A háború 1. rész

Az utolsó együttlétünk volt az utolsó csepp a pohárban, hogy örökre elhagyjam a feleségemet. Mint mindig, a feleségem úgy feküdt alattam, mint a tűzifa. Még a hálóingét sem vette le, csak felhúzta a mellkasához. Már nem érdekel semmi, ami ezzel kapcsolatos, jóformán csak segédeszköz volt a kiürüléséhez a pöpösömnek. Úgy fogtam fel, hogy végre a vécé helyett a punciba élvezhetek. Még néhány lökés, de megszólalt a légvédelmi sziréna. Eddig is minden csak félelem volt, Zelenszkij terrorja az emberek ellen, a félelem feletti uralom. Feleségem kiugrott alólam, vett pár göncöt, és az Istenített Vezér utasításait követve az óvóhelyre szaladt. Még a légelhárító ütegek sem szólaltak meg. Újra lehúztam a vécén férfiasságom végtermékét. Előző napon kaptam egy előzetes tervezetet a bevonulásomról, bár önkéntes vöröskeresztes voltam, bár egészségileg alkalmatlan, de jó lettem volna kárpátaljai magyarként golyófogónak. Feleségem, aki mindig is megvetett az itteni, modern kori magyarellenesség miatt, ragaszkodott hozzá: "Első a haza, ha az elnökünk hív, akkor mennie kell. " Tudtam, hogy ez lenne jó neki, hogy az árja ukránok, tiszta vérű férfiak prostituáltja legyen. Amíg visszaérkezett volna, összeszedtem az összes pénzt és értéket, reggel pedig kivettem a bankból az összes összegyűjtött pénzünket és menekülök az itt élő távoli magyar rokonaimhoz. Kijevben ugyan csak Szilvi él, de majd közösen megyünk tova. Szilvi a második unokatestvérem az anyai ágról. Gyerekként, kamaszként a nyarat együtt töltöttük Berekszászon. Már akkor is inkább baráti kapcsolat volt köztünk. Mindent megbeszéltünk egymás között és segítettük egymást. Férje, buzgó, hazafias ukrán, az elsők között vonult be a hadseregbe szolgálatot vállalni, és az elsők között halt is meg. Egy alagsori lakásba költözött volt férje szüleitől. Most itt kell megszerveznünk a szökést. Sajnos szökést, mert jött a füles a rendőrségi ismerőstől, a feleségem bejelentette már aznap délelőtt, hogy dezertáltam, megszökök, cserben hagyom a hazát. Tudtuk, hogy a katonai milícia keresni fog, de szerencsére a feleségem nem tudta, hol van most Szilvi, de még a volt anyósék sem voltak ezzel tisztában. Úgy gondoltuk, hogy egy ágy és a lavórban való mosakodás nem lesz probléma, mert gyerekként, kamaszként meztelenül rohangáltunk a réten, fürödtünk a patakban és Tibóval mindhárman sokat aludtunk egy ágyban.