Fura viszony 1. rész

Tizenhároom évesen a megszokott anyai nagyszülőknél telt a nyaram. Tatám vasutas volt, soha nem volt otthon. Mamám napszámosként reggel öttől tízig a földeken robotolt, majd otthon a házi teendők, majd tizenöttől-tizennyolc óráig ismét a földek. Rám a hat évvel idősebb nagynéném vigyázott, aki fodrász volt, és otthon nyírta, dauerolta, festette a fejeket. Én kulcsos utcagyerek voltam, éledező nemi élettel, ami a farokverésben merült ki.

Egyik reggel Marcsi a nagynéném beszólt a szobámba, mikor még hemperegtem.
– Pistike! Elmentem a boltba. – Már csak a hátát láttam.

Több se kellett nekem, kitakaróztam, gatya le, és már markoltam is a fütykösömet, ami még – szerencsére – növésben volt velem együtt. Nagyban ment a rejszolás, egy drága pénzért vett német pornó újságot nézegetve. Hirtelen rám szakadt a szobaajtó. Marcsi visszajött.
– Bocsika, csak elfelejtettem megkérdezni, kell-e valami?

Én teljes megsemmisülésben, – világomat sem tudtam – csak azt, hogy égek, mint a Reichstag. Ezt látta nagynéném, aki picit se jött zavarba.
– Segítek kiscsákó.

Leült az ágyam szélére, háttal nekem, és hosszú, vékony ujjaival már markolta is át a farkam. Gyengéden huzigálta, a makkomra köpött, hogy jobban csússzon.
– Mid van neked? – Nézett az újságra. – Miből lesz a cserebogár... Lapozz!

Közben úgy mozgott a tenyere, ujjai, hogy én úgy a mai napig nem tudom magamnak. Gyengéd, mégis célratörő volt, nem úgy, mint én, aki marokra szorítva vadul rángattam, rángatom.
– Lapozz...

Csak sejtettem keze mozgásából, talán magával is foglalkozik. Hiába a bennem levő félelem, hiába a gát, hogy ki csinálja, gyorsan közeledett a már ismert érzés. Farkincám rándult párat, és jött, aminek jönnie kellett. A markába engedte Marcsi, és szerintem lenyalta, majd a pizsimbe törölte tenyerét, és maga lapozta tovább az újságot. Nehezen állt fel, én mozdulni sem mertem. Megsimította arcom. Ismeretlen, finom illata volt ujjainak. Ma már tudom, – akkor még nem tudtam, – punci illatú volt. Ment kifelé, csak a fejét hajtotta hátra.
– Ez köztünk marad... Kell valami a boltból? – Én csak a fejem csóváltam.

Pár napig a szaráson kívül babszem sem fért ki a seggemen, vajon mikor esnek nekem, hogy mit tettem? De félelmem az idővel elmúlt.