Táncolj nekem!
Megjelenés: 2023. szeptember 8.
Hossz: 8 714 karakter
Elolvasva: 758 alkalommal
A szüleim elváltak, amikor még fiatal voltam, és ez szétszakította az egész családunkat. A bátyám és én apámmal mentünk, a húgunk pedig anyámmal. Azt mondta, hogy mi jobban képesek vagyunk vele maradni. Magyarra fordítva ez azt jelentette, hogy szerinte olyanok voltunk, mint apa, és hogy ő nagyon jól meg tud lenni nélkülünk.
Apa másként viszonyult a szemérmességhez, mint anya. Nyugodtan flangálhattunk alsóneműben, amíg ez másoknak nem okozott kényelmetlenséget. Tényleg nem gondolkodtam rajta sokat. Legalábbis addig nem, amíg mások jobban kezdték szemlélni a testemet, mint én.
Az egyik délután a bátyám áthívta hozzánk a barátját, Lacit. Csak ültek és idétlen videojátékokat játszottak (amiben semmi szokatlan nem volt). Eszembe sem jutott, hogy zavartatnom kellene magam, amikor alsóneműben átmentem a szobán a konyhába, hogy kivegyek valamit a hűtőből. Fiatalabb korunkban együtt fürödtünk, szóval ugyan mi újat lehet még látni rajtam?
Hallottam, ahogy a szomszéd szobában babrálnak és csitítják egymást. Már azóta rendszeresen ugrattak, mióta megtanultam járni. Felkészültem hát a legrosszabbra, és újra beléptem a szobába. Ekkor Laci megkérdezte, akarok-e csatlakozni hozzájuk. Ezt korábban még soha nem ajánlották fel, így csak nevettem.
– Talán később! – mondtam, és visszamentem a szobámba.
Egy órával később észrevétlenül elindultam a táncórámra. Ez hetente kétszeri elfoglaltságom volt. Alapvetően apám unszolásának eredménye volt, mert úgy érezte, hogy nekünk, gyerekeknek aktívabbnak kellene lennünk. Amikor hazaértem a foglalkozásról és becsuktam magam mögött az ajtót, láttam, hogy Laci elterül a kanapén.
– Te már itthon? – kérdezte.
– Az oktatómnak erre volt dolga és hazahozott. Hol van Andris?
– Elment érted. Szólhattál volna, hogy úton vagy!
– Hívtam, de folyton foglalt volt. Gondolom a barátnőjével társalgott.
– Tényleg sokat beszélt Edittel.
Csak álltam a szoba közepén, és figyeltem őt, mielőtt megfordultam volna.
– Várj! – mondta.
Megálltam és visszafordultam felé. A sportmelltartómat viseltem, a derekamon egy kötött szoknyát és egy szürke harisnyanadrágot, de ahogy Laci tekintete rám szegeződött, tudatában lettem hogy női testem van. Egy kicsivel több ruhát szerettem volna magamon.
– Szerintem András beugrik Edithez, amikor rájön hogy már nem vagy ott.
Odalépett hozzám és átnyújtott egy pohár bort. Rendszeresen megdézsmálták apa üvegeit. Haboztam és megráztam a fejem.
Apa másként viszonyult a szemérmességhez, mint anya. Nyugodtan flangálhattunk alsóneműben, amíg ez másoknak nem okozott kényelmetlenséget. Tényleg nem gondolkodtam rajta sokat. Legalábbis addig nem, amíg mások jobban kezdték szemlélni a testemet, mint én.
Az egyik délután a bátyám áthívta hozzánk a barátját, Lacit. Csak ültek és idétlen videojátékokat játszottak (amiben semmi szokatlan nem volt). Eszembe sem jutott, hogy zavartatnom kellene magam, amikor alsóneműben átmentem a szobán a konyhába, hogy kivegyek valamit a hűtőből. Fiatalabb korunkban együtt fürödtünk, szóval ugyan mi újat lehet még látni rajtam?
Hallottam, ahogy a szomszéd szobában babrálnak és csitítják egymást. Már azóta rendszeresen ugrattak, mióta megtanultam járni. Felkészültem hát a legrosszabbra, és újra beléptem a szobába. Ekkor Laci megkérdezte, akarok-e csatlakozni hozzájuk. Ezt korábban még soha nem ajánlották fel, így csak nevettem.
– Talán később! – mondtam, és visszamentem a szobámba.
Egy órával később észrevétlenül elindultam a táncórámra. Ez hetente kétszeri elfoglaltságom volt. Alapvetően apám unszolásának eredménye volt, mert úgy érezte, hogy nekünk, gyerekeknek aktívabbnak kellene lennünk. Amikor hazaértem a foglalkozásról és becsuktam magam mögött az ajtót, láttam, hogy Laci elterül a kanapén.
– Te már itthon? – kérdezte.
– Az oktatómnak erre volt dolga és hazahozott. Hol van Andris?
– Elment érted. Szólhattál volna, hogy úton vagy!
– Hívtam, de folyton foglalt volt. Gondolom a barátnőjével társalgott.
– Tényleg sokat beszélt Edittel.
Csak álltam a szoba közepén, és figyeltem őt, mielőtt megfordultam volna.
– Várj! – mondta.
Megálltam és visszafordultam felé. A sportmelltartómat viseltem, a derekamon egy kötött szoknyát és egy szürke harisnyanadrágot, de ahogy Laci tekintete rám szegeződött, tudatában lettem hogy női testem van. Egy kicsivel több ruhát szerettem volna magamon.
– Szerintem András beugrik Edithez, amikor rájön hogy már nem vagy ott.
Odalépett hozzám és átnyújtott egy pohár bort. Rendszeresen megdézsmálták apa üvegeit. Haboztam és megráztam a fejem.
Ez csak a történet kezdete, még 4 oldal van hátra!
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Érdekel a teljes történet és a több, mint tízezer további?
Regisztrálj VIP-fiókot!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
(A 29. sorban derül csak ki, hogy a mesélő nőnemű, mivel sportmelltartót visel!)
De az akció képszerű mesélése magával ragadó.