A fagyizás ára 1. rész

Nem is lehettem volna boldogabb. Csodálatos időt töltöttem a családommal a tengerparton. Ezek a kötődő pillanatok tették az életet élni érdemessé. Éppen most költöztünk egy új, nagyobb házba, a jelentős béremeléssel járó új munkahelyem miatt. Nincs is jobb annál, mint nyertes lenni, és ellátni családot mindennel, amire szükségük van. Igen, az élet jó volt.
Ahogy mentünk az ösvényen az autónk felé, a legkisebb lányom meglátott egy fagylaltozót. Felnézett rám azokkal a nagy kék szemeivel, és esdeklő tekintettel azt mondta:
– Apa, kaphatnánk egy kis fagylaltot? Olyan csodálatos nap volt, és meleg van, és...
Feltartottam a kezem, hogy megállítsam a mondat közepén. Mindig nehéz volt visszautasítani Daisyt. A csípője kezdett telni, és a keblei sem hagytak kívánnivalót maguk után, de még mindig megvolt a ártatlansága. Azt akartam, hogy minél tovább meg is maradjon. Elmosolyodtam, megfogtam a vállánál, és azt válaszoltam:
– Persze, drágám! Miért ne?
A feleségemre néztem, hogy megerősítést szerezzek. Szemei ragyogtak és megfontoltan bólintott. Tekintetünk összeakadt, és olyan információkat közvetítettünk egymásnak, amit csak egy férj és feleség tehet meg. Ennyi év után Gloria még mindig lenyűgöző szépség volt. Hibátlan alak és a világosbarna haj hosszú, laza fürtjei... Még mindig meg tudta dobogtatni a szívemet. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy a két lányom honnan szerezte a szépségét. Daisy örökölte az anyja haját, de az idősebb lányomnak egyenes, hosszú szőke haja volt, olyan volt, mint a selyemszál.
Chastityre néztem. Tipikus tizenhat éves lány volt. Kicsit durcás és láthatóan nem annyira nyűgözte le, hogy a családdal lehet. Ott állt keresztbe tett kézzel és kissé oldalra dőlt. A testbeszéde azt kiáltotta, hogy menni akar. A családi kirándulások már nem élveznek prioritást az életében. A legtöbb korabelihez hasonlóan ő is szeretett volna a plázában lógni a barátaival.
Az idő nagy részében a tengerparton feküdve próbált – ahogy ő mondta – "gyilkos" barnulást szerezni. Napszemüveggel a strandtörölközőn fekve több tekintetet is magára vonzott. Nem csak a vele egykorú fiúktól, hanem az idősebbektől is. Be kellett vallanom, hogy hetyke melleivel, hosszú, vékony lábaival és karcsú derekával értettem, mit láttak benne. De én vagyok az apja, és csak a szerető lányomnak tekinthetem.
– Drágám, nem fog megölni egy fagylalt... Még az is lehet, hogy ízleni fog! – mondtam és közben fanyar mosolyt vetettem rá.