Feszültség és feloldódás

Szinte megvadultam, amikor először néztem rá. Ragyogó kékeszöld szemei, zuhogó, sötét göndör haja, azok a tökéletesen zamatos és telt vörös ajkai, mind olyan lenyűgözővé tették. Apró termetű, bájos lány volt, tökéletes ívekkel. Amikor megszólalt, elolvadtam. Nem tudtam, mit tegyek. Szabadott így éreznem egy diák iránt, akivel most találkoztam? Az élettel teli szépségről alkotott látomás, aki akkor még csak tizenöt éves volt, az Annamária nevet kapta. Nem tehettem róla, de minden alkalommal rápillantottam, amikor csak adódott az órán. Tudom, hogy észrevette, mert bármikor megfordultam, hogy ránézzek, észrevettem, hogy azokkal a csillogó szemekkel néz vissza rám. Gyakran depressziósnak tűnt, és csodáltam, hogy miért lehet egy ilyen intelligens, gyönyörű lány ennyire levert. Érzelmi problémái voltak. De szerettem, ahogy az órán beszélt idegességgel vagy aggodalommal a hangjában... Olyan imádnivaló volt.
Mindig ugrattam a kis furcsaságai miatt, és időnként próbáltam felvidítani. Mindig attól féltem, hogy túl nyilvánvaló leszek, és észrevesz valamit. Egy idő után lassan kezdett közelebb kerülni hozzám. Gyakrabban kezdett tőlem segítséget kérni, és végül még tanácsot is kért. Miután gyanítani kezdtem, hogy az iránta érzett érzéseim visszatértek, szinte lehetetlenné vált, hogy ne nézzek állandóan rá.
Tizennyolc évesen, az érettségi előtt érzelmileg megroppantotta a feszültség. Sírt, én pedig hosszan fogtam és öleltem, ami egy pillanatra inkább meghittnek, mint barátságosnak tűnt. Megpróbáltam meggyőzni magam arról, hogy neki csak a továbblépés nyomása miatt van szüksége vigasztalásra, és a kapcsolatunknak semmi köze ehhez. De nem hagyhattam csak úgy elmenni. Átadtam neki a telefonszámomat és a címemet egy cédulán, és mondtam neki, hogy keressen meg, amikor szüksége van rám, mert tudtam, hogy bajban van.
Közeledett a nyár, és Annamari egyszer felhívott. Teljesen felvidultam. Segítségre volt szüksége a felvételi jelentkezés intézésében, és megkérdezte, nem találkoznék-e vele, hogy segítsek, és esetleg vacsorázhatnánk is. Természetesen izgatott voltam, hogy egy hónap után újra láthatom a gyönyörű hercegnőmet, de soha nem számítottam arra, hogy a kapcsolat túlmutat azon, ahol volt. Gyanítottam, hogy érezhetett érzéseket irántam, de sosem tudtam, hogy tényleg így volt-e, vagy csak a saját reményeim táplálták ezt.