Ábrándból valóság 1. rész

Hazaértem, már alig várom, hogy a lakásba belépve ledobáljak magamról mindent és a zuhany alá állhassak. Be akarok hajtani a ház alatti teremgarázsba, de nem megy, mert egy nagy költöztető teherautó állja el az utat. Kiszállok a légkondicionált kocsiból a majd negyven fokos hőségbe, és keresem a költöztetőket, de a sofőr nincs a helyén, a kocsi hátuljánál ami nyitva van, a járdán a földön bútorok és dobozok vannak lerakva.

Magamban átkokat szórok rájuk, és várom, hogy valaki megjelenjen, aztán jön is a szaki, morog, de megígéri, hogy arrébb áll.

– Volt egy böhöm nagy szekrény, azért álltunk ide, de a többi már nem vészes – mondta és már ült is be a vezetőülésre.

Indultam vissza a kocsimhoz, de még odapillantottam a lépcsőházba, ahová a cuccokat hordták, ez pont szemben van az én házammal. Először csak konstatáltam, hogy egy nő költözik, mert a bútorok, olyan csajosak voltak, aztán megjelent az utcára lépve a tünemény. Első pillanatban azt hittem, hogy ez a pár perc napon állás már napszúrást okozott és hallucinálok, de aztán mikor ledermedve álltam ott és néztem a lány felé, aki közeledett, aztán elment mellettem és sírós hangon szólalt meg.

– Hová megy? Még a felét se pakoltuk ki – integetett a sofőrnek.

Képtelen voltam megszólalni, csak álltam ott és néztem és próbáltam befogadni a látványt.

A lány szőke volt, a bőre, mint a tej, hófehér, szinte áttetsző. Szerettem volna a számmal érinteni a bőrét, érezni akartam azt a puhaságot, a kis pihéket a tarkóján. A hosszú haja két copfba fonva a melle alá értek, vékony volt, mint egy tündér és a pólóján, ami alól átsejlettek hegyes mellbimbói, egyszarvú nézett rám. Pici sortja a feszes fenekére simult, amikor izmos lábaira néztem, úgy éreztem ma ennél szebb dolgot nem láttam, aztán rám nézett és kék szemeiből kétségbeesést olvastam ki, na, ekkor már tudtam, hogy még az életben nem láttam ennél szebbet.

– Csak arrébb áll a garázsbejárat elől. – szóltam hozzá, és reménykedtem, hogy rám néz még egyszer és észrevesz, fölfogja a létezésemet.

Aztán megtörtént a csoda, ott állt előttem fölfelé nézett rám, olyan pici volt mellettem. A szemei, mint a drágakövek úgy ragyogtak rám, talán egy könnycsepp is megjelent bennük.