A megszállottság vége

– Tegnap istenit szexeltünk! – mondta Zsuzsa.

Zsuzsa a kolléganőm volt. Egy szupermarket pékáru részlegében dolgoztunk. Mindig én voltam az első. Körülbelül fél órával előtte érkeztem, mivel az én feladatom volt a sütők és egyéb berendezések beindítása.

Ő volt az ideális nőm. Valamivel alacsonyabb nálam, hosszú (festett) szőke haja, zöld szeme, nagyon szép arca és lenyűgöző teste volt. Még a kötelező munkaruhában is sikerült jól kinéznie. Csak egy probléma volt: férjhez ment egy Márk nevű fickóhoz, akivel – a beszámolói szerint – remekül szexelt.

Persze tudta, hogy rajongok érte, és gátlástalanul flörtölt velem a munkahelyen. A magam részéről pedig folyton azt mondogattam, hogy elég régóta házas ahhoz, hogy unatkozzon, és ideje, hogy viszonyt kezdjen velem. Egyik kedvenc mondása az volt, hogy "egy gyors kiverés? " valahányszor WC-re kellett mennem.

Az igazság az volt, hogy nem a munkahelyemen vertem ki, hanem otthon. Egyedül az ágyban mindig Zsuzsáról fantáziáltam, és arról, hogy mihez kezdünk együtt. A férje reggel elhozta a munkahelyére, és általában délután érte is jött. Néha azonban későig kellett dolgoznia, és ilyenkor Zsuzsa megkért, hogy tegyek egy kitérőt és vigyem haza. Gyakran elképzelem, hogy mi történne, ha egy nap követném őt a lakásába, vagy ha bezárnám a kocsi ajtaját, és addig nyomnám a gázpedált, amíg el nem fogy a benzin egy félreeső helyen.

Nem tudom mikor kezdett a fantázia megszállottsággá változni. Zsuzsi olyan mértékben kezdte uralni a gondolataimat, hogy az összes többi nő hozzá sem volt hasonlítható. Amikor elmentem szórakozni a haverjaimmal, és egy csomó lánnyal összejöttünk, gyakran elhátráltam mindenki elől, aki érdeklődött irántam, mivel nem akartam hűtlen lenni Zsuzsához. Nem akartam hűtlen lenni egy olyan nőhöz, aki nem volt velem – kész röhej!

Egy március eleji pénteken nagyon izgatott volt a munkahelyen. Ez volt a házassági évfordulója, és Márk nagy meglepetést tervezett neki.

– Négy év? Most kezdődik a rothadás. Szökjünk meg együtt, mielőtt minden elhalványulna! – javasoltam.

Zsuzsa felnevetett.

– Nem... A dolgok még mindig nagyszerűek közöttünk. De ha valami rosszul sül el, tudom, hol talállak!

Ez egy tipikus Zsuzsa megjegyzés volt: visszautasítás, rögtön utána egy kis megcsillantás.