogy hozzám feszüljön. Mélyen beleszántottam a puncijába. Nyelve őrületes mozdulatokkal söpört végig az enyémen. A szemünk kinyílt, amikor csókolóztunk. Elveszítettük a lelkünket egymás tekintetében, amint a pina és a fasz újra és újra összecsapott.
Alig néhány perc múlva, vagy talán egy örökkévalóság után, anya orgazmusa ismét feltámadt, ezúttal intenzívebben, mint korábban. A puncija bársony satu lett a farkam körül, és mélyen a vaginájába vitt bezárva a helyemre, és éhesen fejte a hímtagomat.
Túl sok volt.
Éreztem, hogy egy pillanat alatt ismét megnő a nyomás, könyörtelenül és makacsul, a magom kilőtt a telt és sajgó golyóimból, és az öröm elöntött, ahogy elkezdtem pumpálni a forró spermámat a puncijába. Hatalmas, szinte fájdalmas kitörésekkel. Anyám orgazmusa új szintre emelkedett, amikor érezte, hogy megtöltöm a spermával, és olyan volt, mint egy vergődő állat, aki a szorításomban küszködik, és nem menekülni akart, hanem engem akart magával ragadni, hogy teljesen felfaljon. Csókolóztunk, haraptunk, karmoltunk és egymásba kapaszkodtunk, miközben úgy tűnt, hogy a kölcsönös orgazmusunk az örökkévalóságig tart.
Olyan érzésem volt, mintha egy éve megtartóztattam volna magam, és véget nem érő mennyiségű spermiumot raktároztam a golyóimban, és csak lőttem és lőttem. Anya vergődött, a csókunk véget ért, amikor visszahajtotta a fejét a párnákba, és szeretetből, fájdalomból, szenvedélyből és élvezetből sikított, ami úgy tűnt, hogy visszhangzik otthonunk minden szobájában, miközben az orgazmusa gátlások nélkül tombolt a testében. Aztán visszazuhant a matracba, továbbra is szorosan szorítva, míg végül a gyönyörünk csillapodni kezdett.
Levegő után kapkodtunk, mély, fuldokló lélegzeteket vettünk a gyors, szenvedélyes csókok között. A nyakamhoz temette az arcát:
– Szeretlek, szeretlek, szeretlek, John, szeretlek férjem, SZERETLEK FIAM!
Én csodálkoztam. Hogyan lehetséges az, hogy majdnem két évnyi szerelmeskedés után még jobb lehet?

Simmons tiszteletes, sok héttel ezelőtti szavai ismét eszembe jutottak, ahogy ott feküdtem a testén, elveszve a pillanat édes örömének csodájában.
– Bármilyen csodálatosak is a dolgok most, amikor valóban egyesültök házasokként, százszorosan jobbak lesznek.
Akkor azt hittem, hogy megértem őt, de csak most tudtam felfogni szavai valódi jelentését. A szívem már közel volt ahhoz, hogy több szeretettől repesett, mint amennyit lehetségesnek hittem. Letöröltem könnyeit az arcáról, megcsókoltam és odasúgtam a feleségemnek:
– Szeretlek, anya. – Mosolyogtam rá: – És innen csak jobb lesz... A szerelmünk, az örömünk, az életünk... Még csak most kezdődik!
Késő éjszakáig öleltük egymást, alig beszéltünk. Felesleges volt a beszéd. Most már olyan kötelékek fűztek össze bennünket, amelyek minden mást felülmúltak. Amit a szívünkben éreztünk, azt a másik egyszerűen tudta. A szerelemben egyesült a szellemünk is, most és mindörökké.

(A fordító megjegyzése:
Ennyit volt a „Szerelmem anyával” történet. Ez volt az a pontja a sorozatnak ahol meg lehetett szakítani a befejezetlenség érzése nélkül. A szerző még folytatta pár fejezettel. Többé-kevésbé lefordítottam azt is, de közben nem éreztem, hogy hozzátenne az eddigiekhez. Az olvasó számára már unalmassá és vontatottá válhat.
Okosabbnak láttam itt elbúcsúzni ettől a történettől. Nagyon élveztem a fordításával járó molyolást, és remélem a terjedelme ellenére nektek is tetszett. )

Vége