A kerékcsere 2. rész

Én ültem Erika mellé, Joci és Zoli hátra préselődtek be a Fiestába. Ugyan rögtön lehúztuk az összes ablakot, de a kocsi mégis pillanatok alatt megtelt kanszaggal. A kemping felé vezető úton Erika vitte a szót.

– Tényleg őrülten hálás vagyok nektek, fiúk. Nélkületek borult volna a hétvége, márpedig az nagyon ciki lett volna. Az van, hogy most tartjuk a barátnőm lánybúcsúját. Igaz, csak mi ketten lettünk volna, mert ismerős pasit nem akartunk odavinni, mert ebből csak a gondok vannak, fizetős meg nem kell, szóval inkább lett volna teadélután kötögetéssel meg filmnézéssel, de ha már így összehozott minket a karma, azt szeretném, ha csatlakoznátok, és megpróbálnánk jól érezni egymást. Persze csak ha nincs ellenetekre. Vivienről tudnotok kell, hogy imádja a faszt, és most, hogy férjhez megy, igazi tüzelő szuka lett. Nekem bevallotta, hogy legszívesebben meglovagolna minden farkat, ami az útjába kerül, mielőtt örök hűséget fogad a fiújának. Fura lesz ezt a tenyészkancát tisztes családanyának látni, mert jobban ismerem, mint a pasija...

Alig tudtam Erika szavaira koncentrálni, annyira lekötötte a figyelmemet lágy, érzéki hangja, no meg a két szép, méretes didkója közt feszülő biztonsági öv. Szépen domborodtak az idomai a póló alatt, a látványtól majdnem elaléltam. Hiába, hogy nem egészen húsz perce dugtam vele egy orbitálist, éreztem, megint gerincre tudnám vágni, itt helyben. Felhúznám a faszomra, és lengetném, mint egy zászlót. Amíg ezen elmélkedtem, Erika tovább csacsogott.

Mesélt a tervezett lagziról, hogy melyik menő falusi csárdában lesz, ki fog zenélni, milyen lesz az ara menyecskeruhája, de alig figyeltem rá. Félig hátrafordulva azt láttam, hogy a két kantársam is üveges tekintettel bámulja a vezetőülésben helyet foglaló vörös démont. Egy szót sem jegyeztek meg a kis hölgy monológjából, de nem tudom őket hibáztatni ezért. A menetszél néha belekapott Erika lángvörös , és ha a szemébe fújta a szél a haját, egy fejrándítással dobta oldalra lágy fürtjeit. Arra figyeltem fel, hogy másodszor szólít a nevemen.

– Merre jártál, édes? A napszemüveget vedd ki, kérlek! A kesztyűtartóban van. Alszol?

Évődve nevetett rám, míg lányos zavaromban a kesztyűtartó zárjával .