Távol mindentől

Az ingatlanos azt mondta, hogy a régi parasztház a pár hektáros telken pontosan az, amit keresek. A nagy, elhanyagolt kertje tökéletesen nyugalmas hely, hogy az írásomra összpontosíthassak. A legközelebbi tanya jó fél kilométerre volt tőle. Nem volt más szomszéd további két kilométeren belül. Az elszámolás gyorsan ment.
Egy héttel a beköltözésem után, kint irtottam a gazt a kertben, amikor láttam, hogy egy autó elhajt a szomszédom háza felé. Egy idősebb nőt és egy fiatal lányt láttam futtában a kocsiban. Másnap reggel almás rétes volt a verandámon a következő felirattal: "Üdvözöljük, szomszéd! Reméljük, hogy ízlik a rétes! Ha kedve van, bármikor átjöhet kávézni és beszélgetni! Márta és Katalin.
Másnap vacsora után átsétáltam hozzájuk. Bekopogtam az ajtón, és egy fiatal lány hangját hallottam, aki azt kiabálta:
– Majd én nyitom nagyi!
Lábak dobogása hallatszott át a házban, majd nyílt az ajtó.
– Helló! – mondta.
Egy fiatal lány állt előttem, aki kék farmert és egy olyan pántos topot viselt, ami felfedte csupasz vállát és lapos hasát. A tekintetem végigsiklott hosszú lábain és megállt egy pillanatra a top alatti halmokon, mielőtt felnéztem volna az arcára.
Mindenki ismeri azt a régi közhelyet, hogy "szerelem első látásra". Nos, ez nem közhely, ha igaz. Mézszőke haja a válláig ért. Hátrasöpörte az arcáról, felfedve búzavirágkék szemeit és a legédesebb, legteltebb vörös ajkakat, amiket valaha láttam. Sok nő százezreket fizet egy plasztikai sebésznél azért, hogy ilyen ajkakat szerezzen! Engem azonban a szeme vonzott. Ahogy rám nézett, úgy éreztem, mintha minden gondolatomat hallaná, és érezné minden érzelmemet, ami átfut rajtam. A térdem majdnem engedett.
– Katihoz vagy Mártához van szerencsém? – kérdeztem.
– Katihoz. – válaszolta.
– Én vagyok az új szomszédotok, István. A te, hm, nagymamád? Hagyott egy cetlit, hogy jöjjek át, ha kedvem van.
– Ó, igen! NAGYI! Itt van az új szomszédunk! Gyere be!
Ahogy beléptem a rendezett kis házba, egy hatvanas éveiben járó nő jelent meg az előszobában. Miután bemutatkoztunk, leültünk kávézni és vagy egy órát beszélgettünk. Márta beszédesnek bizonyult, de nem bántam, mert így bőven volt időm ránézni Katira. Kiderült, hogy a lány szülei meghaltak egy balesetben, amikor még nagyon fiatal volt, így a nagymamája gondoskodott róla.