Nagy család 2. rész

... Éjfél után zizegett a telója.

Rohadj meg! – Majd nyálasan folytatta – Helló főni... Az nem jó... Egy jó óra... Ó köszi, akkor 7-re a beszállókapunál leszek.

Leszólt a recepcióra, hogy kijelentkezünk.
– Öltözz bébi, sajnálom – azt hittem lesz pár nap szabadon.

Rá se nézett a számlára nyújtotta a kártyát.

A kocsiban kétszáz körül elkezdett telefonálni. Csukott volt a szemem, az estét éltem át újra.
– Szia Zsoci... Nincs, bocs, hogy éjszaka zavarlak... Vivit raknám le megőrzésre – kipattant a szemem. Ez Zsófi, anya uncsitesója. Tátogtam Zsoltinak üvöltést mutatva: NEM. Persze őt nem érdekelte. Tizenhét vagyok, nehogy ne legyek el egyedül. Zsolti ezt pont leszarta.
– ... Svájba kell repülnöm... Igen üzlet... Van két program holnap, nem ma délután. Háromkor fehérváron, megírom majd a repülőn... – ránézett a gps-re – harmincegy perc. Letette, én egyből , hogy nagy vagyok, nem kell bébiszitter, de leállított.
– Vivike ne nyüzsögj. Te vagy a legkisebb bajom. Ok? Szájzár! – Már emelte is füléhez a telót, és angolul tárgyalt. Nem érdekelt, felment a szar az agyamba. Csütörtök van, azaz két nap Zsókával. Nincs bajom vele, de nem beszéltünk öt percnél többet egyhuzamba.

Zsóka fürdőtörölközőbe csavarva testét mellei felett, álmosan nyitott ajtót. Félre húzta a száját.
– Sziasztok! – Megfogta a csuklóm és behúzott.

Anya szerint volt pénze, de leragadt az ókorban. Negyven négyzetméteres garzonja volt, és Trabantja. Se tévé, se hifi, puritán bútor, egy kopottas heverő, franciaágy, konyha. Rend volt mindig. Ha letettem egy poharat, felvette, betette a mosogató tálcába, és fertőtlenítő kendővel letörölte a helyét. Két nap, ami két év lesz egy börtönben. Tudtam. Bezárta az ajtót. A törölközőt a fürdőbe tette. Nem zavart, hogy meztelenül van. Őt sem. Harmincöt éves, nagyon magas nő, volt vagy száznyolcvan-száznyolcvanöt centi. Fekete haj. Oldalt, hátul felborotválva. Deltás alak, széles vállak. Hétpróbázott, és amatőrként a mai napig versenyez. Mellei anyáénál is nagyobbak, de feszesen álltak, nem engedtek a gravitációnak, mint anyánál. Széles csípő, valódi kocka has, kopasz alsótest. Combja vastag, erős, látszik, hogy szálkás izom az egész. Vádlija szintén. Még régen apa mondta rá olyan, mint egy NDK-s úszónő. Most értettem meg.
– Kanapé, vagy mellettem a franciaágy? – kanapéra nézve egyértelmű volt.
– Franciaágy – oda dobott egy dormeó takarót huzat nélkül.
– Párna?
– Párna, párna... Ezért van gerincferdülésetek... Ott egy díszpárna, majd pénteken kimosom.

Ledobáltam le ruháim.
– Hajtsd már össze! – Ripakodott rám, de csak megrántottam a vállam.

Zsókán látszott, majd’ felrobban a dühtől. Odalépett, két ujjal, – mint egy leprás ruháját – fogta meg és hajtogatta össze.
– Legalább fogat moss. – álmos, fáradt voltam, de pont ezért nem akartam tovább balhézni. Kimentem.
– De ne az enyémmel!
– Kéhő! – szóltam vissza.
– Neveletlen pimasz.

Ahogy lefeküdtem már aludtam is. Tizenegykor a telefonom.
– Öltözz, és hívd fel anyád, nekem hisztizik.
– Amúgy neked is szia... – de már csend volt, szakította a hívást.

Anya hisztizett, hogy nem vettem fel a telefonom. Ránézve három nem fogadott hívásom volt hét és nyolc között. Most sem vagyok észnél, toppon, tőlem elalvás után akár az ágyút is elsüthetik, maximum átfordulok másik oldalamra. Zsóka beviharzott.
– Nem szégyenled magad? Ki van a fél picsád meg a... Ja az nincs, mert nincs.
– Bunkó! – Sziszegtem.
– Tessék? – de már a lépcsőházban voltam

A tengerkék Trabant volkswagen motorral. Még százzal is tudott menni. Se rádió, se semmi, így telefonról hallgattam zenét. A kontaktlencse szúrta a szemem, mindig fel akartam tolni az orrnyergemen a szemüvegem. Kicsit rövidebb lett a hajam, és olyan tépett az alján. Tényleg jobban állt, mint az eddigi egyenes, és pár szőke tincs került előre. Csodálkoztam, ahogy Zsóka megdicsért, vagyis nem is engem.
– Így csinibb vagy, nem hiába, Zsoltinak jó érzéke van ezekhez.

Lassan lett péntek este. A reptéren csodák csodájára a bunkó, mufurc nő mosolygott, kedvesen ölelte meg előttem anyát, majd erőből, vállamnál fogva tolt oda.
– Itt a neveletlen kölyköd! – Anya összevissza puszilgatott, mintha évekkel ezelőtt váltunk volna el. Megnézett, megsimogatta az arcom és Zsókának mondta.
– Tényleg igazad volt, sokkal csinibb így.

Fura volt, hogy Zsóka erre elmosolyodott, bezzeg a két napban tíz tőmondatot nem váltottunk. Most meg egymás ellen mondták. Anya kettőnknek, hogy mi volt kint, mennyire fáradt. Zsóka meg az én szidalmazásom, hogy fürdés nélkül feküdtem le első hajnalban, a fogkeféjével mostam fogat, és olyan a lakása, mintha bomba robbant volna benne, még jó hogy a wc-t lehúztam magam után.
– Ez mindig ilyen alpári bunkó? – Kérdeztem a kocsiban, mikor ketten maradtunk.
– Nem! Egy tiszta, végtelenül önzetlen, odaadó ember, csak van egy ütemezett programja, amibe belecsöppenve felborítottál mindent. Ha egy héttel előtte megbeszéled vele, hogy nála akarsz lenni, olyan lesz, mint a vajaskenyérre kent méz.
– Kösz nem.

Mindenről beszéltünk, csak Zsoltiról, és a köztem történtekről nem. Vasárnap hajnali kilenckor takart ki.
– Szia, kicsim! – Adott egy puszit.
– Had nézzem, mi baja van Zsoltinak? – Széthúzta a combjaim.
– Hát igaza van.
– Na, figyelj kislányom! Három módon tudsz a szőrödtől megszabadulni. A legnyugodtabbnak a borotva tűnik. De két nap, és szúr és mint egy leprás vakarod. Leghosszabb tart a gyanta a kozmetikusnál, de bevallom kurvára fáj. A köztes pedig az epilálás – már ment is ki.

Fenekem alá törölköző, puncira egy jégakku – sziszegtem értetlenül, még kómásan, leragadva a monológjánál. Nagyon hideg volt. Néha megsimogatta tenyerével. Majd a hüvelyemtől balra kezdte. Zümmögött a készükék a kezében. Mutató ujját a hüvelyemre, kicsit bele is tenne, pillanatnyi döbbenettel az arcán, majd egy halvány mosoly. Felsikítottam, ahogy szőrrel szemben tolta a rezgő készüléket.
– Nos, Vivike, nem fáj az annyira!

Elhallgattam, fogaimat vicsorgattam, markoltam a lepedőt. Jó, a menstruációs fájdalomhoz képest ez semmi, inkább csak sok, pillanatnyi tűszúrásra emlékeztető érzés. Elvette a jégakut, hogy csinálhassa a másik oldalt is. Közben ujjával igazgatta a területet, mozgott hüvelyem hosszában az ujja. Kezdtem rosszul érezni magam, olyan értelemben, hogy már nem a szőreltávolítás volt a lényeg, testem más ingerekre inkább reagált. Megrándultam, amikor bőrömet igazgatva nézte, maradt-e még szőr, és ujjbegye a csiklómhoz ért. Észre vette, de úgy tett, mintha nem érzékelte volna.
– Na, így sokkal jobban nézel ki. Tetszeni fog Zsoltinak!

Majd hadovált, hogy ha magamnak csinálom, mire figyeljek, hogy s mint, mikor célszerű, meg a franc se tudja, még mit. Agyamban kavargott minden. Kezdve azzal, hogy az apám tesója vette el a szüzességemet, az anyám kérésére. Az a baj, hogy jó volt, élveztem a dugást. Most meg anyám tizenhét évesen a puncim kenegeti kenőccsel, simogatja nyugtatóan, közben érzem, belülről kezd folyni kifelé a nedvem. Ciki, pont anyám által, anyám előtt. Gyorsan felugrottam és – tudom hiba volt – magyarázkodtam.
– Kimegyek .
– Tartsd vissza kicsit, míg a kenőcs beszívódik, nehogy bedörzsölt a puncidba! – Kiment, mintha csak azt kérdezte volna, hogy jól vagyok-e.

A józanság és a szégyenemben elsüllyedés határán kezdtem billegni. Szerencsére anya elment, szólt, hogy csak este jön haza. Nem indokolta, ezt én persze nem tehettem meg. Tetszett a csupaszságom. Néztem a tükörben, fényképeztem, de nem volt aktuális pasi, akinek elküldjem. Zsolti meg még félre értené. Néztem a képen magam. Jól nézek ki, csak az a fránya cici hiányzik. Maszturbálni kezdtem. Már fel tudtam dugni két ujjamat is, baszást imitáltam magamnak.

Anya feldobottan jött haza. Ettünk és én gépeztem, ő aludt. Vasárnap tanultam, mert tuti szivatásban lesz részem. Tévedtem. Nagyszünetben aláírattatta velem az oszifőnököm a kérelmem a Fidelitas-ba, majd közölte, nagy lépést tettem most előre a sikeres egyetemi felvételim felé.

Teltek a hetek, langyos pocsolya volt az életem. Se Zsolti, se anya nem beszélt velem arról, hogy mi történt, a suliban meg a rengeteg, öntelt, sznob, már-már hímsoviniszta fiú még csókolózni se igen akart, vagy mert. Szerintem fele buzi, vagy az lesz, hiszen csak a fiú klikkeken belül mozogtak. Maradt a kezem örömszerzésre, meg egyszer szőrtelenítettem is. Egy pénteken, fekvés előtti zuhanyozáskor „tört” rám Zsolti. Szó nélkül préselte magát a kabinba. Már csókolt is. A szűk helyen ellenkezni nem tudtam, lehet nem is akartam. Kiszállva szó nélkül a mosdókagylóhoz irányított, fenekem vágatában éreztem farka befeszül. Azt hittem büdös a szám és mossak fogat, de szó szerint fejem belenyomta, hogy derekam derékszöget zárt be a lábammal. Lenyomva tartotta a hátam az egyik kezével, lábával széttolta talpaim, és ekkor értettem meg, – vagyis kapizsgáltam – azt, ami meg is történt. Már éreztem makkját a hüvelyem bejáratánál. Gyengéd, figyelmes és finom volt, ahogy a teste rám hajolt, előre nyúlva – így talán nagyobbnak érezhető – melleim fogta meg, és lassan hatolt belém. Fú, ez jócskán beszaladt, éreztem elérte a méhem, majd húzta kifelé. Nyakamat puszilta és egyre gyorsult. Tudtam, gyors menetre készül, hiszen a csövek vezette hang megszűnt, anya is végzett. Egyik keze a mellemen a másik a számon. Kezemmel és fejemmel támaszkodtam, tartottam magam, és részben Zsoltit is. Oldalt nézve rándultam össze. Az ajtóban anya mezítlábas lábai jelentek meg. Feljebb nem láttam. Talán Zsolt is észrevette, mert megtorpant, de utána tolt rendesen. Attól féltem, ha nem nedvesedem eléggé, nem hűtöm bent magunk, akkor égett hús szagunk lesz a gyors tempótól. Haraptam tenyerét, de akár hangot is kiadhattam volna, már lebuktunk. Nem volt teljesen átélt orgazmusom, ami érthető is volt. A lebukás, meg az, hogy a nagybátyám dugja a seggem, vagyis hátulról a pinán. Szívta a nyakam, mélyeket, erőseket lökött, majd kirántotta, és fenekem felső vágatába nyomta hosszába. Éreztem mozgását, rándulásait, amitől hátamon landolt a spermája. Oldalt nézve már nem volt ott anya. Zsolti a kéztörlő törülközővel törölte a hátam, majd a farkát. Hosszan csókolt majd elment.

Az ágyban töprengtem. Egy szó nélkül lettem megkefélve, gyorsan, de alaposan, anya rontott bele, hogy ne tudjam teljesen átélni. De lesöpörtem a baromságot. Zsolti anya élettársa, lassan egy éve élnek együtt, és sógora ugyan, de ebben maximum megvetni való van. Én meg egy bitorló, aki apja öccsével dug, elvéve anyától a nekem közeli vérszerinti rokonom. Nem bírtam belső feszültségemmel, meg szeretném beszélni, tiszta vizet önteni a pohárba, zárassanak nevelő intézetbe.

Összetörve ballagtam, lefelé, – felkészülve a kiabálásra ha anya elé állok. Igaz eddig életemben mindössze kétszer ütött pofon, gyerekként mikor rányújtottam a nyelvem, mert veszekedett velem. Majd kiskamaszként, amikor spenótot akart velem etetni és azt merészeltem mondani: „egye meg a kurva anyád”! Na az a pofon nem csak nagyot szólt, nem csak eldeformálta az arcom, de földre is rogytam. Hajamnál fogva húzott fel. Nem mertem üvölteni. Szinte üvöltötte az arcomba:

„Ha még egyszer drága ÉDESANYYÁMRÓL így beszélsz, kitaposom a beled a szádon keresztül! ”

Két napig nem szólt hozzám. Nos, ilyenekre, sőt rosszabbra számítottam. Az ajtaja félig nyitva volt, – anya gyerekkora óta fényben alszik, – bekukucskáltam. Na, ezek nem veszekedtek. Nyalták-falták egymást, hemperegve az ágyon. Zsolti leteperte anyát, mellét szopta, pináját nyalta, fogdosta mindenütt. Vállait, karját mellét, derekát, csípőjét. Anya a fejét dobálta, mélyeket sóhajtott, majd hirtelen ötlettől felülkerekedett Zsoltin. Akinek a plafon felé mutatott a cerkája. Anya bekapta, jól megnyálazta, és már helyezkedett is rá. Pillanatok alatt benyelte, csak seggét láttam. Mozgott, mint aki rég csinált ilyet. Már untam, – annak ellenére, hogy izgalmas volt, – és beleéltem magam anya helyzetébe. Volt már sejtésem, mit is érezhet most. Hirtelen a nyögései fájdalmassá váltak, ráfeküdt Zsolti testére, aki fenekét emelgetve kúrta anya punciját. Anya hátra nyúlt, bal vádliját masszírozta, majd ismét belevetette magát a történésekbe. Nem kellett neki sok, vinnyogva élvezett. Ismét fordultak. Szerintem mozgott az ágy, olyan vehemensen döngette anyát, aki még saját izgalmával, gyönyörével volt elfoglalva. Zsolti hangja is erősödött, ismerős volt már. Hátra feszült a teste, már tudtam, tövig nyomta anyába. Nem vette ki, – igaz minek is vérszerinti rokonság nincs, – ha gyerekük lesz, nincs gond. Nekem mostohatesóm meg... Meg talán valami unokaöcsim-féle lesz, meg... Elmosolyodtam, hiszen az apja kefélt engem is, tehát a mostoha anyja is lehetek. Jó nagy család... Hirtelen csend lett. Ismét oda koncentráltam, talán most lenne ideje bemenni tisztázni a dolgokat, de ekkor anya ismét a faszra bukott. Zsolti simogatta a haját, meg emelgette a lefelé csüngő cicijét. Markába fogta és mozgatta. Megpróbáltam magamon, de bizony az enyémet igazán át sem lehetett markolni, de bimbóm, meg az udvara kitüremkedett. Alig több mint fél órája, hogy kielégített a nagybátyám, aki az előbb élvezett anyába, most meg anya takarítgatja neki. Hunyorítottam, mert nem hittem a szememnek. A farok még mindig állt. Anya intenzíven, hosszában bólogatott rajta. Hova tűnik el a szájában? Szünet. Anya krákog, köhécsel, levegőért kapkod, majd lassan ismét a szájába eresztette. Valami természetellenes módon tartotta fejét. Zsolti még levegőt sem vett. Anya elrántotta a fejét. Köhögés, szinte hányinger-szerű hangok.
– Ha... Ha megszor... Megszorít... Tom a comb... Mmbodat lök.. Lökd fel – szuszogta anya.

Semmit nem értettem az egészből, és a szavak is szinte érthetetlenek voltak. Mint aki erőt gyűjt, mély levegőt vett és simogatta a nyakát elölről, a torkánál. Ismét kezdte a lassú rácsúszást. Megállt. Feszült voltam, mi történik? Zsolti feneke megemelkedett, és nyögött egyet. Anya teste rándult, de nem mozdultak. Anya orra sípolt, Zsolti a saját hajába túrt, látszott átszellemült arcán, valami csoda érhette. Természetellenes volt, ahogy anya ajkai a testéhez értek. Biztos elélvezett, és összement Zsolti farka, csak így férhet el benne. Anya hirtelen, köhögve, zihálva húzta fel a fejét, hosszan bukkant ki a kemény fasz az ajkai közül. Leszakadt az állam, hol volt...? Anya csupa takony, nyál, meg könny volt. A párna alól előhúzott egy ruhát, letörölte az arcát, majd a hátára zuhant, még mind mindig zihált, csak nem tudom mitől. Arcáról kezdett letisztulni a feszültség. Zsolti ismét ráfeküdt, és már tolta is kíméletlenül. Anya kezdte élvezni. Hogy bírja ezt ez a két ember? De inkább Zsolti? Anya lába, teste megfeszült. Valószínűleg ismét orgazmusa van. A matrac szélébe kapaszkodik. Zsolti mellette lévő alkarja a szájában, ezért nincs hang. Zsolti meg csak nem csillapodik. Anya csukott szeme felém volt, de annyira figyeltem Zsolti tempóját, hogy nem vettem észre ahogy kipattan, és ki tudja mióta néz. Szemkontaktusunkból nem tudtam kiolvasni, anya mit gondol. Egy biztos: mosolyog. Elrohantam lábujjhegyen, majd rájöttem, lebuktam. Felkészültem a legrosszabbra, de egész héten nem volt még egy sejtelmes megjegyzés sem. Megint egy péntek. Mentem zuhanyozni, és ismét megjelent Zsolti. Már nem bántam, rájöttem, kevés már, ahogy magamnak csinálom. Agyam elöntötte az élvezés utáni vágy. Zsolti, – ha lehet – még nagyobbra duzzadt, de nem a múltkori forgatókönyv játszódott le.
– Ha végeztél, lejönnél hozzánk? – Csak a meredező farkát tudtam nézni és csak aházni tudtam.

Most jön a verbális hideg zuhany, a lebaszás, a kitagadás a családból. Magamra kaptam egyik óriás alvópólóm, és nyeglén mentem le. Pucéran feküdtek az ágyon. Az ajtófélfának támaszkodva vártam az észosztást, vagy lebaszást. Zsolti szavai viszont letaglóztak, mellbe vágtak, szinte hanyatt löktek.
– Azt beszéltük anyukáddal, hogy mi lenne. Ha felváltva egyszerre dugnálak, benneteket? Persze csak ha benne vagy. -

Még levegőt is elfelejtettem venni, majdnem megfulladtam. Ezt, hogy s mint képzelik? Nagybátyám dug anyám előtt, aztán meg őt énelőttem? Kezdtem kihátrálni, de anya lépett utánam, karolt át vállamnál.