Mostohák

Huszonhárom évesen a Vízműveknél dolgoztam lakatos, nehézgépkezelő és teherautó sofőrként. Munka előtt egy órával jött apukámtól a telefon.

– Anyukád bevittem a kórházba vakbélgyulladással. Most tolják be a műtőbe.

Több se kellett nekem, szóltam a főnöknek lelépek. Igazándiból jó munkaerőnek számítottam, még a vasútra is kivitetett. A kórházban jó hírrel fogadtak. A műtét sikerült anya kába volt, megviselt, de már ébren. Két nap gyors gyógyulás, majd a semmiből a negyvenegy fokos láz. Minden hirtelen történt. Két nap múlva már a halotti zárójelentést vártuk. Vérmérgezés volt feltüntetve a halál okaként. Sajnos a valós igazság örök homályba szenderedet anyukámmal.

Temetés után apu magába zuhant, sírt, ivott, sírt. Tudtam ennek nem lesz jó vége. Órákon keresztüli beszélgetések után ígéret nem iszik, de másnap ismét a detox közeli állapot. Az ivás okát anya hiányával, búfelejtőnek és a magány elviselésének a kiiktatására fogta. Macska, vagy más kisállat szóba se jöhetett. Végső elkeseredésemben, mondtam keressen egy nőt magának anya hiánypótlására. 45 éves volt csak, de én nem hittem neki, hogy a kapuzárási pánikjába van. Kellet neki egy nő akivel fekszik, aki mellett ébred.

– Apa! Ha neked ez kell akkor keresgélj, találd meg anya méltó utódját.

Nem kellett három hónap sem, hogy kiviruljon, tudjon mosolyogni, kezdjen hajnalonként futni járni, szó szerint kimaradozni. Egy péntek kora este felpakolt táskákkal jött haza.

– Fiam! Holnap szeretném egy ebéd keretén belül bemutatni nekem azt a nőt aki részben kitölthetné az anyukád után maradt űrt és helyeseld választásom, vagy... Vagy mondjál bármilyen véleményt.

– Apaaaa! Nekem nem kell bemutatni. Ha te úgy érzed, legyen úgy. Közöm nincs beleszólni az életedben. Egy kis taknyos vagyok hozzád képest.

– Nem így van az, igen is ki szeretném kérni a véleményed.

– Ok! – hagytam rá.

Már hajnalban a konyhában volt az aki eddig a konyha szót rühellte a szagok, mosatlan, és fölösleges időtöltés miatt. Húslevest, pörköltet csinált makarónival.

Délre segítettem neki a terítésbe, tálalásba, mivel tudtam neki ez fontos. Leves sótlan, pörkölt veszettül erős, a tészta kicsit roppanós.