Szemüveg nélkül

Szerénytelenség nélkül állíthatom hogy egész jól nézek ki. 160 körüli magasság, a melleim elég fejlettek, szép arcom van, vállig érő sötétszőke hajam és kék szemem. Ja és igen, szemüveget hordok. Mindig is hordtam, de soha nem gondoltam rá. Berci azonban igen.
Nálam egy évvel idősebb fiú volt. Nagyon aranyos volt – pontosabban be kell vallanom hogy most is az. A lényeg az, hogy azt mondta, hogy a szemüveg miatt úgy nézek ki, mint egy bagoly, és folyton nyaggatott, hogy tegyem el, amikor randizunk. Én viszont szinte vak vagyok nélküle! Emellett persze folyamatosan próbált bejutni a bugyimba, de mire számítottam, végül is fiú volt, nem?
Én azonban nem engedtem neki. Megcsókoltam, és hagytam, hogy megsimogassa a cicimet, ami nagyon tetszett neki, sőt, kétszer is kivertem neki, amikor túl sokat panaszkodott a kielégületlensége miatt, de nem engedtem ennél tovább. Legalábbis addig a napig nem.
Azon a szombaton moziba mentünk. Bercinek ott kellett volna találkoznia velem, fél órával a film kezdete előtt. Mint mindig, megpróbált rávenni, hogy menjek a szemüvegem nélkül.
– Sokkal jobban fogsz kinézni nélküle! – mondta.
Megadtam magam. A jegyek megvásárlása után levettem a szemüveget és a táskámba tettem. És úgy döntöttem, hogy talán megengedem, hogy megérintsen ott lent. De álmomban sem hagynám, hogy megbasszon! Kizárt! De a biztonság kedvéért otthon apa fiókjából hoztam egy óvszert. Csak a biztonság kedvéért.
Szóval, fel-alá járkáltam a mozi előtti járdán fél óráig, Berci minden jele nélkül. A legrosszabb az volt, hogy úgy éreztem magam, mint egy kurva, aki nyilvánosan felajánlja a testét. Mi történne, ha a rendőrök átkutatnák a táskámat, és megtalálnák a gumit? Letartóztatnának kéjelgésért!
Eljött a film kezdésének ideje és Bercit még mindig nem lehetett látni. Az, hogy a világot a szemüvegem nélkül homályosnak láttam, nem javított a közérzetemen. És telt-múlt az idő. Már öt perccel múlt el a kezdés ideje és kétségbeestem. Majdnem elmentem... Amikor megláttam Bercit higgadtan jönni, mintha mi sem történt volna.
– Gyere, siess már! Már elkezdődött a film! – kiáltottam és gyorsan befordultam a moziba.
Berci követett, megállt a pattogatott kukorica árusnál, hogy vásároljon, mintha a világ minden ideje a kezünkben lenne.
– Siess! Most nincs időnk pattogatott kukoricára! – mondtam, ő pedig így válaszolt:
– Ne izgulj, csinibaba! A film nem fog elszaladni.