Életutam

Hétköznap délután a rekkenő hőség elől egy pesti plázába menekülünk a 24 éves lányommal, Tündimmel. Én 41 éves múltam, de egy tízest letagadhatnék a koromból. Agyamat hirtelen elönti a szar. Vörös leszek, a szám habzani kezd. Ezt érzékeli lányom, és a nő is, aki engem megszült. Egy kiállhatatlan férfi és közém állnak, hogy ne üvöltsem le a fejét, ahogy fülig érő vigyorral, széttett karokkal jött felém. Az apámnak mondják, közben egy féreg. Lányom egyből elvezet, szinte csak az autóban, az anyós ülésen térek magamhoz. A matricát nézem a szélvédőn az agyam a múltba réved.

Négy évesen már – gyerek-divatbemutatókon – a kifutón lépkedtem, keresztbe tett lábakkal a lépések között. Apámat, akit Dagobertnek, vagy röviden csak Dag-nak hívtak a háta mögött – a kapzsi pénzéhsége miatt, – én is így hívtam. Nos, ez az ember egy divatcég kereskedelmi vezetője. Így alap volt számára a divatbemutatók világa. Az anyámnak is részt kellett vennie a showban, míg az italtól el nem deformálódott arca.

Később tudtam meg, miken ment át. Dag rendszeresen verte, anyám meg szerintem élvezte, más inger nem volt a detox világában. Hat évesen kaptam az első pofont Dagtól, mert megbotlottam. Magántanulóként egy vénasszony tanított, tuti voltak a májusi ötös vizsgák, hiszen a pénz beszél...

Akkor még nem tudatosult bennem, hogy tíz évesen bugyiban fényképeztek, majd tizenháromtól meztelenül, állítólag csak a divattervezőknek. Közben pedig áldozata voltam. Anyám szülei, – mamámék – ennek csak a töredékét tudták, de a nevemre nyitott számlára – amit mamám kezelt – havonta jelentős összegek csilingeltek a jövőm megalapozására. Tizennégy évesen a manökenek rajtsomába vettek. Dag lett a menedzserem. A világot jártam, közben utáltam az egészet. A koplalást, a vén kéjenceket, akik fogdosták minden testrészem. Nekem meg fülig érő szájjal, fehéren virító fogakkal kellett mosolyognom hozzá. Ha nem, és kifakadtam, Dag alaposan megvert, ügyelve arra, hogy nyoma ne maradjon.

Tizenhat sem voltam, mikor egy angol milliárdos szemet vetett rám. Mivel az egyik, – talán az első – világcég tulajdonosa volt, így nem volt kétség, hogy ha kiválasztottak a beválogatóra, akkor menni kell. Az ő köreiben friss húsnak számítottam. Dag közölte velem, nagylány vagyok – ez igaz is volt, mert százhetvennyolc centi voltam – ezért itt az ideje, hogy elveszítsem a szüzességem, mivel a mecénás kivetette rám a hálóját. Akkor én is nagyon örültem, hiszen azt hittem, ez egy elismerés. Egy néger fiú volt a szüzességem elvételének végrehajtója. Izgatottan vártam, de kettősséggel. A csajok mondták, hogy fájni fog, de ezek a fiúk vérprofik ebben, és ne izguljak, a hiedelmekkel ellentétben, nem lófasza van. Eljött az aktus – nekem a nagy napom – délutánja. Romantikus ebéd, márkás bor, utána az elnöki lakosztály. Minden teli rózsával. Halványan világító lámpák, nosztalgikus zene. Táncoltunk, majd csókolózva vetkőztetett. Vékony, igazi manöken alkatom volt, mindenhol szőrtelen volt a testem. A többiekénél kicsit nagyobb mellek, koromfekete, hátközépig érő haj, hosszúkás, vékony arc, kéz és ujjak. Darázsderék, combig szélesedő csípő. Azt mondták rám, igazi keleti szépség vagyok. A srácnak is tetszett. Lábujjamtól a fejem búbjáig puszilgatott, majd kedves, becéző simogatással kényeztette testem. Melleimet hol csak érintette, hol rámarkolt. Nunám előbb simogatta, majd puszilta, nyalta. Lassan takart be izmos testével, már a parfümje mellett is érezhető jellegzetes szagukkal kísérve. Tört angolsággal súgta a fülembe.
– Bocsánatod kérem, de ez egy pillanatra fájni fog. Kérlek, – ha nem akarod, hogy hazatoloncoljanak, – ne hisztériázz! Markold a lepedőt, és itt van egy ráharapó, vedd a fogaid közé, ne az ajkad harapjad, és ne is adj hangot.

Testméretéhez képest – becslésem szerinti tizenhárom centis – elég vékony, kicsi farkát a hüvelyemhez tette. Megszorította vállam, – amitől ráharaptam a hengeres gumira – és csak az éles fájdalmat éreztem az alhasamban. Egy erősebb menzesgörcs-szerű beleszúrásra emlékeztetett. Testünk a hasunknál összeért. Arcomról a kicsorduló könnyet simogatta.
– Köszönöm! – Suttogta, majd kivette a gumit a számból és odaadóan csókolózott velem.

Gyengéden kezdett mozogni, majd fordultunk, és emelgette derekam a farkán. Hasonló érzés kezdett testemen úrrá lenni, mint mikor magam kényeztettem. Mégis más volt. A testek érintkezése, a súrlódás, a melleimet kényeztető simogatása. Éreztem, testem elönti a meleghullám, sóhajtanom kellett, hogy bensőmből kiszabaduljanak a feltornyosuló energiák. Testem beleremegett a teljesen új érzésbe. Ráborulva élveztem. Mozdulni akartam, de derekára szorított, húzott magához.
– Várj egy kicsit! Ha leszállsz, ki kell menjek. Kb. Egy hónapig én leszek a szexuális trénered. Ez volt az első okításom. A fürdőben találsz egy fekete tégelyt. Különleges keverék. Síkosít, kicsit érzéstelenít, spermaölő és fertőtlenítő. Mielőtt bemész a főnökhöz, jócskán kenjél magadba, a hüvelyedbe. Először hideg lesz, kicsit csípni fog, de gyorsan elmúlik, és jó hasznát veszed. Joe-nak csak kézzel kell a farkát húzogatni, majd rád fekszik. Markold a lepedőt, és szinte az elejétől kéjesen sikongass. Előbb szabadulsz. Még egyszer köszönöm.

Később tudtam csak meg, hogy azt a jó pár alkalmat, amikor Azival voltam, Dag élőben nézte végig a vezető testőrömmel – aki a másik ajtóban volt – majd később a felvételekre kéjesen verte ki a faszát. Akkor értettem meg, hogy , verésem közben mért fogdossa mellem, nyúl be bugyimba, majd hüvelyembe.

Joe másnap este az ágyban félig feküdt, félig ült, szivarral a szájában, pohárral a kezében.
– Gyere Tün, huzigáld a farkam!

Én ugyan undorral, de tettem. Szőrős volt egész teste, némelyik majom vigyázzba állhatott volna előtte. Vén öreg volt, szinte csak bőr a farka, szerencsére gyorsan kijött a fogható rész is. Lerakta a poharat, szivart, és a hátamra fektetett. Durván fogdosta melleimet, nunámat. Büdös, dohányos, pofával falta a szám, csókolt, ömlött a nyála a számba. Undorító volt. Majd a maga száz kiló feletti súlyával rám feküdt. Farkát szinte belém vágta, durva, volt. Jó, hogy Azi felhívta a figyelmem a lepedő markolására és a sikolyokra, hogy kéjes legyen. Nem volt nehéz. Durva, nehéz és büdös volt. Jó, hogy öt percig se tartott. Csengetett. Egy néger lány és a testőre jött be. A barokk kétajtós szekrény a karomnál fogva vitt ki, a lány Joe farkát tisztogatta le.

Persze megfeleltem, dőlt a lé, a pompa, a ragyogás, a hírnév. Elhomályosítottak azokat a röpke időszakokat, mikor Joe ágyasának kellett lennem. Azi megtanított szopni, elmondta az anált, és tanácsokkal látott el, ha Joe rám un, és üzleti gesztusként a csicskáinak, divatguruknak fog kölcsön adni. Sajnos egyre nem készített fel, hogy a durvaság megy át. Biztos tudta, de nem akart elriasztani. Életemben Azi volt az egyetlen férfi, akivel élveztem a testiséget. A divatbemutatók közötti pompa három-négy naponta a felejtős szexé volt, különböző öreg emberekkel.

Szorosabban egy lassan kiöregedő román lánnyal jöttem össze. Ő átment mindezeken, de előre soha nem szólt. Lassan barátnők lettünk. Lelki szemetes ládám lett. Neki el mertem mondani mindent, Dagot is, hogy ver és fogdos.

Édes pici Tün! Ez a csillogás ára! A pénz, a hírnév, a jelen feketepontja, a jövőnk záloga. Csak a dollármilliókra gondolj közben. Annak meg örülj, hogy az apád a menedzsered, legalább nem féltékeny, mikor mással kell összefeküdnöd, és nem akarja, hogy még vele is basszál. Örülj, hogy csak fogdos! – Nem nyugtatott meg, de tenni sem tudtam ellene. Ha Dagnak jeleztem, hogy vége, verés lett a következménye. A fotókirály is szemet vetett rám. Ha jóban vagyok vele, akár címlapfotó is lehet. Akkor már minden-mindegy alapon nagyot nyeltem, és gyerünk. Egy hatvan pluszos, nagyon vékony, nagyon csontos, ízületes kezű férfi. Éreztük, amikor a bikininket igazgatta, hogy mennyire nyomja a mellünket.

Meglepett. Frakkban fogadott, és egy nőgyógyászati vizsgáló ágyhoz terelt. Bugyit le, majd felfekvés. Szíjakkal a kezemet, lábamat hozzá rögzítette. Lehúzta a cipzárját, és kivett a nadrágjából valami elkorcsosult húsdarabot. Piercingek voltak a farka bőrében és a zacskójában is. Elszörnyülködtem, rángattam a kezem, de a kötések miatt a menekülés ki volt zárva. Kajánul vigyorgott, én meg kétségbe esve könyörögtem, hogy ne. Azok a karikák szétcincálnak, ha belém dugja. A semmitől, – vagy a vergődésemtől, – a farka rohamtempóban kezdett felállni. Kinyílt a ruhás szekrény. Ostorok, lovagló pálcák voltak benne. Egy vékony pálcát vett elő, amire szinte görcsöt lehetett kötni, olyan hajlékony volt. Előbb húzgálta testemen, majd feltolta a mellemet, és kicsi, de fájdalmas csapást suhintott alá. Felordítottam, szidtam a kurva anyját is. Mosolygott, majd jött a másik mellem. Erősebb volt az ütés. Combomon csipkedés-szerűen ütögetett, tudtam, a piros csíkok nem lesznek tartósak, eltűnnek reggelre. Ezt elviseltem, nehogy nagyobb is legyen, mint a mellemen. Lábam közé lépett. Nunám simogatta, majd bevizezte a pálcát. Bemérte a széthúzott hüvelyem távolságát többször is, majd közelről hirtelen éktelen nagyot suhintott rá, a vége a csiklómat is érte. Üvöltöttem, de hiába. Jött még kettő, majd hűsítő kenőccsel kente be. Marhára csípett, de szinte azonnal szűnt az égető fájdalom. Nézte, közben huzigálta makkján a bőrt. Csillogott az előváladéktól. bontott. Ivott belőle, itatott engem is, majd lelocsolt vele. Láttam, hogy maradt az üveg alján. Orvosi széket tolt a lábam közé. Az ütéstől még enyhén zsibogó csiklóm simogatta, dörzsölte. A félelem blokkolt, nem izgatott. Bezzeg a látottaktól gyomorgörcsöm lett. A üveget a nunám vágatához tette. Lassan tolta be. Fájdalmas volt a tágulás, úgy éreztem szétszakadok, repedek és . Valami folyt le a fenekemen. Nem ment tovább. Vinnyogtam a fájdalomtól. Felemelte és megmozgatta az üveget. Habzott bennem a . Kihúzta és szívta ki belőlem. Felállt, melleim markolta, de szinte elviselhetetlenül. Egyre jobban rángatta farkát. Szivarra gyújtott, – reméltem megunta, – de sajnos nem. Az izzó szivarvéget a bimbómhoz közelítette. Nem ért hozzá, de elviselhetetlenül égetett. Majd a másikhoz közelítette. Közel voltam az . Nyögött, és rám verte a gecijét. Nézett, ahogy csendben sírtam, szívta szivarját, a hamut a gecijére verte és szétkente, majd széthúzta szám és a szivartól felgyülemlett nyálát bele köpte.
– Túl mimóza vagy, de az alakod címlapokra való. Kedden egész nap téged fotózlak. – Mondta, majd kiment. Egy arab lány jött be. Kioldozott, köntöst adott rám.
– A folyosóig kapaszkodj belém, onnan mosolyogva magadnak kell menni. Ezekről nem beszélhetsz, ha nem akarsz így járni... – húzta fel a pólóját, a bimbói helyett egy-egy szétégetett heg volt – ... Én próbáltam, de az erősebb baszik.

A szobámban Oxina – a román lány – karjaiba zuhantam. Bugyiban, melltartóban várt. Tudta, sejtette, milyen állapotban jövök vissza. Kiderült, hogy ő többször is volt a fotósnál, és végül csak egyetlen egy címlapfotója volt és van. Több már nem is lesz, nem is hívja.

Az ágy mellet zsúrkocsi, rajta jeges vödör, kis törölköző és kenőcsök. Levette a köntöst, lefektetett és megnézett. Megint mertem sírni.
– Itt már ne hangosan Tün, ez a szoba nem hangszigetelt.

Nézte a testem a melleim alatt, és hüvelyem.
– Szerencsés vagy, túl jó a tested, és ha nyomot hagy, számon kérik rajta. Te nagy érték vagy nekik.
– Az én puncim szikével vágta meg és varrta kisebbre.

Letolta a bugyiját, megmutatta a heget. Megborzongtam, és már nem is sajnáltam magam annyira. Oxina gyengéden lemosta a testem, jéggel hűtötte bimbóim, és kenőccsel kenegette a piros csíkokat. Beleszagolt és belenyalt hüvelyembe.
– Gondoltam, volt is.

Meglepett, de gyengéd és jó volt, mint ahogy Azi csinálta. Felült az ágyra, fejem ölébe vette és simogatta hosszú hajam, az arcom. Pityeregve szundiztam el. Kellemesen bizsergett testem. Azi óta ilyenben nem volt részem, még amikor a testem követelte is, hogy elégítsem ki magam. Nem akartam jobban felébredni, de tudtam, nem alszom. Pilláim között kinéztem. Még mindig Oxina ölében voltam, de már nem a hajam simogatta, hanem kenőcsös kézzel a melleim. Ettől volt a bizsergés. Kinyitottam a szemem és kérdőn néztem rá. Eddig ismeretlen illat csapta meg orromat, ahogy mélyen a levegőbe szívtam.
– Igen Tün. Leszbikus vagyok. Ezek az állatok ezt teszik velünk. A gyengédséget a másik szenvedő nő ölelésében találod meg, éled át azt, amit a test követel. – Szájon csókolt.

Limonádé íze volt nyálának, kevés mentollal. Nagyon gyengéd, odaadó volt a csók. Becéző, hívogató, hogy vegyem fel a nyelve ritmusát. Kellemes volt. Feledtette az átélteket. Lassan emelte fel fejem, de ajkunk nem vált szét még egy ideig, majd párnát tett fejem alá, és lábát átemelte fejem felett. Most lett intenzív az illat, amit ébredéskor éreztem. A parfümök világában ez édesre emlékeztett, kevés kesernyés beütéssel. Eddig ismeretlen volt a számomra. Mellem alatt tette rám kissé csontos fenekét, bár a koplalás miatt mindannyiunké ilyen lehet. Ismét csókolt. Nem volt ellenállásra belső érzésem. Igaz, azt a pénz, – a siker utáni hajsza – kiölte, legalább is belőlem. Puszilgatta nyakam, dekoltázsom, mellem, de bimbóim békén hagyta, tudhatta, hogy az mennyire érzékeny ebben a meggyötört állapotban. Fölém hajolt, számhoz tette, felajánlotta mellét, a döntést rám bízva. De miért is ne? Pont ez az, ami a történtek után a legkevésbé sem zavart. Megpusziltam, nyaltam, szívtam. Semmi különös azok mellett, amit tizenhat évesen tettek már velem, – a kiégő félben a férfiak – ha ez jó akkor legyen így.

Oxina – elvéve a csecsemőtől a cicit – a meggyötört nunámhoz ment. Puszilta, fújva hűtötte, majd a csiklóm nyalta, míg egy elementáris orgazmus nem söpörte ki belőlem a felgyülemlett fájdalmat, fásultságot. Elernyedve pihentem ki a bennem dúló kettőséget. Szó szerint dollár milliomos vagyok, de mégis gyerek. Nem éltem, nem játszottam, nem voltam gyerek közösségekben. Csak a kifutó és a háttérben zajló . Huszon évesen már nem kellünk majd, csak csicskulni való kiszolgálónak, mint sajnos Oxina.

A kifutókról – ha nem valamelyik milliárdos ágyába kellett feküdni, akkor – Oxina gyengéd ölelésében töltődtem fel. Neki tűnt fel, hogy kimaradt a mensesem már két hónapja. A nődoki megállapította a terhességet. Dag először féltholtra vert, de Joe – megtudva állapotomat, – potenciális milliókat látott bennem. Kismama ruhák hitelesen bemutatva. Nem lehettem már ágyas, mégis dőlt a lé. Nyolcadik hónapos koromig csináltam. Joe azzal bocsájtott el, hogy igényt tart rám, ha megvan a baba, és külön lakrészt kapunk. Bármennyire ragaszkodtam Oxinához, nem kellett, öreg volt a kéjenc, gyerekimádó pasiknak. Visszament Romániába, nevet változtatott, eltűnt a hiénák látószögéből, és neves üzletasszony lett, majd velem is megszakította a kapcsolatot.

Dag nehezen viselte, hogy vissza kell csöppennie a magyar valóságba. Munkája nem volt, csak a harácsolt pénzét forgatta. Kislányomat tizennyolcadik életévem előtt szültem, így a GYÁM-hivatal nem engedett külföldre menni gyerekestől. Dag anyát naponta, engem hetente vert, már józanul is.

Egyik késő este elfelejtettem megtölteni a kamillás üveget Tündikémnek. Édesdeden szundizott, ő nem tudott semmit a világról, csak a cici meglegyen, és amikor igénye van rá, a törődés. Csendben libegtem, – mint a kifutón, kecses léptekkel, mezítláb, lábujjhegyen. Pár lépés volt már csak anyámék hálószobájáig, mikor a hangok tisztán utaltak rá, hogy Dag megint egy állat. Anya az ajtónak negyvenöt fokban lévő ágytámlának dőlve félig ült. Dag a csuklóit bal kézzel felhúzta, azokkal együtt támaszkodott a falnak. Simán látszott, egy mozdulattal szabadulhatott volna, de ő szerelmesen mosolygott Dagra. Elsőnek a szőrös picsa tűnt fel, ahogy ütemesen döngöli anyát. A szitu ismerős volt a vén kéjencektől – ami egyenlőre emlék, reméljük az is marad. Dag mozgása megállt, lihegett, levegőért kapkodott. Az ajtóig érezni véltem az leheletét, az állottságot, szerencsére ő nem szivarozott vagy cigizett. Erőt gyűjtött. Anyám csöcseit markolászta, amik így – felhúzott karokkal – előre meredeztek. Nagyok voltak, vagyis az én átlagos melleimhez képest nagyok. A félhomályban is látszottak a sötétes foltok rajtuk. Ütés, vagy csipkedések nyomai. Hirtelen összerezzentem, mikor hirtelen Dag egy nagyot csapott teli tenyérrel anya mellére, majd visszakézből húzósan a másikra. Remegtek a mellek. Láttam, ahogy természetellenesen deformálódnak. Ütemesen egymás után csapkodta őket. Láttam a könnycseppet anya arcán, de csak mosolygot rendületlenül.
– Jó mi? Élvezed? – kérdezte vihogva Dag. Anya sírástól elcsukló hangon válaszolt.
– Igen édesem.

Dagnak több se kellett, két ujját behajlította, és a bütykös részekkel anyám bimbóját fogta közre. Ő felszisszent, ahogy csavarta, húzta. Attól féltem, hogy leszakítja. Egész testét beleadva rángatta, majd a másikkal ugyanezt tette.
– Élvezd te ribanc, mert nem baszlak tovább! – Sziszegte kivetkőzve önmagából Dag, majd egy oltári nagy pofont adott anyának.

Anya egész teste megbillent, hiába tartotta fent a kezét a feje felett. Félre billent feje pár pillanatig nem mozdult. Be akartam lépni, hogy ezt az állatot leszedjem róla, de ekkor anya felnézett, pont rám, és csóválta a fejét, hogy ne avatkozzak bele. Talán féltett, vagy talán élvezte?
– Élvezem, csináld bébi! – Szinte hápogta, majd megnyalta szája szélét.

Szerintem szétrepedt neki és a vért nyalta le. Dag még ököllel rácsapot anya mellére, de inkább közé, mert már nem volt annyira kordinált a mozgása. Mint egy állat, teljes erőből baszta anyát, akinek az arca eltorzult, mégis próbált kéjesen nyögni. Nem bírtam tovább nézni.

Anyám tűrte, de én kezdtem ellenállni, keresni a kiutat. Az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy kislányomat is meztelenül fényképezte, mikor az érettségimre felkészülésből előbb értem haza. Én is készítettem pár fotót róla, hogy mit művel, és most én ordítottam vele. Rájöttem, itt nincs maradásom. Maradtak mamáék. Anyámat is hívtam, de nem jött. Tűrt, hiszen a seniorok között ismét a kifutóra került. Látszott a csillogás, a feldobottság, és hogy legalább a pofonok nem torzítják az arcát. Néha, már azaz érzésem volt, hogy nem az vigyorog, – mivel nem volt a lehelete – de labilis. Dag ?

Telefonáltam utolsó elkeseredésemben, és már jöttek is. Hallgatásom ára Daggal szemben az volt, hogy örökre kilép az életemből. Anya ezt nem tette meg, pedig szó szerint ki tudtam volna most rángatni, menteni ebből a kibaszott életéből. Nem tudtam, és most sem tudom, miért ragaszkodik hozzá.

Volt pénzem, és tudtam, itt a lehetőség, hogy még több pénzhez jussak. A város jogásza, tatám barátja volt, az ő fia az apja ügyvédi irodájában volt ügyvédbojtár. Párszor, futólag beszéltünk az angoljának fejlesztése céljából. Most egy délután – az ügyvédi titoktartás mellett – leültünk beszélni az én ügyemről...