Az alku

Az ifjú Ákos három éve végzett alkalmi munkákat Kálmánnál zsebpénzkiegészítés céljából. Lemosta Kálmán autóit, nyírta a füvet az udvarán, összegyűjtötte a lehullott faleveleket és hasonlókat. Kálmán az egyik nagynevű befektetési bank felső vezetője volt és mindig nagyvonalúan fizetett a fiúnak. A nyár folyamán egy napon Ákos befejezte Kálmán féltett Mercedesének alapos és kímélő kézi lemosását és belsejének takarítását.
– Tökéletesen tiszta! – jelentette széles mosollyal.
Csak egy rövidnadrágot viselt. Szőrtelen mellkasát friss izzadság enyhe bevonata borította, sovány teste tele volt hasizmokkal. Kálmánnak nehéz volt levennie a tekintetét a fiatalságról.
– Lenne valami más munkája? Szükségem van a pénzre, bármit megteszek. – kérdezte Ákos.
Kálmán elmosolyodott, és megrázta a fejét.
– Ákos... Egy olyan jóképű fiatal fiúnak, mint te, nem szabad felajánlania hogy bármit megtesz, egy olyan fickónak, mint én. Tudod, hogy meleg vagyok, igaz?
A fiú elpirult.
– Igen... Nagyjából rájöttem.
– Szívesen fizetnék neked jó néhány ezret fél óráért. – közölte Kálmán tényként.
Ákos ismét elpirult.
– Hát... Nem vagyok benne... Bocsánat! De azért köszönöm az ajánlatot!
Eltelt egy hét, és nem történt semmi különös. Ákos szombat reggel lenyírta a füvet és feltette a szokásos kérdését:
– Tehetek még valamit?
Kálmán nevetett.
– Igen. Eltehetsz negyvenezret fél óráért cserébe!
A fiú elvörösödött.
– Én-én... Nem úgy értem... Igen, szeretném a pénzt... De nem az én világom... Nem egy férfival. De ha ki tudná venni az agyam, akkor bérelhető a testem fél órára. – válaszolta viccelődve.
Kálmán nézte és tanulmányozta a fiatalt, majd azt mondta:
– Ez tulajdonképpen ez működhet...
– Micsoda? – kérdezte Ákos és elmosolyodott.
– Mi lenne, ha aludnál? Van néhány elég erős altatóm, kiütnénekek egy lovat is. Amikor felébredsz, gazdagabb leszel negyvenezerrel, és nem fogod tudni, mi történt.
A fiú elgondolkodott.
– Oké! – felelte, bár szinte azonnal megbánta amint kimondta.
Kálmán bekísérte a házába, és adott neki két sárga tablettát meg egy pohár vizet.
– Biztos benne, hogy nem fogok tudni semmit? – kérdezte Ákos idegesen.
– Biztos vagyok. Teljesen fel leszel öltözve előtte is és utána is, és csak jól aludtál két órát. A köztes időben legfeljebb álmodhatsz valamit. A végén pedig zsebre teheted a pénzt.
Ákos lenyelte a tablettákat.
– És most? – kérdezte.