Nagy család 1. rész

Tizenöt évesen kezdődött. Apám egy kormányközeli kereskedelmi cég üzletkötője volt, anyukám egy befektetési bank vezető brókere. Én egy elit gimiben elsős. Budán a II. Kerületben volt egy emeletes, négyszáz négyzetméteres házunk. Apámat valamiért Kolumbiában feláldozták, miatt. Luxusbörtönben volt, de esély sem volt rá, hogy hazahozassuk, meg igazából nem is hiányzott. Évente ha két-három hetet volt itthon velünk. Ezért nem is tűnt fel senkinek, hogy eltűnt. Anyát nem rázta meg sem lelkileg, sem anyagilag. Simán jártam tovább a félévente hatszázezres tandíj befizetése után a gimibe. Teltek a hónapok.

Kilenc évvel idősebb nagybátyám a Fidelitas (akkor még) pest megyei elnökségében volt valami titulussal. Több cégben volt résztulajdonos, egyben az én őrangyalom. Ő hozott-vitt a suliból, ha anya nem ért rá, így esélyem sem volt fiúzni, meg amúgy is egy jelentéktelen, melltelen, szemüveges lány voltam.

Tizenhat évesen már kezdtem érettebben nézni a világra. Zsolt, a nagybátyám esténként elköszönt, elment durrogó turbóval felszerelt BMW-jével, de sokszor érezni véltem a parfümét reggelente.

Május elején késő este villant be, hogy alá kell íratnom a szülői engedélyt az osztálykirándulásra. Messze távolban, az alsó szinten, – a lakás másik végében – még fény és neszek voltak. Lassan indultam kis túrámra, kezemben a papírral. A hangok erősödtek, gondolkodtam, hogy visszafordulok, hiszen egyértelmű volt, hogy anya pornót néz. A folyosó sötét volt, a hálóból az éjjeli lámpa fénye szűrődött ki. Nincs zenei aláfestés, csak hangok, ez nem pornó, ez a való világ. Érdekelt, vajon ki dugja anyát? Már lopakodtam, papucsom hátra hagyva, lábujjhegyen. Ganaj dolog, de kezdtem kíváncsi nő lenni. Az utolsó métereket már négykézláb tettem meg. A félsz, a lelkemben dúló „ezt nem szabad” felpörgette az adrenalin termelésem.

Anya ült a pasin. A szőke, göndör, loboncos haja lebegett, ahogy ugrált, tövében látszott, nem kicsit izzad. Anya kiskoromtól naturista életmódra nevelt, nem volt újdonság a meztelen hátát látni, és a négy égtáj minden irányába csapódó melleit. Visszafogott hangokat hallatott. Jól bírták. Fájni kezdett a térdem és csuklóm a négykézláb állásban. Sarkamra ültem. Éreztem, ahogy a bugyim nedvesedik, kis mellem feszül. Hiába az anyám, de a tudat, a hangok húztak magukkal. Na, végre fordultak. Ismerős a haj. Tuti fiatal, de anya elterülő, tőlem távolabbi mellét kényeztethette szájjal, a cuppogásból kikövetkeztetve. A másik, közelebbi mellét anya simogatta, takarta a pasit. Lassan mozdultak. Későn kaptam szám elé a kezem. Felszisszentem. Apa öccse, Zsolti feküdt anyán. Feltolta magát, és hosszan mozgott benne. A pornó világában élek, más nincs. Lassan uncsi volt, de már szinte tócsában ültem. Nem is tudtam volna, – meg nem is lett volna ildomos – anyám baszására maszturbálni. Majd holnap, – ha haza jövök – keresek valami hasonló filmet. Ebből a gondolatomból anya furán csengő, talán kéjes hangja szakított ki.
– A számba élvezz majd, Drága! – És már tette is a kezét a szájára.

Úgy élvezett, mint a filmekben a legtöbb nő. Vajon én is így fogok? Közben Zsolti kihúzta a farkát anyából, – hiába messziről, de élőben – most láttam igazi faszt először. Csillogott anya nedvétől. Húzott még rajta párat, majd a pornókban lévő szerszámoknál kisebb lőcsét anya szájába tette. Anya nyelte, ahogy bírta, de egy csík kezdett csurdogálni az álla felé ajka szélétől.

De jó neki! Irigykedtem, majd visszalopóztam. Zavart, feldúlt voltam. Nem volt helyes anyámat kukkolni, de az sem helyes, hogy a sógorával szeretkezett. Bugyit cseréltem, a régit ledobtam az ágy mellé. Másnap jöttem rá, mennyire figyelmetlen voltam. Ahogy felébredtem se a papucs, se a bugyi nem volt az ágyam mellett. A papucs a folyosón maradt, de a bugyi? Nem volt az ágy alatt sem. Kimentem a fürdőbe. Aucs. A papucs ott volt, ahol reggel szoktam hagyni. Benéztem a szennyesládába, a bugyim legfelül bedobva. Legszívesebben a föld alá süllyedtem volna, de reménykedtem, hogy a kukkolásomat nem tudja. Ez a tudat pont addig nyugtatott, amíg az este bepakolt diplomatáskámon meg nem láttam az aláírt szülői nyilatkozatott, amit a földön hagytam, ahonnan lestem őket. Atomjaimra estem szét. Rutinból raktam el, mentem le. Mindegy ki visz suliba. Ciki és égő. Mit kell mondani? Kell mondani valamit? Anya pakolászott a konyhában. Reggeli rutin. Szótlan puszi, majd a sablon szöveg.
– Menj, ülj be, és megyek.

Belesüllyedtem az ülésbe. Anya rohant. Az ismert órára nézés.
– Remélem nincs dugó, Viktor nem megy sehova. Na, nézzük... Aha... Ja, beérünk időben.

Szinte minden reggel ez hangzik el. Vártam a bekérdezést, a kiabálást, de semmi. A szokásos beszélgetést indította. Ruhák és cipők. Kicsi szitkozódás a vén kurvákra – a banyatankkal ugranak a járdáról, – majd „a csiga rakéta hozzájuk képest”. Két puszi, de most két tenyerébe fogta kezem, – és mélyen a szemembe nézett, – majd mosolyogva mondta, Zsolti jön értem. Szar délelőttöm volt. Anya suli után vesz majd elő, de Zsolti már a kocsiban leveszi a fejem. Jobb lenne kiugrani a negyedikről.

Nem értettem. Zsolti egyfolytában telefonált tárgyalt, röpködtek a milliók, jött a propaganda, betanult duma. Szinte kilökött a kocsiból. Furcsa volt, hogy Zsolti beállt az udvarra, és este sem kaptak le a tíz körmömről. Vacsora után fáradságot színlelve mentem fel, anya puszija és Zsolti fenékpaskolása közepette.

Eltelt a hét lebaszás nélkül, de még célzás sem volt. Anya egy másod-unokatestvérével – a gyerekkoruk óta tartó barinőjével – színházba ment, előtte dumcsiparti Zsókánál. Csukódott az ajtó. Laptop az ágyra, ruháim a sarokba. Egész héten nem nyúltam magamhoz. Kikerestem, középkorú nő, fiatal pasi. Öregebb volt a nő, mint anya, testesebb, de a srác Zsolti forma. Simogattam magam, ahogy a filmet néztem. Gyorsan jött az orgazmus. Pihegésem közben csuktam le a laptoppom, dőltem el, még simogatva melleim, de felpillantva anya az ajtófélfának támaszkodva, – keresztbe tett lábakkal, bugyijával a bokáján – állt és nézett.
– ANYA! – Szóltam vádlón.
– Neked is szabad volt... – Zárd be az ajtót, riasztsd be a lakást, csak holnap jövök haza!

Kilépve bugyijából, – amit ott hagyott – hozzám lépve végig mért, puszit adott, és seggrázva kivonult. Kis idő múlva hallottam a kocsija hangját. Értetlen voltam. Most mi van? Nem baszott le, hanem nézett, ahogy masztiztam. Bugyija... Felálltam, felvettem. A betét nedves volt benne, és megszagolva erősebb szagú, mint az enyém. Nem tudtam mire vélni a dolgot.

Zsolti hozzánk költözött. Először volt csak fura, kezdtem megszokni. Egy éve lakott már velünk békében. Éjjelente nem fogták már vissza magukat a felszűrődő nesznek tűnő hangokkal. Már tudtam, mi folyik odalent. Anya egy hétre Brüsszelbe ment EU konferenciára. Zsoltival maradtunk. Gondoltam laza hét lesz, hiszen Zsolti azért nem fogta olyan szorosan a gyeplőt. Hát az lett. Első nap a közeli étteremben vacsiztunk. Nekem fura módon, kétszer két deci rozét rendelt. Mondta is azonnal a pincérnek, hogy hívjon bérsofőrt. Én alig ittam eddig, de mégsem ütött meg, csak feldobottabb lettem. Otthon mentem volna fel, de csuklóm megfogva húzott a nappaliba.
– Beszélnünk kell! – Kettesben eddig maximum a kocsiban beszéltünk, meglepett. Leültetett a fotelba és már lökte is a dumát, verbálisan egyre inkább belepréselve a fotel szivacsába.
– Anyád azt szeretné, – ha te is benne vagy, – hogy én vegyem el a szüzességed.

A partra vetett hal nem kapkodott úgy levegőért, ahogy én.
– Tudom fura, de valahol meg praktikus. Életed meghatározó pillanata az. Egy veled egykorú srác bénázna, ha meg tapasztaltabb, nem figyelne rád. Trauma is lehet belőle. Félelem az újtól, a lebukástól és a hely tisztaságától, biztonságosságától.

Az ágyad egy stabil pont, de rizikós, hogy anyád mikor lopakodik oda, és les meg, mint szokta. – Eddig is ciki volt, de ez mellbe vágott rendesen.

Most ennek nulla az esélye. – Ránézett a telefonjára – már kint van. Két óra a repcsi meg egy, míg hazajön, de úgyis nekem telefonálna. Gondold át higgadtan.

Agyam kezdett újra indulni, de még nem töltődött be teljesen, így nem volt kontrol, dőlt belőlem a zagyvaság, fostam a szavakat.
– Tudod, részben igazatok van, de nem vagytok normálisak. Az, hogy a sógornőd, és együtt élsz vele, oké, semmi törvényi kivetnivaló. Az viszont beteges, törvényellenes, minden szabályt felrúg, hogy az apám testvére megdugjon. Itt már keményen vérszerinti viszonyok vannak. – Ezt mind egyszuszra.
– A szabályok azért vannak, hogy megszegjük őket. Nem akarlak se feleségül venni, se gyereket nem akarok tőled. Egyet akarok csak, elvenni a szüzességedet, majd jól érezni magunkat.

Én csak hallgattam, és győzködtem magam. Zsolti nem a kimondott férfi ideálom, de az utóbbi időben többször bevillant masztizás közben, ahogy anya szájába dugja a farkát.
– Ígérem, mindent megbeszélünk, hogy s mint fogom csinálni...
– Figyelj Zsolt! Lehet, hogy még porbafingónak tartasz, de azért tudok egy és mást, na meg elég pornót nézek az utóbbi két évben.
– Oké. Akkor kezdhetjük?

A vészharang ezerrel kongott az agyamban, de mégis bólintottam. Később rájöttem, a rozé butított le. Zsolt elém térdelt, és megcsókolt. Egy felettem járó sráccal már csőröztem korábban, de ez és az, ég és föld volt. Egekbe magasztalandó, fényévekkel felülmúlta az iskola könyvtárában elcsattanót egy pattanásos sráccal. Zsolti türelmes, játékos volt. Nem akarta kinyalni a gyomromból a rozét, nem harapta ajkam. A családi viszonyok miatti visszafogottságam oldódott, mint cukorszirup a vízben. Fejem tartotta, én nyakába karoltam. Érezte a nagybátyám, hogy lazulok, és a pulcsi alá nyúlva kapcsolta ki a melltartó pántját, tolta fel melltartóm, simogatta mellkasomon a formálódó kinövéseim. Bimbóm viszont erőteljesen dudorodott, az udvarával együtt. Elhúzta fejét, nézte, majd megszólalt.
– Izgis, kicsi, pici törpillás cici. Imádom az ilyeneket. Nehogy engedj anyádnak, hogy szilikont tegyetek bele!

Na, ez nekem új volt, én anyával eddig még soha nem beszéltem még hasonlóról sem. Zsolt beszippantotta, mint a vákuum, és nyalogatta, szopogatta, gyengéden fogta meg fogaival. Szinte elaléltam, olyan érzékien jó és finom volt. Akkor még nem tudtam, ez valójában csak a jéghegy csúcsa. Simán gombolta ki közben a nadrágom, húzta le a cipzáram és nyúlt a bugyimba. Pillanatra megtorpant.
– Vivi! Anyád nem mondta el, hogy egy úrinővel szemben mik az elvárások?
– Mi bajod van? – Flegmáztam. Ujjai közé fogta szőrzetem, és kihúzott pár szálat.
– Hülye, állat! – Visítottam, de csókkal fogta be a szám.

Újra húzni kellett felfelé, az összes libidóm elszállt, ahogy a szőrszálaktól megszabadultam. A csók közben ujjaival a nedvesedő szőrömben turkált. Csók közben számba lihegte.
– Mad anád lesedi, ost sak itrítunk.
– Felejtsd el, főleg nem anya! – Húztam el szám, de felszisszentem, mikor a mellem a szájába került, ujja meg felfedezte rejtekében a csiklóm.

Itt vesztem el. Tártam széjjel lábam, toltam lejjebb nadrágom, bugyim, hogy jobban hozzá férjen. Nem csinált semmit másként, mint én szoktam, mégis oltárit élveztem pornó nélkül is. Alig tértem vissza, már húzott is a lenti nagyfürdőbe. A kétszemélyes jakuzzit töltötte, lehúzta a bugyim, és anya intim elektromos borotvájával kezdte a punciszőröm hosszát kurtítani. Alig hagyott valamit. Ledobálta ruháit, besegített a vízbe. Nem volt elég meleg még, ezért hirtelen tértem észhez. Állt a Zsolti farka. Kopasz volt mindene, hónalja, mellkasa, farka, golyóit tartó bőrzacskó. Rádöbbentem, ruhátlanul még nem érintettem ilyet. Forró volt, ahogy megfogtam, vagy kezem hideg. Puha volt a bőr, ami a vastag cöveket fedte, a heréit tartó zacskó redőzött, kicsit bársonyos. Alhasát végig simítva néhol éreztem a szőr szúrását. Tátott szájjal bámultam, simogattam, nyomtam meg, de nagyon kemény volt.
– Ezek szerint ez az első. Ha beveszed, ne használd a fogad. Nyaljad, szopjad, de gyengéden!
– Ujjam a szájába vette, és mutatta. Nyelved simogassa!

Már mondani akartam, hogy mi van, ha nem akarom, de feltérdelt, és már ajkamnál is volt a lehúzott bőrtől megszabadított makkja. Lassan tolta, én ellenkezés nélkül nyitottam a szám, és engedtem, hogy betegye. Olyan sima volt, – csak nem olyan kemény, – mint a mézes üveg belseje, mikor nyalogattam a mézet. Ismerkedtem az újjal, izgató volt, – de csak a tudat, – hogy mi van a számba. Bólogattam, ahogy a filmekben láttam. Hosszan próbáltam benyelni. Leállított.
– Jó lesz ez. Tanítunk majd, de most nem ez a cél, nem ez a feladat.

Visszaidézve tűnt csak fel „a tanítunk majd”, a többes szám. – Gyere! – Húzott anya szobájába. Tán már egy éve, – igen mióta Zsolti ide cuccolt – nem feküdtem anyával. Előtte – főleg hétvégén – sokszor előfordult, telóztunk, gyerekként még párnacsatáztunk, birkóztunk is. Most furcsa volt. Anya parfümje keveredett Zsoltéval. Anya helyén volt egy-két fura folt is. Máskor fújoztam volna, hiszen elhelyezkedésük teljes biztosan mutatták, mik is lehetnek. Zsolti nem teketóriázott. Befeküdt a lábaim közé, feje a lecsupaszított kincsemhez tette. Nyalta, puszilgatta, nyálazta.
– A tiéd édesebb – mormogta, majd csókolt. Makkja már a bejáratomnál volt.
– Lassan tolom, ha szúr, szóljál! – Éreztem, ahogy mozdul bennem. Hirtelen belenyilallt, mint a fogfájás. Felszisszentem.
– Így is jó. Még egyszer... – szisszenés – ... Még egyszer... – kezdtem kitapasztalni. Még vagy háromszor játszottuk el, majd hirtelen erőből tolta. Mintha késsel vágtak volna meg odabent. Felsikítottam, kicsordult a könnyem. Éreztem, bennem van tövig. A fájás csitult. Puszilgatott, majd kihúzta, és érzékien magához ölelt, ahogy lefordult rólam. Simogatta hajam, puszilgatta arcom.
– Túl vagy rajta. Most pihenj. – Kiment, és egy vizes pohárral jött vissza.

Én kicsit csalódott voltam. Ha megszenvedtem, csinálhattuk volna tovább.
– Igyál, de óvatosan! . Meghúztam, a maradékot ő itta meg. Gyorsan megütött, elaludtunk.

Reggel egyedül, fájó halántékkal ébredtem. Megpillantva a szobát és a pár piros foltot a lepedőn, nem volt kétségem afelől, hogy mi is történt. Felpillantottam az órára. Úr Isten mindjárt nyolc. Telóm a szobámba ébreszthetett az éjjeli szekrényen. Egy A4-es papír volt a földön, hogy rálépjek. „Pihenj! Beszóltam, hogy görcsölsz. Sietek haza”.

Zuhanyoztam, a tükörben megnéztem a hüvelyem, de nem sérült, nem , nem fájt. Óvatosan dugtam be ujjam. Már nem akadt meg a körmöm, nem szúrt, mint máskor ezelőtt, mikor vizsgálgattam. Teljesen eltűnt az ujjam. Kurva boldog voltam. Felnőtt lettem. Legszívesebben világgá kürtölném, de ez a környék egy prűd világ – talán a barátnőm, akivel ezt megosztanám – így csak fülig érő szájjal feküdtem. Szerda matek doga, leszarom. Tanulok holnapra az ötösért, felelnem kell töriből. a telefonom. Zsolti.
– Na Vivi, vegyél magadhoz egy fürdőruhát. Negyed óra múlva ott vagyok. – Gondoltam a Széchenyibe megyünk, az a kedvenc helye.
– Anyádnak el ne mond! – Préselődtem az ülésbe.

Velencén egy négycsillagos szállodáig meg sem álltunk. A tó ötven méterre, a hatodik emeleti négy szobás luxusapartman erkélyéről kinézve. Lementünk a wellnessbe, ettünk a svédasztalról, majd irány a nagy franciaágy. A panoráma csodás volt, de ami történt, még csodásabb. Csókolóztunk, simogatott, puszilgatott, kényeztette valós élvezettel pici mellkezdeményeim. Állt a farka, de nem tette belém, hanem elkezdett nyalni odalent. Finom! Mondogatta, majd amikor már majdnem kész voltam, felcsúszott. Megéreztem a makkját. Hiába tudtam, már nem fáj, a rinya volt erősebb, de gyorsan tovarepült, ahogy mozgott bennem. Már dobáltam a fejem, az eddig ismeretlen nagyon csodás volt. Nem vette ki farkát, magához húzott és fordultunk. A filmek voltak. Ugrálni kell. Ja, csak hát nem olyan gyorsan, és érezve a határokat.
– Héééé Vivi, még kettétöröd!

Lassan fogta át a derekam, és tanítva mozgatott. Egyre jobban bizseregtem, ahogy leértem, testünk összeért. Már csak egyik keze kellett a felügyelethez. Mellkasom simogatta, becézgette, kicsinykéimnek nevezte. Láttam, élvezi, ahogy én is. Most fizikális terhelés is volt. Kezdtem elzsibbadni a testem különböző részein, de csak csináltam. Tudtam, közel vagyok. Majd a semmiből kirobbant. Nem kaptam levegőt, kezem, lábam remegett, igaz, alig észrevehetően, mint mikor megijedek. Zsoltra borultam. Utolsó képem, hogy elégedetten mosolyog. Időérzékem elhagyott. Másodperc, nem, több perc esett ki. Zsolt már lankadt farokkal ült a dívány karfáján.
– ... Nyugodj már le!... Mondtam, elintézem azt is... Igen!... Igen, jól van... Alszik... Szeretlek én is.

Anyád hisztizik, hogy nem vagy suliban, látta az elektronikus naplóban, hogy az ő igazolásával nem mész a héten. Majd megnyugszik.

Bementünk Fehérvárra, vett ruhákat nekem is, meg magának is. Elmentünk egy Ofotértbe, kontaktlencsét csináltatni. Holnapra lesz meg, kaptuk a választ. Délután fodrász, nem volt apelláta. Látszott, ismerik szinte mindenhol, vagyis olyan helyekre mentünk.

Fürdés, vacsora, majd szivarozni akart, de lebeszéltem, azért odavetette csókolózás előtt, hogy dettó anyám vagyok. Gyorsan vetkőztetett, vetkőzött, és nevetve hemperegtünk, gyerekesen birkóztunk. Imádta a melleim. Én próbáltam egy kicsit szopni, de azt mondta, abban anya a profi, majd ő segít. Ekkor ránéztem, de lökött rajtam, hasra fordított, négykézlábra állított. Finoman tolta be. Fejem a párnára hajtottam. Láttam magam alulról, és az ő zacskója alját. Kitartóan, ütemesen tolta belém. Kicsit fájt, mert a makkja elérte hüvelyem belső végét. Visszagondolva anatómiára, a méhszájamat nyomta, de elviselhető volt. Szinte végig a melleimnek nevezett valamit fogta, simította, bimbómmal összenőtt kidudorodó bimbóudvart morzsolgatta, de még a fájdalomküszöb előtt lazított. Nekem hiányzott valami. Kerestem a képzeletemben tárolt pornókban, mi nálam a hiba, miért nem jön az igazi kéjérzet. Zsolt hangosan nyögött, tudtam a filmekből, hogy a végét járja.
– Ne élvezz bel...
– Nem. – Nyögte és ekkor ő adta meg a megoldást a szint túllépésére.

Cunámhoz nyúlt, kinövésem simizte, amitől beindultam. Éreztem még, hogy a hátamra élvez, aztán már magamat dörzsölve élveztem. Hasra zuhantam, a párna volt a hangtompító.

Éjfél után zizegett a telója.
– Rohadj meg! – Majd nyálasan folytatta – Helló főni... Az nem jó... Egy jó óra... Ó köszi, akkor 7-re a beszállókapunál leszek.