Kung-fu tábor

– Mindent becsomagoltál fiam?
– Azt hiszem... Alsók, zoknik... Őőő igen anyu köszi. – Anyám oda jött és megpuszilt.
– Annyira büszke vagyok rád fiam! – 16 évesen már nem szívesen közeledtem ennyire a szüleimhez, de egye fene most az egyszer.
– Apu mehetünk?!
– Őőőő persze. Mehetünk. Pécsvárad, ügye?
– Jah. Jó messze van.
– Ne is mond, de sebaj. – Nevetett. Felkerekedtünk hát és egy kis bőrönddel elindultunk az edzőtáborba. Minden évben van edzőtábor. Nekem ez lesz a 3. Nagyon szeretem. Fiúk, lányok együtt vagyunk és mind azért küzdünk, hogy megszerezzük a következő övet. Jó pár órája úton voltunk, mire hozzám szólt apám. Nem vagyunk valami beszédesek.
– Milyen öved is lesz?
– Zöld. Most narancs van... Már ha sikerül megszerezni.
– Sikerülni fog, tudom!

Meg is érkeztünk a tábor helyszínére. Minden évben itt van, szóval ismerős volt már. Én már az idősebb fiú korosztályba tartozom, szóval külön szobánk van. Pontosabban nem az számít hány éves vagy, hanem az övek. De ebben a korban a narancs öv már egész magas szint. Két másik fiúval kerültem egy szobába. Egy másik naranc övessel és barátommal Ricsivel, aki bár sárga öves, de nagyon ügyes. Ez mindig is egy nagyon kemény tábor volt. Nem is szarozott a mester, egyből kihajtott minket edzeni. Alap mozdulatokat gyakoroltunk. Rengeteget edzettünk. Majd irány enni. Jó két kilométert kellett futnunk. Nagyon szerettem futni, nagyon jól bírtam. Mindig az első sorban a mesterrel tartottam.
– Na Alex. Látom megint jó formában vagy! – Szólalt meg kedves hangján. Egy idősebb, 50 es fickó volt, kackiás bajusszal, erős felsőtesttel. El nem tudom mondani, mennyire tisztelemtem őt.
– Remekül mester. Tele vagyok energiával!
– 16 évesen legyél is! 50 fekvő! – Néztem rá, hogy most miért. – Futás közben nincs beszéd barna öv alatt!!
A faszom!!! Mindig beugrat! Tudjátok, hányszor nyomtam igy felesleges 50-et? Nem volt kérdés azonnal neki kezdtem. Mire végeztem a mezőny vége érkezett el hozzám. Visszaálltam és megpróbáltam visszajutni a legelejére. Ez mindig jól ment.
– Alex! – Egy női hang ütötte meg a fülem. Nem mertem visszaszólni, de oda néztem. Majdnem megállt a szívem.